Orvosi Hetilap, 1924. július (68. évfolyam, 27-30. szám)

1924-07-06 / 27. szám

1924. 27. sz. ORVOSI HETILAP A hasűri megbetegedéseknél való, Thies által hangoztatott gyakoriságát magam is megerősíthetem, jóval szembe­tűnőbbeké válnak ez eljárás kapcsán. Sok esetben, ame­lyeknél nincs manifest pupillakülönbség, a vegetatív mérgek alkalmazása után pupillakülönbség jelentkezik s így a pupillák innervatiós tónusának latens különb­sége manifestté válik. Igen alkalmas e célra tapasztala­taim szerint a cocain, amely Fröhlich és Loewi kísér­letei szerint a pupillát sensibilizálja sympathicus­ inge­­rek számára és gátlást csökkentő hatása által a sym­­pathicus­ systema esetleges túlingerlékenységét jól jelzi. Pilocarpin esetleges pupillakülönbséget jobban szem­­lélhetővé tesz, mint az igen erős mydriasist okozó atro­pin. Ezeknek hatása — szemben a cocainéval — hosszan­tartó. Az adrenalinmydriasis észleleteim szerint ritkán fordul elő s inkább a nyaki sympathicus izgalmi álla­potait jelzi. A has felső részeiben lévő megbetegedéseknél gyakori a latens, vegetativ mérgekkel provokálható pupillakülönbség, különösen az epehólyag, a duodenum, a gyomor és a vastagbél megbetegedéseinél. Friss, nem komplikált esetekben e tünet gyakran hiányzik. Acut, peritonealis izgalommal járó, vagy peritonealis össze­növéseket okozó chroniscus betegségeknél ellenben igen gyakori a provokálható pupillakülönbség. Valószínűnek látszik, hogy e pupillatünetek a hashártya laesióival állanak összefüggésben, mint ahogy Zakwark­ fent emlí­tett kísérletei is ez irányba mutatnak. Megerősítik ezt haspunctlóknál szerzett tapasztalataim is, amelyeknél ugyancsak latens, néhány napig tartó pupillaegyenlőt­lenség jelentkezik. Hasműtétek után, amelyeknél a peri­toneum megnyittatott, hasonló észleleteket tettem. E provokálható pupillakülönbségek tapasztalataim szerint a sympathicus-rendszer ingerlékenységének fokozó­dására vezethetők vissza. A laesio oldalának megfelelő oldali pupilla ugyanis sympathicotrop szerekre erősen, parasympa­thicotrop szerekre ellenben gyengén, vagy nem reagál. Ritkább esetekben azonban — úgy látszik — a sympathicus dilatator plexus erősen csökkent inger­lékenységét vagy bénulását kell felvennünk; ekkor a pupilla nem reagál sympathicotrop szerekre és manifest­­iosis is észlelhető gyakran rajta. A visceralis sensibilitásra vonatkozó újabb vizs­gálatok arra mutatnak, hogy — mint L. R. Müller már régebben állította — a sympathicus­ határköteg rami communicantesein át a gerincvelőbe a vegetativ rend­szer fájdalomérző rostjai futnak. (Brüning, Fröhlich és Meyer stb.) Ismeretes az a tény, hogy a vegetativ idegrendszer egyes részeiben jelentkező izgalom az egész rendszerre vagy annak nagy részére áttevődhet, így volna magyarázható számos viscero-visceralis reflex. A hasűri megbetegedéseknél jelentkező pupillakülönb­ségek viscero-pupularis reflexnek tekinthetők. Mint­hogy a hasi megbetegedések igen gyakran officiálják a peritoneumot, érthető az, hogy a peritoneum laesió­­jával járó megbetegedéseknél gyakori a pupilladiffe­­rentia. A pupilla manifest, maradandó tágulását vagy szűkülését egy állandó izgalom fixatiója gyanánt fog­hatjuk fel. A viscero-pupilaris reflex útját a gerinc­velőbe elképzelhetjük úgy a peritoneumot ellátó soma­­tikus rostokon, mint a sympathicus­ határköteg rami communicantesein át. Az általam leírt viscero-pupilla­­ris reflex jelentősége abban áll, hogy rendszerint a lae­­siónak megfelelő oldalon és főleg intraperitonealis, a peritoneum laesiiójával járó kórképeknél észlelhető; ennélfogva bizonyos megszorításokkal intraperito­neális megbetegedések oldaldiagnostikáját könnyíti meg. Az I. sz. sebészeti klinika beteganyagának a kísér­letek céljaira való szíves átengedéséért a Minika igaz­gatójának, Verebély Tibor dr. egyetemi ny. r. tanár úrnak leghálásabb köszönetemet fejezem ki. Irodalom: Baráth: Zeitschr. f. d. ges. exp. Med. (megjelenik a közeljövőben). — Baráth: Med. Klinik 1922, 37. sz. — Baráth: Korányi-Róth: Belgyógyászati szemlék. Mai és Társa Bpest, 1922. — Brüning: D. m. W. 1921, 22. sz., 624. old. Brüning és Gohrbandt: Zeit­­ schrift f. d. ges. exp. Med. 1923, 36. fűz.. 164. old. — v. Bergmann: Arch. f. kiin. Chir. 1922, 121. — Byrne: Amer. journ. of phys. 1923, 56. 