Orvosi Hetilap, 1923. június (67. évfolyam, 21-24. szám)

1923-06-03 / 21. szám

246 ORVOSI HETILAP 1923. 21. sz. tehát bennünket, hogy vájjon nem-e találhatók bárány­­himlősök csigolyaközti dúcaiban is elváltozások, amint az elsődleges herpes zoster bizonyos eseteire nézve Bärensprung, majd Head és Campbell s utánuk sokan ezt már megállapították. A Szt. László-kórház prosecturáján e célból eddig hat egy éven aluli s egy kétéves gyermek intervertebralis ganglionjait (hi. gg.) vizsgálhattam meg, akik bár külön­böző fertőző betegségek következményeiben haltak meg, de friss varicellával fertőzöttek voltak. A varicellás eruptio ugyanis részben beszáradt pörkök, részben friss apró savós hólyagcsák alakjában még a hullán is látható volt hat esetben, egy nappal a halál előtt tisztultak fel a pörkök a IV. esetben. A csigolyaközti dúcokat mindig a ventralis oldal felől, gerincvelővel összefüggésben vettem ki. Már szabad szemmel kisebb-nagyobb, csíkszerű vér­zéseket figyelhettem meg az I., VI. és VII. eset több s a III. eset egy ganglionjának a tokjában. Kórszövettanilag ezideig az első öt esetből összesen 212 i. gg.-t vizsgáltam. Leleteimet az első három és az V. esetből a következők­ben foglalhatom össze. A ganglionsejtekben lényegesebb elváltozásokat nem találtam. Mind a négy esetben a ganglion kötőszövetes tokján belül, nem egyszer a dúc közvetlen közelében lebenyes magvú, fehérvérsejtekkel bőven kitöltött ereket, valamint kisebbfokú fehérvérsejtes perivascularis infil­­tratiókat észleltem (pl. az I. eset 17 vizsgált baloldali i. gg. közül tízszer, bár változó mértékben; a II. eset 21 b. o. i. gg. közül 14-ben, a III. eset 21 j. o. i. gg. közül kilenc esetben, az V. eset 47 i. gg. közül négy ízben). Górcsövi vizsgálattal vérzések látszottak a kötő­szövetes tokban igen kifejezetten az 1. esetben (17 i. gg. közül 11-ben), kisebb mértékben a 111. (25 b. o. i. gg. közül 11-szer) s az V. esetben (12 ízben). Nem találtam vérzéseket górcsövileg sem a II. eset 90 metszeten át­vizsgált 41 i. gg.-ban, de ezekben viszont a legkifejezet­­tebbek voltak a lobos reactióknak minősíthető előbb említett fehérvérsejtes felhalmozódások. A vérzések mind frissek voltak s úgy gondolom, nem tévedek, hogyha különösen a jelentősebbek eredetét azokból a friss rögö­­södésekből származtatom, amelyeket a ganglion tokjában futó kis artériákban többször (I. és III. esetben kétszer, V. esetben négyszer) megleltem. Külön szeretnék beszámolni a IV. eset vizsgálatáról. Ez a hathónapos, nagyon jól fejlett, igen jól táplált orosz fiúcska négy kis társával együtt betegedett meg bárány­­himlőben. Varicellája mér tűnőfélben volt, amikor három nappal halála előtt erebelileg egyszerre megroppant, vég­tagjaival időnkint görcsös rángásokat végzett s ugyan­akkor tekintetét mereven egy pontra szegezte. Halála előtti napról kifejezett tónusos görcsöket, apró fibrilláris rángásokat jegyzett fel a kortörténet. Görcsövi vizsgálattal a lép­és más állományában is, több metszetet átnézve, igen friss typusos epitheloidos és óriássejtes gümőt találtam. A XI. házi szelvény táján (ahol kis mogyoró kemény héja méretére vastagodtak meg és halványsárgára színeződtek el a gerincvelő lágy­burkai) már régebbi, elsajtosodó gümős folyamat székelt. 44 vizsgált i. gy. közül legkifejezettebben a bal XI. házi, mérsékeltebben hét u. a. oldali s nyolc j. o. dúc közvetlen környékében, különösen a hátsó gyökérre ráterjedőleg ugyancsak gümős eredetű, idősült lobos elváltozásokra akadtam. Ezek mellett még azonban a IV. háti i. gg. kötőszövetes tokjában keskeny vérzéses csík s három másikban kifejezett vérbőség is volt. Görcsövileg valóban hat i. gg. metszeteiben még frissebb lobos, kisfokú peri­vascularis infiltratiókat, leukocytákat, de apró vérzése­ket is találtam, amelyek az előbb leírt gümős sarjad­­zéses szövettől független és frissebb elváltozásoknak mondhatók. Ellenőrző próbákól olyan eseteket választottam, amelyek varicellamentesek voltak, de olyan fertőző beteg­ségek következményeiben pusztultak el, mint bárányhimlős eseteim. Ezek (nyolchónapos fiú dysenteria gravis, két­éves fiú morbilli, másféléves leány pertussis és broncho­pneumonia, négyéves fiú scarlatina, kétéves fiú diphtheria)­­107­­. gg.