Orvosi Hetilap, 1924. május (68. évfolyam, 18-21. szám)

1924-05-04 / 18. szám

68. évfolyam. 18. szám. Budapest 1924 május 4 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallási és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : HUZSY IMRE. ORVOSI HETILAP TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Kramár Jenő és Tomcsik József: Kísérletes adatok a colloi­­dalis fémek therapiás ismeretéhez. (265—266. oldal.) Brann János: A trachoma Csonka-Magyarországon. (266—268. o.) sz. Liebermann Tódor : Mikor indikált a tonsillektomia septikus megbetegedés esetén. (268—269. oldal.) Diagnostika. Linzenmeier György: Vérsejtek sülyedési sebes­ségének mérése egyetlen vércseppben. (269. oldal.) Étrendi előírások. A vesebetegségek diaetos kezelése. 10. Vese­­diagnostikai étrendek. (269—270. oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Bőr- és nemikórtan. — Urológia. (270-272. oldal.) Könyvismertetés. (272. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület május 3-i ülése. (272—273. oldal.) A Magyar Szemorvostársaság VI. tudományos ülése május 6-án, az 1. számú szemklinikán. (273—274. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat 1924 május 7-i ülése. (274—275. old.) A szegedi egyetem barátai és a szegedi orvosok egyesüle­tének május 3-i ülése. (275. oldal.) Heti krónika. (275—276. oldal.) — Vegyes hírek. (276. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. m. Erzsébete tudományegyetem gyermekklinikájának igazgató­i Heim Pál dr. egyet. ny. r. tanár) és a Pázmány Pétera tudományegyetem kórtani intézetének (igazgató : Preisz Hugó dr. egy. ny. r. tanár) közleménye. Kísérletes adatok a colloidalis fémek therapiás hatásának ismeretéhez. írta: Kramár Jenő dr. és Tomcsik József dr. A colloidalis fémek hatásmódjának magyarázata a fertőző s­zeptikus megbetegedések therápiájába való bevezetésük óta sok változáson ment keresztül. Eleinte csupán a fémcomponensben látták a hatásos alkatrészt s a védőcolloidnak jelentőséget egyáltalában nem tulaj­donítottak, vagy csupán annyit, hogy az a fémet a vér elektrolytjeinek kicsapó hatásával szemben megvédi. E fémalkatrész hatásosságát kezdetben baktericid képes­ségében keresték, később azzal próbálták magyarázni, hogy nagy felülete útján a toxinokat adsorbeálva ártal­matlanná teszi. Már ekkor gondoltak egyesek arra, hogy a colloidalis fémek talán nem is közvetlenül hat­nak a kórokozókra, hanem talán csak a szervezet be­folyásolása (phagocytosis, antianyagtermelés fokozása) által teszik azt a fertőzés leküzdésére alkalmasabbá. A heteroprotein-therapia fejlődése, a vele kapcso­latos kísérletes vizsgálatok új irányba terelték a figyel­met. Mindinkább szaporodtak ugyanis azok a meg­figyelések, melyek egyre több rokon vonást véltek a fehérjék s a colloidalis fémek hatásmódja között föl­fedezni. Colloidalis fémek hatására éppúgy, mint fehérje­­injectióra, kezdeti leukopenia után myelogen leukocytosis lép fel (Nielsen); a reticuloendothelialis sejtek felvevő­képessége előzetes colloidalis fém injectiója után éppen úgy fokozódik, mintha a kísérleti állatot fehérjével kezeltük volna. E vizsgálatokkal a colloidalis fémek fehérjecomponense, a védőcolloid kezd lassanként elő­térbe nyomulni, sőt Böttner a collargolban az ezüst hatását már csupán abban látja, hogy az adsorbtiós képességénél fogva a védőcolloid fehérjetesteinek fer­mentativ szétbontását megakadályozza s ilyen módon tulajdonképen protradált fehérjehatást tesz lehetővé. A heteroproteintherapia hatásmódjának magya­rázatára szolgáló theoriák közül a legnagyobb vissz­hangra kétségtelenül Weichardt protoplasmaaktiválási elmélete talált. E theoria érdekes megerősítést nyert legújabban Vollmer kísérletei alapján. Vollmernek sike­rült kimutatni, hogy heteroproteinek hatására a vize­lettel kiválasztott savak mennyisége csökken. Tudjuk azonban, hogy csökkent savkiválasztás csökkent sav­­képzésre utal; az intermediaer anyagcserének ilyen al­­kalotikus irányban való eltolódása pedig anyagcsere­­gyorsulásnak a következménye (Michaelis, Freudenberg és György). A faj idegen fehérjék hatására tehát az oxy­­datiós sejttevékenység, a sejtek vitalitása fokozódik. Az eddigi vizsgálatok alapján közelfekvő volt a gondolat, hogy ha a colloidalis fémek s a fajidegen fehérjék hatásmódja végső eredményben azonos vagy legalább is hasonló, akkor ennek az analógiának a col­loidalis fémek anyagcserére gyakorolt hatásában is meg kell nyilvánulnia. E feltevésből kiindulva végeztük alábbi kísérleteinket. Vizsgálatainknál úgy jártunk el, hogy a vizsgált kísérleti egyénnél néhány napos előkísérletben megálla­pítottuk a vizelettel ürített összes phosphatnak, ammó­niának és nitrogénnek átlagos 24 órai mennyiségét, még­pedig a phosphatokat Neumann szerint, a nitrogént a mikrokjeldahl-apparatussal, az ammóniát Malfatti sze­rint. Ezenkívül minden egyes napi vizeletrészletben meghatároztuk a H’-exponenst Michaelis indikator­­methodusa segítségével, továbbá a vizelet összes acidi­­tását titrálás útján phenolphtalein-indicatorral szem­ben. Az ammonia nitrogénjének az összes nitrogénhez való viszonyából az ammonia-coefficienst számítottuk ki. Miután ilyen módon képet nyertünk a kísérleti egyén normális adatairól, vizsgáltuk, hogy milyen módon változnak meg ezek colloidalis fémek hatására. E célból intravénásan részben siliquidet (colloidalis silicium­­praeparatum), részben collargolt adtunk, ellenőrzés­képen pedig az egyik kísérleti egyénnél a siliquid alkal­mazása után egy idővel caseosant, illetve tejet is fecs­kendeztünk a farizomzatba. A mellékelt táblázatból látható, hogy úgy a sili­quid, mint a collargol injectiója után a phosphatok mennyisége megkevesbedik, a H’-exponens nő, vagyis a vizelet H’-concentratiója csökkent, a vizelet összes aci­­ditása is csökkenésre mutat hajlamot — változások, melyek a vizelettel ürített savak mennyiségének meg­­fagyását jelzik. Különösen kifejezett volt ezen alkalo­­tikus irányú eltolódás a vizeletben a collargol-in­jectn, után, melynek hatása még az injectiót követő harmadik napon is érezhető volt. Az ammonia-coefficiens változása már nem volt egységes, amennyiben az egyik alkalom­mal siliquid injectiója után kifejezett csökkenést muta­tott, a második siliquid-, illetve a collargol-injectio után lényegesen nem változott. Ha összehasonlítjuk ezen adatokat avval a hatás­sal, melyet ugyanazon kísérleti egyénnél fajidegen

Next