Orvosi Hetilap, 1923. június (67. évfolyam, 21-24. szám)
1923-06-03 / 21. szám
246 ORVOSI HETILAP 1923. 21. sz. tehát bennünket, hogy vájjon nem-e találhatók bárányhimlősök csigolyaközti dúcaiban is elváltozások, amint az elsődleges herpes zoster bizonyos eseteire nézve Bärensprung, majd Head és Campbell s utánuk sokan ezt már megállapították. A Szt. László-kórház prosecturáján e célból eddig hat egy éven aluli s egy kétéves gyermek intervertebralis ganglionjait (hi. gg.) vizsgálhattam meg, akik bár különböző fertőző betegségek következményeiben haltak meg, de friss varicellával fertőzöttek voltak. A varicellás eruptio ugyanis részben beszáradt pörkök, részben friss apró savós hólyagcsák alakjában még a hullán is látható volt hat esetben, egy nappal a halál előtt tisztultak fel a pörkök a IV. esetben. A csigolyaközti dúcokat mindig a ventralis oldal felől, gerincvelővel összefüggésben vettem ki. Már szabad szemmel kisebb-nagyobb, csíkszerű vérzéseket figyelhettem meg az I., VI. és VII. eset több s a III. eset egy ganglionjának a tokjában. Kórszövettanilag ezideig az első öt esetből összesen 212 i. gg.-t vizsgáltam. Leleteimet az első három és az V. esetből a következőkben foglalhatom össze. A ganglionsejtekben lényegesebb elváltozásokat nem találtam. Mind a négy esetben a ganglion kötőszövetes tokján belül, nem egyszer a dúc közvetlen közelében lebenyes magvú, fehérvérsejtekkel bőven kitöltött ereket, valamint kisebbfokú fehérvérsejtes perivascularis infiltratiókat észleltem (pl. az I. eset 17 vizsgált baloldali i. gg. közül tízszer, bár változó mértékben; a II. eset 21 b. o. i. gg. közül 14-ben, a III. eset 21 j. o. i. gg. közül kilenc esetben, az V. eset 47 i. gg. közül négy ízben). Górcsövi vizsgálattal vérzések látszottak a kötőszövetes tokban igen kifejezetten az 1. esetben (17 i. gg. közül 11-ben), kisebb mértékben a 111. (25 b. o. i. gg. közül 11-szer) s az V. esetben (12 ízben). Nem találtam vérzéseket górcsövileg sem a II. eset 90 metszeten átvizsgált 41 i. gg.-ban, de ezekben viszont a legkifejezettebbek voltak a lobos reactióknak minősíthető előbb említett fehérvérsejtes felhalmozódások. A vérzések mind frissek voltak s úgy gondolom, nem tévedek, hogyha különösen a jelentősebbek eredetét azokból a friss rögösödésekből származtatom, amelyeket a ganglion tokjában futó kis artériákban többször (I. és III. esetben kétszer, V. esetben négyszer) megleltem. Külön szeretnék beszámolni a IV. eset vizsgálatáról. Ez a hathónapos, nagyon jól fejlett, igen jól táplált orosz fiúcska négy kis társával együtt betegedett meg bárányhimlőben. Varicellája mér tűnőfélben volt, amikor három nappal halála előtt erebelileg egyszerre megroppant, végtagjaival időnkint görcsös rángásokat végzett s ugyanakkor tekintetét mereven egy pontra szegezte. Halála előtti napról kifejezett tónusos görcsöket, apró fibrilláris rángásokat jegyzett fel a kortörténet. Görcsövi vizsgálattal a lépés más állományában is, több metszetet átnézve, igen friss typusos epitheloidos és óriássejtes gümőt találtam. A XI. házi szelvény táján (ahol kis mogyoró kemény héja méretére vastagodtak meg és halványsárgára színeződtek el a gerincvelő lágyburkai) már régebbi, elsajtosodó gümős folyamat székelt. 44 vizsgált i. gy. közül legkifejezettebben a bal XI. házi, mérsékeltebben hét u. a. oldali s nyolc j. o. dúc közvetlen környékében, különösen a hátsó gyökérre ráterjedőleg ugyancsak gümős eredetű, idősült lobos elváltozásokra akadtam. Ezek mellett még azonban a IV. háti i. gg. kötőszövetes tokjában keskeny vérzéses csík s három másikban kifejezett vérbőség is volt. Görcsövileg valóban hat i. gg. metszeteiben még frissebb lobos, kisfokú perivascularis infiltratiókat, leukocytákat, de apró vérzéseket is találtam, amelyek az előbb leírt gümős sarjadzéses szövettől független és frissebb elváltozásoknak mondhatók. Ellenőrző próbákól olyan eseteket választottam, amelyek varicellamentesek voltak, de olyan fertőző betegségek következményeiben pusztultak el, mint bárányhimlős eseteim. Ezek (nyolchónapos fiú dysenteria gravis, kétéves fiú morbilli, másféléves leány pertussis és bronchopneumonia, négyéves fiú scarlatina, kétéves fiú diphtheria)107. gg.