-jában sem puszta szemre, sem pedig górcsövi­leg a varicellás esetekben említett elváltozásoknak meg­felelő képet nem találtam. Ha ellenőrző eseteim száma még elég kevés is, azt eddigelé mégis bizonyítják, hogy a bárényhimlős esetekben feljegyzett­ leleteim nem a szövődött társfertőzések állandó kísérőiMint“ ugyancsak kontrollanyagra hivatkozhatnék Jogid­es orosz szerző leleteire, ki 20 esetben, de nem varicellás, hanem egyéb fertőző betegségekben elhalt gyerekekben vizsgálta meg a csigolyaközti dúcokat, azonban egy alkalommal sem talált az interstitialis szövetben semminemű elváltozást. Közel 70 évre visszamenőleg Axmann-tól kezdve sokan keresték az összefüggést az intervertebralis ganglio­­nok működése és a bőrön keleletkező több más elváltozás között. Kísérleti pathológusok igazolták is, hogy amíg ugyan az i.­gg. kiirtására csak igen szeszélyesen (Bikeles, Jasinski, Köster stb.), addig azok izgatására következete­sebben (Caule), sokszor igen szembeszökően (Samuel) támadnak a bőrben vasómotoros­ tápláltatási zavarok. Utóbbiak tehát tartós anomálos ingerbehatások fejleményei s ha már az i. gg. teljes kiesésére alig vagy egyáltalán nem, úgy azok lábmentes elváltozásaira, pl. multiplex apoplexiára (Orsós F. 1914.) keletkezésük még kevésbbé várható, öt bárényhimlős esetem i. gg.-jai kötőszövetes tokjában lelt, apró vérzésekkel kísért, enyhe, de friss lobos jelenségek egyfelől a bőr vasomotoros-tápláltatási zavarainak kifejlődéséhez postulált kóros ingerbehatás jeleiként is elfogadhatók, másfelől felette emlékeztetnek az elsődleges övsömörnek Bielschowsky vázolta pathologiai substratumára. Tehát nem minden alap nélkül keres­hetünk szövettani leleteink és a bárányhimlős hólyagcsás kiütések keletkezése között, aki összefüggést. A bárány­himlő fajlagos kórképe elengedhetetlenül azt is meg­kívánja, hogy pathologiai substratumában is fajlagosság nyilatkozzék meg. Mi ezt a fajlagosságot nem a még csak megkezdett vizsgálataink eddigi körvonalazott leleteiben, hanem a kórkép adaequat kiváltó okának, magának a varicella-virusnak a specifitásában látnánk rejleni. Mivel azonban a bőr vérellátási-táplá­ltatási összhangjában az érző, de a vasomotoros idegpályáknak is szerepe van (Cassirer stb.), legalább is manapság, amikor még a varicella-virust nem ismerjük, nem dönthető el, hogy utóbbi mint anomálos ingerbetűs a viscero-sympathico­­spino-radicularis ideghálózat melyik szakaszában fészkeli be magát. A bőr hólyagcsás eruptiói keletkezésének neurogen­­functionális mechanizmusát elméleti elképzelésben, külö­nösen herpes zoster kapcsán már sokan fejtegették (Vulpián, Kohnstamm, Nyáry stb.), amit így mellőzni gondolva csupán két nemrég közölt érdekes tapasztalati tényt emlí­tenék. Schreiner megfigyelte volt­ ugyanis, hogy ha syphi­lises bőrexanthemás egyén gerincvelői subarachnoidealis üregébe adrenalint fecskendezett be, az exanthemákat elhalványulásra bírta. Klinikai igazolása ez annak, hogy a bőr érbeidegző apparátusa a gerincvelő felől befolyá­solható. Asher viszont bebizonyította, hogy az erek per­­meabilitása a vasomotoros idegek útján befolyásolható, ami savós hólyagcsák neurogén módon való keletkezhető­­ségét is újabb bizonyítékkal támogatja. Kórszövettani leleteim és az ezekből levonható következtetések alapján a bárényhimlős bőrkiütéseket a bőr vasomotoros­ tápláltatási zavarainak minősíthetnénk. Ez az értelmezés össze is férne Jochmann, Sack, Barabás ama megfigyeléseivel, hogy a bárényhimlős eruptiók különböző bőringerekkel fokozhatók, illetőleg provokál­hatók. Ugyanis Head, Kester, Cassirer bizonyították, hogy pl. a csigolyaközti dúcok bizonyos károsodásai izgalmi készséget teremtenek a bőrben, minek folytán az ép bőrre úgyszólván indifferens külső ingerek a legmesszebbmenő vasomotoros­ tápláltatási zavarokat eredményezhetik. Bókay János professor klasszikus klinikai megállapításába is jól bekapcsolhatnánk végső conclusiónkat, amely szerint akkor várhatnánk, hogy az övsömörnek megfelelő segmen­tális bőrzónában jelentkezzék a bárényhimlős eruptio, ha a varicella-virus egyes gangliont, avagy ennek körletét serkentené kóros functiókra. Vizsgálódásaimat szélesebb keretek között tovább folytatom.

Next