Orvosi Hetilap, 1924. július (68. évfolyam, 27-30. szám)
1924-07-06 / 27. szám
68. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1924 július 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : HUZSY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Olvasóinkhoz. (415. oldal.) Baráth Jenő: A gyógyszeres pupillareactiók jelentősége belső megbetegedéseknél. (416—417. oldal.) Bársony Tivadar és Egan Ernő: Vizsgálatok a gastroduodenalis szondával. (417—418. oldal.) Szikszay Elemér : Gyógyult trichinosis-esetek. (418—420. oldal.) Ormos Pál: A kötelező boncolásról. (420—421. oldal.) Bosányi Andor: Válasz Petényi dr. ellenvetéseire (421— 422. oldal.) Gál Félix: A belső elválasztás tanának nőgyógyászati vonatkozásai. (422—424. oldal.) Étrendi előírások. A vesebetegségek diaetás kezelése. 16. Karetikura. (424-425. oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Szemészet. — Urológia. — Fülgyógyászat. (425—428. oldal.) Elméleti tudományok köréből. (428—429. oldal.) A Magyar Szemorvostársaság I. (VII.) tudományos ülése június 7-én az I. számú szemklinikán. (429—430. oldal.) Vegyes hírek. (430—431. oldal.) Olvasóinkhoz. Az „Orvosi Hetilap“ legküzdelmesebb évének második feléhez érkeztünk. Büszkeségünk, hogy a legnagyobb anyagi nehézségek közepette is fejlődésről számolhatunk be úgy lapunk szellemi színvonalát, mint terjedelmét illetőleg. Tudományos közleményeink magas értékét senki sem vonhatja kétségbe; az orvosi tudományt komoly lelkesedéssel művelő búváraink, munkatársaink nem panaszkodhatnak immár azon, hogy évekig elhevernek dolgozataik a szerkesztőség várakozó fiókjában; vidéki egyetemeink — mint mindenki — a beküldés sorrendjében jutnak szóhoz; általános érdekű összefoglalások, klinikai előadások minden számra jutnak; referátumaink bőven és változatosan elégítik ki a külföldi irodalom iránt érdeklődőket és az „étrendi előírásokban“, az oly kedvelt és hasznosan érdekes „heti krónikákban“, könyvszemléinkben, egyesületi tudósításainkban és vegyes híreinkben kellő élénkség költözött lapunk komoly hasábjaiba. Hogy mindig többet és többet nyújthassunk, arról a Hetilap terjedelmének áldozatkész növelésével gondoskodtunk, ami immár 24 oldal: soha nem álmodott négy formair (mai számunk csak a 6000-es mutatványpéldány óriási költsége miatt van 20 oldalra szűkítve), mert úgy érezzük, hogy minden anyagi erősödésünket nem halmozni kell (ugyan kinek?), hanem előfizetőink, olvasóink javára, előnyére fordítani. Csak így remélhetjük, hogy orvosi rendünk sympathiája továbbra is kísérni fog bennünket és előfizetőink száma ha lassan bár, de mégis emelkedni fog s ezáltal közelebb jutunk hivatásunk teljesítéséhez, a magyar orvosi kultúra és továbbképzés terjesztéséhez. — Mindenki, aki lapunkra egyetlen klubvacsorájának, színházélvezetének, vagy kirándulásának árán egy negyedévre előfizet, ezt a nemes célt mozdítja elő; s haj! mi lehetne még lapunkból, ha olvasóink agitátoraink is lennének és mindenki csak egy-egy új előfizetőt szerezne lelkes meggyőzéssel és rábeszéléssel. — Mi lenne még akkor is, ha csak megírnák nekünk, hogy ki címeket vegyünk mutatványainkkal ostrom alá, különösen a szomszédos államokban, avagy külföldre, tengerentúlra szakadt véreink közül, akiknek, tudjuk, jól esik a hazai betű és hír, az ősi Alma Mater szorgos munkásságának büszke bizonysága, s akik mily könnyen tudnának 1—2 dollárt áldozni e célra. — Kérjük előfizetőinket úgy itthon, mint a messze távolban; vegyék pártfogásukba ügyünket és legyenek kartársaiknál szószólóink! Az anyagiakra térve át, előre kell bocsátanunk, hogy az év elején, amikor az előfizetési díjakat aranykoronában állapítottuk meg, biztosra vettük, hogy költségeink is az aranykorona árának arányában fognak változni. A Grafikai Főnökegyesület azonban más kulcs szerint és nagyobb arányban emelt. Míg az aranykorona ez év eleje óta 6500 K-ról 18.000-re, tehát 277-szeresére emelkedett, addig a nyomdai árszabás, mely az év elején a m. é. augusztusában kiadott alapáraknak 4'15-szöröse volt, jelenleg 19'80-szorosa, tehát pontosan 4'77-szeresére emelkedett. Meg kell még jegyeznünk, hogy lapunk terjedelmét időközben növeltük 4 oldallal s így a lap előállítási költsége most a január elsejeinek 572-szerese. Szembeállítva ezt az aranykorona emelkedésével (572 , 277), az alapárat legalább évi 200-ra kellene emelnünk. Nem akarjuk azonban az egész terhet előfizetőinkre hárítani s így az alapárat csak 60°/o-kal emeljük, vagyis évi 16 aranykoronára. Azon előfizetőinknek, akik előfizetési díjaikat július 13-ig beküldik, 25°/° kedvezményt adunk, tehát egy félévre 8 korona helyett csak 6 koronát, negyedévre 4 korona helyett csak 3 koronát tartoznak fizetni. Ugyane kedvezményt kiterjesztjük a múlt negyedi tartozásokra is, melyek most már nem az akkoriban, hanem a most érvényes díjak szerint egyenlítendők ki, valamint az előző negyedekre visszamenőleg történő előfizetésekre is, ha a tartozások, illetve előfizetések július 13-ig beküldetnek. Akik az egész évre előfizettek, azokat e különbözet (5-ről 8 koronára, illetve július 13-ig 6 koronára emelésből származó) természetesen nem terheli, hacsak jószántukból nem hajlandók ennek beküldésével terheinken enyhíteni.