Orvosi Hetilap, 1923. november (67. évfolyam, 43-46. szám)
1923-11-04 / 43. szám
67. évfolyam 43. szám Budapest, 1923 november 4 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Szirmai Frigyes : Az újabb serológiai vizsgálati eljárások jelentősége lues congenitánál. (547—550. oldal.) Ollő Imre: A hátsó gátőr daganatairól. (550—552. oldal.) Gajzágó Jenő : A köldökzsinór-előesésről. (552—554. oldal.) Halniss Elemér és Heller István : Az emésztési fehérvérsejtváltozás újszülötteknél. (554—556. oldal.) Szász Emil: A gümőkór felosztása gyakorlati szempontból, biológiai elvek alapján. (556—559. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1923 október 27-én tartott I. rendes tudományos ülése. (559—560. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Bőr- és nemikórtan. (560—562. oldal.) Diagnostika. Petényi Géza: A Noeggerath-féle kopogtatási módról. (562. oldal.) Heti krónika. (562. oldal.) Vegyes hírek. (562. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinika közleménye (igazgató : Bókay János dr. egyet, nyilv. r. tanár). Az újabb serologiai vizsgálati eljárások jelentősége lues congenitánál. Irta : Szirmai Frigyes dr. A complementkötési reactio új értelmezést adott a Colles-Baumes- és a Frofeta-féle szabálynak, miáltal lényegesen hozzájárult a lues congenita átviteli módjára vonatkozó vitás kérdések tisztázásához ; gazdagította a tünettant, bebizonyítván azon régebbi föltevést, hogy a gyermekkorban előforduló legkülönbözőbb kórformák (hydrocephalus chron., Friedreich-kór, Raynaud-féle gangraena stb.) egyes esetei lueses fertőzésre vezethetők vissza; a kezelés a pos. reactiót csak igen nehezen szünteti meg véglegesen s így a WaR. hathatósan támogatta az erélyesebb kezelésre irányuló törekvéseket. A terhes nők vizsgálatánál, a dajkaválasztás és a csecsemőgondozás terén való kiterjedt alkalmazása révén pedig a megelőzés értékes segédeszközének bizonyult. A leggyakoribb és legfontosabb feladata, a lues congenita korai és biztos felismerése tekintetében való értéke felől azonban igen eltérőek a vélemények. Különösen a tágabb értelemben vett újszülöttkorban, az első két élethónapban több körülmény korlátozza a WaR. megbízhatóságot. Lueses tüneteket nem mutató újszülötteknél olykor pos. WaR. észlelhető. Ilyenkor több eshetőség állhat fenn. A 8—10. napon, ritkábban valamivel később a reactio spontán negatívvá válik; a positív WaR. ilyenkor aspecifikus. Vagy mert a magzat véréhez a szülés alatt a nem lueses, de aspecifikus WaR.-ra szintén hajlamos szülőnő vére keveredett, vagy mert a lueses anya véréből reaginok mentek át a különben luessel nem fertőzött magzatba. Az első életnapokban fennálló pos. WaR. spontán negatívvá válhat azonban biztosan lueses csecsemőknél is. (Saint de Aya.) Más esetekben a lueses anya egyébként tünetmentes gyermekénél csupán a hosszú időn át állandóan pos. WaR. jelzi az infectiót, mely valószínűleg mint tiszta visceralis lues áll fenn. (Steinert és Flusser.) Azon csecsemőknél, kiknél a lueses tünetek csak hetekkel vagy hónapokkal a születés után lépnek fel (Rietschel felfogása szerint a terhesség végén, ill. sub party fertőzötteknél) a pos. WaR, csak a legritkább esetekben előzi meg a klinikai tüneteket. A manifestvesnél olykor észlelhető meg. WaR. is leginkább az első két hónapban fordul elő. Feltehető, hogy a zsengekorú csecsemők vérének újabban Sachs és Oettingen, Duzár stb. által kimutatott stabilitása gátolja az e korban amúgy is hiányos antitestképzési képesség mellett a reagin-szaporulat kimutatását. Mindezek folytán az egyébként a WaR.-ról igen kedvezően nyilatkozó szerzők véleménye szerint is a serologiai lelet az első hónapokban csak feltételesen értékesíthető. Azonban idősebb csecsemőknél és gyermekeknél is észlelhetők biztos luesnél, főleg a latentia alatt, neg. complementkötési reactiók, sőt pl. Fischl és Steinert pos. spirochaeta-lelet mellett neg. WaR.-t észleltek manifest lues contingencia öt esetében. Stumpke szerint feltűnően leromlott lueses csecsemőknél negy lehet a WaR. Másfelől Nobécourt és Bonnet szerint csecsemőknél a táplálékfelvétel, különösen a szoptatás után anticomplementaer anyagok léphetnek át a vérbe, miért is szerintük a vérvételt legalább három, de még helyesebben hat órával az utolsó táplálás után kell eszközölni ; átmenetileg pos. WaR.-t okozhatnak azonfelül csecsemőknél lázas megbetegedések is. (Ledermann.) Az egyébként felnőtteknél is súlyos tbc.-nál, scarlatinánál, maláriánál stb. leírt aspecifikus kilengések a gyermekkorban még gyakrabban fordulnak elő. 1918 óta a syphilis serologiája sokat haladt. Azon alapból kiindulva, hogy a WaR.-nál a complementkötés bizonyos physikai-chemiai folyamatok folytán létrejövő, ultramikroskoppal kimutatható csapadékképződés eredménye, Meinickes tőle függetlenül Sachs és Georgi macroskopikus csapadékképződéssel járó oly módszereket dolgoztak ki, melyek az előttük mások által hasonló célból végzett eredménytelen kísérletekkel ellentétben, többszörös módosítás után immár kiterjedten alkalmaztatnak (a továbbiakban D. M. ill. SGR.). A velük foglalkozó óriási, szinte áttekinthetetlen irodalomból kitűnik, hogy e reactiók kb. 82—98°/°-ban megegyeznek a Wassermannreactióval s bár ezidőszerint a WaR.-t még nem helyettesíthetik véglegesen, nagy előnyük, hogy igen egyszerűek, specifikusabbak, mint a WaR, s amellett sok vizsgáló szerint érzékenyebbek is. Hátrányuk, hogy a leolvasás csak 24—48 óra múlva eszközölhető. Deld eljárása lényegében a SGR. oly módosítása, melynél a leolvasás a mér négy óra múlva beálló zavarodáson alapszik. Hasonló elveken nyugszik Meinicke zavarodási reactiója is, míg a Bruck-féle centrifugálési eljárásnál igen rövid idő alatt csapadékképződés jön létre. E három eljárást is már többen értékesnek találták, míg az egyéb módszerek és módosítások (Stern, Kahn, Hold, Hecht stb.) részben nem váltak be, részben oly rövid idő óta ismeretesek, hogy még nem történhettek kellő uzonvizsgálatok. Ez újabb eljárásoknak a 1. c. szempontjából való jelentőségével eddig feltűnően kevesen foglalkoztak (Scheer.