Orvosi Hetilap, 1923. november (67. évfolyam, 43-46. szám)

1923-11-04 / 43. szám

67. évfolyam 43. szám Budapest, 1923 november 4 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Szirmai Frigyes : Az újabb serológiai vizsgálati eljárások jelentő­sége lues congenitánál. (547—550. oldal.) Ollő Imre: A hátsó gátőr daganatairól. (550—552. oldal.) Gajzágó Jenő : A köldökzsinór-előesésről. (552—554. oldal.) Halniss Elemér és Heller István : Az emésztési fehérvérsejt­változás újszülötteknél. (554—556. oldal.) Szász Emil: A gümőkór felosztása gyakorlati szempontból, biológiai elvek alapján. (556—559. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1923 október 27-én tartott I. rendes tudományos ülése. (559—560. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó­gyászat. —­ Bőr- és nemikórtan. (560—562. oldal.) Diagnostika. Petényi Géza: A Noeggerath-féle kopogtatási módról. (562. oldal.) Heti krónika. (562. oldal.) Vegyes hírek. (562. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinika közleménye (igazgató : Bókay János dr. egyet, nyilv. r. tanár). Az újabb serologiai vizsgálati eljárások jelentősége lues congenitánál. Irta : Szirmai Frigyes dr. A complementkötési reactio új értelmezést adott a Colles-Baumes- és a Frofeta-féle szabálynak, miáltal lénye­gesen hozzájárult a lues congenita átviteli módjára vonat­kozó vitás kérdések tisztázásához ; gazdagította a tünettant, bebizonyítván azon régebbi föltevést, hogy a gyermekkor­ban előforduló legkülönbözőbb kórformák (hydrocephalus chron., Friedreich-kór, Raynaud-féle gangraena stb.) egyes esetei lueses fertőzésre vezethetők vissza; a kezelés a pos. reactiót csak igen nehezen szünteti meg véglegesen s így a WaR. hathatósan támogatta az erélyesebb keze­lésre irányuló törekvéseket. A terhes nők vizsgálatánál, a dajkaválasztás és a csecsemőgondozás terén való kiter­jedt alkalmazása révén pedig a megelőzés értékes segéd­eszközének bizonyult. A leggyakoribb és legfontosabb feladata, a lues congenita korai és biztos felismerése tekintetében való értéke felől azonban igen eltérőek a véle­mények. Különösen a tágabb értelemben vett újszülöttkor­­ban, az első két élethónapban több körülmény korlátozza a WaR. megbízhatóságot. Lueses tüneteket nem mutató újszülötteknél olykor pos. WaR. észlelhető. Ilyenkor több eshetőség állhat fenn. A 8—10. napon, ritkábban valami­vel később a reactio spontán negatívvá válik; a positív WaR. ilyenkor aspecifikus. Vagy mert a magzat véréhez a szülés alatt a nem lueses, de aspecifikus WaR.-ra szintén hajlamos szülőnő vére keveredett, vagy mert a lueses anya véréből reaginok mentek át a különben lues­­sel nem fertőzött magzatba. Az első életnapokban fenn­álló pos. WaR. spontán negatívvá válhat azonban biz­tosan lueses csecsemőknél is. (Saint de Aya.) Más ese­tekben a lueses anya egyébként tünetmentes gyermekénél csupán a hosszú időn át állandóan pos. WaR. jelzi az infectiót, mely valószínűleg mint tiszta visceralis lues áll fenn. (Steinert és Flusser.) Azon csecsemőknél, kiknél a lueses tünetek csak hetekkel vagy hónapokkal a születés után lépnek fel (Rietschel felfogása szerint a terhesség végén, ill. sub party fertőzötteknél) a pos. WaR, csak a legritkább esetekben előzi meg a klinikai tüneteket. A manifest­­vesnél olykor észlelhető meg. WaR. is leginkább az első két hónapban fordul elő. Feltehető, hogy a zsengekorú csecsemők vérének újabban Sachs és Oettingen, Duzár stb. által kimutatott stabilitása gátolja az e korban amúgy is hiányos antitestképzési képesség mellett a reagin-szaporulat kimutatását. Mindezek folytán az egyébként a WaR.-ról igen kedvezően nyilatkozó szer­zők véleménye szerint is a serologiai lelet az első hóna­pokban csak feltételesen értékesíthető. Azonban idősebb csecsemőknél és gyermekeknél is észlelhetők biztos lues­nél, főleg a latentia alatt, neg. complementkötési reactiók, sőt pl. Fischl és Steinert pos. spirochaeta-lelet mellett neg. WaR.-t észleltek manifest lues contingencia öt esetében. Stumpke szerint feltűnően leromlott lueses csecsemőknél negy lehet a WaR. Másfelől Nobécourt és Bonnet szerint csecsemőknél a táplálékfelvétel, különösen a szoptatás után anticomplementaer anyagok léphetnek át a vérbe, miért is szerintük a vérvételt legalább három, de még helyesebben hat órával az utolsó táplálás után kell esz­közölni ; átmenetileg pos. WaR.-t okozhatnak azonfelül csecsemőknél lázas megbetegedések is. (Ledermann.) Az­ egyébként felnőtteknél is súlyos tbc.-nál, scarlatinánál, maláriánál stb. leírt aspecifikus kilengések a gyermekkor­ban még gyakrabban fordulnak elő. 1918 óta a syphilis serologiája sokat haladt. Azon alapból kiindulva, hogy a WaR.-nál a complementkötés bizonyos physikai-chemiai folyamatok folytán létrejövő, ultramikroskoppal kimutatható csapadékképződés ered­ménye, Meinicke­s tőle függetlenül Sachs és Georgi mac­­roskopikus csapadékképződéssel járó oly módszereket dolgoztak ki, melyek az előttük mások által hasonló cél­ból végzett eredménytelen kísérletekkel ellentétben, több­szörös módosítás után immár kiterjedten alkalmaztatnak (a továbbiakban D. M. ill. SGR.). A velük foglalkozó óriási, szinte áttekinthetetlen irodalomból kitűnik, hogy e reactiók kb. 82—98°/°-ban megegyeznek a Wassermann­­reactióval s bár ezidőszerint a WaR.-t még nem helyet­tesíthetik véglegesen, nagy előnyük, hogy igen egyszerűek, specifikusabbak, mint a WaR, s amellett sok vizsgáló szerint érzékenyebbek is. Hátrányuk, hogy a leolvasás csak 24—48 óra múlva eszközölhető. Deld eljárása lénye­gében a SGR. oly módosítása, melynél a leolvasás a mér négy óra múlva beálló zavarodáson alapszik. Hasonló elveken nyugszik Meinicke zavarodási reactiója is, míg a Bruck-féle centrifugálési eljárásnál igen rövid idő alatt csapadékképződés jön létre. E három eljárást is már töb­ben értékesnek találták, míg az egyéb módszerek és mó­dosítások (Stern, Kahn, Hold, Hecht stb.) részben nem váltak be, részben oly rövid idő óta ismeretesek, hogy még nem történhettek kellő uzonvizsgálatok. Ez újabb eljárásoknak a 1. c. szempontjából való jelentőségével eddig feltűnően kevesen foglalkoztak (Scheer.

Next