113. — Capps és Coleman: Arch, of int. med. 1922, 30. 778. — Cope: Lan­cet. 1922, 202. 415. — Curschmann: Klinische Wochen­schrift 1922, 46. sz, 2271. old. — Felten: cit. Thies után. Fröhlich és Meyer: Zeitschr. f. d. ges. exp. Med. 1922, 29. 87. — Fröhlich és Loewi: Arch. f. exp. Path, und Pharmak. 1910. 62. — Kaufmann: Klin. W. 1922, 39. és 1913, 21. sz. — Karplus: Wien. Min. W. 1919, 21. sz, 551. old. — Lafon: Rév. neurol. 1921, 28, 3. 274. old. — Mattirolo és Gamna: Pathologica 1912, 4, 513. — Orr: Journ. of the amer. med. assoc. 1923, 80, 20. — Poliak és Stemschein: Zeitschr. f. d. ges. Neurol. u. Psych. 1921, 73, 631. — Schaumann: cit. Thies után. — Sergent, Perin és Alibert: Rév. de la tuberc. 1921. 2, 5, 327. old. — Thies: Mitteil. a. d. Grenzgeb. d. Med. u. Chir. 1915, 28, 415. old. — Zak: Pflügers Archiv. 1910, 123. A bécsi Allgemeines Krankenhaus központi Röntgen- intézetének (vezető: Holzknecht G. egyet, tanár) és a Charité Poliklinika Röntgen-laboratoriumának (vezető: Bársony T. főorvos) közleménye. Vizsgálatok a gastroduodenalis szondával, írták: Bársony Tivadar dr. és Egan Ernő dr. Amikor előzetes közleményünkben a gastroduode­nalis szondánkat leírtuk, röviden utaltunk arra, hogy mily jelentőséget tulajdonítunk ennek a gyomorduode­­num physiologiás és pathologiás vizsgálatában. Gastroduodenalis szondánk egy duodenalis szon­dából áll, melyre egy teljesen hasonló másik gummicső van rászerelve. Ez a második gummicső egy gastralis olivában végződik oly módon, hogy a gastralis és duodenalis oliva egymástól való távolsága tetszés szerint változtatható. A szonda segítségével módunkban áll a gyomrot és duodenumot egyidejűleg vizsgálat tár­gyává tenni, mesterséges behatások után is, illetőleg a két szerv egymásra gyakorolt hatását megállapítani. Eszközünk segítségével mindenekelőtt a duodena­lis pylorusreflex kérdését akartuk tanulmányozni, ennek revízióját ugyanis szükségesnek tartottuk, mert mai tapasztalataink szerint a duodenalis pylorusreflex tana nem állhatja meg a helyét. Mielőtt azonban ennek a kérdésnek vizsgálatába fogtunk volna, szükségesnek tartottuk, hogy megállapítsuk, hogy a gastroduodenalis szondának levezetése a gyomorba, illetőleg a gyomorba és duodenumba, nem okoz-e Röntgennel kimutatható elváltozást a kontrasztanyaggal megtöltött gyomron. Erre vonatkozó vizsgálatainkat két sorozatban végeztük. Egyikben azt vizsgáltuk, hogy a gastroduo­denalis szondának a gyomorba való bevezetése befolyá­solja-e a gyomor tónusát, peristaltikáját és kiürülését, a másik sorozatban pedig azt, hogy okoz-e elváltozást a gyomor izomműködésében az, ha a szonda oly módon helyezkedik el, hogy a duodenalis oliva a duodenumba kerül és ugyanakkor a gastralis oliva a gyomorba? Vizsgálatra olyan­­gyomorpanaszos­­betegek kerültek, kiknél a Röntgen-vizsgálat organikus elváltozást nem mutatott. A betegek gyomrának tónusa, peristaltikája és kiürülési tartama különböző volt, ugyancsak külön­böző volt a gyomruk aciditása is. A vizsgálatokat éhomra végeztük, mindkét vizsgálatsorozatnál az első napon meghatároztuk 150 g keményítős baryumsuspen­­sionál a gyomor tónusát, peristaltikáját és kiürülési tartamát, a következő napon ugyancsak óhomra leve­zettük a gastroduodenalis szondát és amikor ez a meg­felelő helyét elérte, a gastralis oliván át megtöltöttük a gyomrot a 150 g keményítős­ banyumsuspensióval és ez­után ismét megvizsgáltuk a gyomor izomműködését. Az első sorozatban a gastroduodenalis szonda két oliváját egymáshoz késsel hozva vezettük le a szondát a gyomorba, így mindkét oliva a gyomorba került. Ezután a gyomrot a kontrasztanyaggal megtöltöttük. 20 esetben végeztük ezt a kísérletet különböző izom­működésű és aciditású gyomornál és azt találtuk, hogy a tónus és a peristaltika, ennek szapora­sága és mély­sége, meg a gyomor Mih­ülés-tartama is nagyjában vál- 417

Next