-jában sem puszta szemre, sem pedig górcsövileg a varicellás esetekben említett elváltozásoknak megfelelő képet nem találtam. Ha ellenőrző eseteim száma még elég kevés is, azt eddigelé mégis bizonyítják, hogy a bárényhimlős esetekben feljegyzett leleteim nem a szövődött társfertőzések állandó kísérőiMint“ ugyancsak kontrollanyagra hivatkozhatnék Jogides orosz szerző leleteire, ki 20 esetben, de nem varicellás, hanem egyéb fertőző betegségekben elhalt gyerekekben vizsgálta meg a csigolyaközti dúcokat, azonban egy alkalommal sem talált az interstitialis szövetben semminemű elváltozást. Közel 70 évre visszamenőleg Axmann-tól kezdve sokan keresték az összefüggést az intervertebralis ganglionok működése és a bőrön keleletkező több más elváltozás között. Kísérleti pathológusok igazolták is, hogy amíg ugyan az i.gg. kiirtására csak igen szeszélyesen (Bikeles, Jasinski, Köster stb.), addig azok izgatására következetesebben (Caule), sokszor igen szembeszökően (Samuel) támadnak a bőrben vasómotoros tápláltatási zavarok. Utóbbiak tehát tartós anomálos ingerbehatások fejleményei s ha már az i. gg. teljes kiesésére alig vagy egyáltalán nem, úgy azok lábmentes elváltozásaira, pl. multiplex apoplexiára (Orsós F. 1914.) keletkezésük még kevésbbé várható, öt bárényhimlős esetem i. gg.-jai kötőszövetes tokjában lelt, apró vérzésekkel kísért, enyhe, de friss lobos jelenségek egyfelől a bőr vasomotoros-tápláltatási zavarainak kifejlődéséhez postulált kóros ingerbehatás jeleiként is elfogadhatók, másfelől felette emlékeztetnek az elsődleges övsömörnek Bielschowsky vázolta pathologiai substratumára. Tehát nem minden alap nélkül kereshetünk szövettani leleteink és a bárányhimlős hólyagcsás kiütések keletkezése között, aki összefüggést. A bárányhimlő fajlagos kórképe elengedhetetlenül azt is megkívánja, hogy pathologiai substratumában is fajlagosság nyilatkozzék meg. Mi ezt a fajlagosságot nem a még csak megkezdett vizsgálataink eddigi körvonalazott leleteiben, hanem a kórkép adaequat kiváltó okának, magának a varicella-virusnak a specifitásában látnánk rejleni. Mivel azonban a bőr vérellátási-tápláltatási összhangjában az érző, de a vasomotoros idegpályáknak is szerepe van (Cassirer stb.), legalább is manapság, amikor még a varicella-virust nem ismerjük, nem dönthető el, hogy utóbbi mint anomálos ingerbetűs a viscero-sympathicospino-radicularis ideghálózat melyik szakaszában fészkeli be magát. A bőr hólyagcsás eruptiói keletkezésének neurogenfunctionális mechanizmusát elméleti elképzelésben, különösen herpes zoster kapcsán már sokan fejtegették (Vulpián, Kohnstamm, Nyáry stb.), amit így mellőzni gondolva csupán két nemrég közölt érdekes tapasztalati tényt említenék. Schreiner megfigyelte volt ugyanis, hogy ha syphilises bőrexanthemás egyén gerincvelői subarachnoidealis üregébe adrenalint fecskendezett be, az exanthemákat elhalványulásra bírta. Klinikai igazolása ez annak, hogy a bőr érbeidegző apparátusa a gerincvelő felől befolyásolható. Asher viszont bebizonyította, hogy az erek permeabilitása a vasomotoros idegek útján befolyásolható, ami savós hólyagcsák neurogén módon való keletkezhetőségét is újabb bizonyítékkal támogatja. Kórszövettani leleteim és az ezekből levonható következtetések alapján a bárényhimlős bőrkiütéseket a bőr vasomotoros tápláltatási zavarainak minősíthetnénk. Ez az értelmezés össze is férne Jochmann, Sack, Barabás ama megfigyeléseivel, hogy a bárényhimlős eruptiók különböző bőringerekkel fokozhatók, illetőleg provokálhatók. Ugyanis Head, Kester, Cassirer bizonyították, hogy pl. a csigolyaközti dúcok bizonyos károsodásai izgalmi készséget teremtenek a bőrben, minek folytán az ép bőrre úgyszólván indifferens külső ingerek a legmesszebbmenő vasomotoros tápláltatási zavarokat eredményezhetik. Bókay János professor klasszikus klinikai megállapításába is jól bekapcsolhatnánk végső conclusiónkat, amely szerint akkor várhatnánk, hogy az övsömörnek megfelelő segmentális bőrzónában jelentkezzék a bárényhimlős eruptio, ha a varicella-virus egyes gangliont, avagy ennek körletét serkentené kóros functiókra. Vizsgálódásaimat szélesebb keretek között tovább folytatom.