Orvosi Hetilap, 1923. augusztus (67. évfolyam, 30-33. szám)
1923-08-05 / 30. szám
67. évfolyam 30. szám Budapest, 1923 augusztus 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Reisz Frigyes: Körömmycosis különös fajtája Kínában. (370. Blaskovics László : A látóélesség mai fogalmáról és az oxyop- oldal.) triás látáspróbákról. (361—364. old.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó-Bogdanovics Milos : Tizenhat év koeliotomiái. (364—368. old.) gyászát. — Szemészet. — Fülgyógyászat. (370—373. oldal.) Karácsony Géza: Syringomyelia ritkább megjelenésű esete. Könyvismertetés. (373. oldal.) (369—370. old.) Vegyes hírek. (373. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A látóélesség mai fogalmáról és az oxyoptriás látáspróbákról. Irta: Blaskovics László dr. egyetemi tanár. A látóélesség vizsgálatával sokan foglalkoznak, nemcsak a szemészek. Noha ez a szem legfontosabb subjektív vizsgálata, legtávolabbról sem tudunk vele pontos adatokat kapni. A látóélesség fogalma is módosulást szenvedett az utóbbi időben. Lényeges része két tárgypont különállásának felismerése, amit Hering „optikai felbontóképességnek“ nevezett el. Régebbi vizsgálómódjaink ennek mérését célozták, kiderült azonban, hogy mai eszközeinkkel a „minimum separabile“ ki nem tudható. Amit vizsgálni képesek vagyunk, ez a „felismerés“ szöge. Kétségtelen, hogy a látóélesség ezzel fordított viszonyban van. Hesse a látóélesség helyett „a felismerőélesség“ elnevezést használja. A felismerés lelki folyamat, függ az optikai felbontóképességen kívül a fény-, tér- és formaérzéktől is. Különösen ez utóbbi képesít bennünket finomabb felismerésre, mint a felbontóképesség. Ez az érzék a legfőbb oka annak, hogy azonos szerkezetű betűk felismerőszöge annyira eltér egymástól. A fényérzék viszont a Landolt-gyűrű nyílásának felismerésekor szerepel. Felismerni csak olyan tárgyat lehet, amelynek agyunkban emlékképe van elraktározva. Mihelyt ezzel identifikálódik a megtekintett tárgy, a felismerés bekövetkezik. Már ebből is érthető, hogy a lelki factor nagy szerepet játszik vizsgálatainknál. Kreiker** vizsgálatai szerint, ha a vizsgált valamely tárgyhoz közeledve azt megismeri, ez még csak „relativ“ felismerés, amelyben megingatható s bizonyos mértékű közeledés után áll be csak a kényszerszerű és megingathatatlan „absolut“ felismerés. Szerinte a relatív felismerés nem kevesebb, mint 130 %-kal nagyobb az absolutnál. Ha a magam szemét vizsgálom, azt észlelem, hogy 1 5 látóélességem ellenére valójában a 0 8 visusnak megfelelő nagyságú Landolt-féle gyűrűt látom csak igazén megszakítva. Látásvizsgálat alkalmával mindig relatív értéket kapunk csak. Látáspróbák megszerkesztése kedvéért végzett nagyszámú vizsgálatunkkal a lelki componensre vonatkozóan több érdekes jelenségre bukkantunk. Egy 3 mm vastagságú Landolt-gyűrű nyílását eleinte 15 méterről tudtam megnevezni, később 18, sőt 19 méterről is felismertem. A vizsgálatoknál segédkező orvosok látóélessége is ilyen látszólagos javulást mutatott. Nyilván a Landolt-gyűrű emlékképe vésődött be élesebben, amiben a gyakorlás játszott szerepet. Ha a vizsgálandónak csak betűt vagy csak számot mutatunk fel, jobb lesz a felismerőképessége, mint ha vegyesen használjuk azokat a vizsgálathoz. Más lesz ennek eredménye, ha a betű- és számjegyeket megfordítva szemléltetjük, ismét más, ha csak egyeseket fordítunk meg, újból más, ha e körülményről a vizsgált tud, vagy ha elhallgatjuk előtte. Mindez szinte magától értetődik, pedig ha a felismerés tisztén a minimum separabilén múlnék, ez nem lehetne így. Aki sok látóélességet vizsgált, annak bizonyára feltűnhetett, hogy gyermekek, akik az olvasásban még nem gyakorlottak, rosszabb látóélességűeknek mutatkoznak a vizsgálatnál, holott az ellenkezője lenne várható. Olvasni nem tudók a jeleket is rosszabbul ismerik fel, viszont mérnökök, akik geometriai alakzatok szemléletében gyakorlottak, a jeleket is jobban ismerik fel: látszólag jobb látóélességük van. A vizsgált a betűk megnevezésekor eklektikusan jár el: több hasonló betű között válogat. Jól világítja meg ezt a tényt, ha a vizsgálatot egy ugyanolyan nagyságú zárt körrel végezzük, mint a Landolt-jel. Ha ezt számjegynek mondjuk, a vizsgált jóval (mintegy 20%-kal) hamarabb nevezi meg nullának, mint ahogy a Landoltgyűrű nyílását meglátja, mert egy kerek számjegyünk van csak. Ha a kört betűnek állítjuk, valamivel nehezebben ismerik fel O-nak a gyűrűnél is. A Landolt-jellel teljesen azonos C betű is nehezebb amannál, de kissé könnyebb az O-nál, mert mihelyt egy gömbölyű betű nyílása jobboldalt feltűnik a vizsgáknak, a C-t máris megnevezi. A kör megszakítatlanságának észrevevése, mert negatívum, pontosabb megfigyelést tesz szükségessé. A felismerőképesség a fent említett többféle érzék együttműködéséből eredvén, az 1909-i nápolyi szemészkongresszus igen helyesen elvetette a betűket és számjegyeket, mint vizsgálati eszközt, s helyettük egységes jelt, a Landolt-gyűrűt fogadta el a látásvizsgálat alapjául. Ennek felismerőértéke azonban mintegy 20°/°-kal nagyobb, mint az „antiqua“-betűk átlagáé, helyesebben, mint a Snellen-féle villaalakú felé. Ezért e határozat némi zavart okozott, mert látóvizsgálataink értékszáma a nemzetközi táblák használatával megváltozott. Az egység így 20%-kal nagyobb lett, mint addig volt, noha a „látószög“ ugyanaz maradt. A vizsgálat is kényelmetlenebb lett a gyűrűvel, mint azelőtt a betűkkel volt, mert ezeket mutogatni kell a vizsgáknak. Ezt Hess is tudta, ezért kiegészítésképen számjegyes táblát is szerkesztett,* amely mellé ellenőrzésképen a gyűrűket helyezte el. A számjegyeket oly módon * Internationale Sehproben. Wiesbaden, 1909. * Congresso internet, di Oftalm. Napoli, 1909, 5. o. ** Arch. f. Ophthalm. CXI. kötet. 1—2. f.