Orvosi Hetilap, 1924. október (68. évfolyam, 40-43. szám)
1924-10-05 / 40. szám
1924. 40. sz. ORVOST HETILAP coefficiens megszab. (A tulajdonképeni gázcsere nemcsak a folyadékban való absorptio révén történik!) A folyadékáramlás ideje alatt az érfalendothel a víztransporttal lévén elfoglalva, nem képes egyidejűleg annak a gázcserének közvetítésére, mely már az endothelsejtnek sajátlagos működése. Innen az oxygenfelhalmozódás. A szénsavtartalomnak csökkenése és az oxgennek megszaporodása a vérben tehát ily rövid idő alatt jól értelmezhető az érfalpermeabilitásnak megváltozásával, egyelőre számításon kívül hagyva a szövetek energiaszükségletének és az oxygénfogyasztásnak megváltozását a félórás melegbehatás alatt. E felfogásnak más oldalról némileg ellentmondani látszanak Bircher M. E Zürichben 1922-ben végzett érdekes kísérletei, melyek szerint izzadásnál (fényív 10—20 percnyi tartammal) a test oxygent elhasználó képessége átlagban 13°/o-kal növekszik és e növekedés aSzövetanyagcserének emelkedésén alapul. E kísérletek szerint a vér oxygenjének az érfalon át való diffúzióját a szövetanyagcsere fokozódása is elősegíti s mivel mégis az ellenkezőt tapasztaljuk, a jelenség okát másban, mint az ér falát járhatóságnak vázolt csökkenésében és természetesen a többi tényezőnek (fokozott keringési sebesség stb.) közrehatásában nem lehet keresnünk. A vénás vérnek melegbehatásra beálló oxygenessé válását újabban Freund és Simón vizsgálatai is megerősítették, legújabbban pedig Pap Lajos, bőséges vérgázanalysisekkel állapította meg azokat a quantitatív viszonyokat, amelyek a vénás vérnek ütőeressé válását kísérik. A debreceni m. kir. Tisza István tudományegyetem ideg- és elmeklinikájának közleménye. Raynaud-féle tünetcsoport nyaki bordánál. Irta: Benedek László dr., egyetemi ny. r. tanár. Az önálló Raynaud-féle betegség kóroktanában a „neurovascularis diathesis“ játszik legnagyobb szerepet. „Raynaud-féle kép“ azonban a szív- és véredénykészülék durvább kórbonctani eltéréseinél is található, és pedig a Leriche-féle műtét óta mind gyakrabban. Cassirert szerint az intermittáló sántítás és Raynaud-betegség egymáshoz közel állanak. A szív szervi megbetegedéseinél symmetriás gangraenát találtak Bret-Chalier 3 és legújabban H. Köppler 3 az utóbbinak esetében egy 36 éves decompenzált aorta-elégtelenségben szenvedő egyén mindkét fülén és arcbőrén Raynaud-képre emlékeztető elváltozások támadtak, amelyeket az általános pangásra nem lehetett visszavezetni. Az alábbiakban ismertetendő esetben a regionaer ischaemiának rohamai, amelyek a jobb felső végtagra, illetve kézre szorítkoztak, nyaki borda jelenlétéhez csatlakozta. A rohamokat enyhébb, állandó, de szabálytalan szakaszokban exacerbáló fájdalmak kísérték. A rohamokban jelentkező helyi synkope mellett állandóbb jellegű „localis asphyxia“ volt a körömágyak részéről észlelhető. Mint trophikus zavar az ujjak hegyén beállott babnyi-fillérnyi bőrnecrosis és az összes körmök regressiv változásai (csíkoltság, árokszerű besüppedés), és az ujjízületek ankylosisa, mely utóbbit semmi más okra visszavinni nem lehet, szerepelt. Ez utóbbit egyébként, mint elsődleges táplálkozási zavart, syringomyelia és sclerodermia eseteiben több ízben alkalmam volt észlelni. A kéz- és kézujjak angiospastikus rohamát mesterségesen és jól lehetett előidézni azáltal, hogy a patiens kezét differens (12—15 C° vagy 35 C°) hőmérsékletű vízbe tette. Ilyenkor 20—60 mp. múlva jelezte, hogy a fájdalom élénkül, amely mellett a kéz és a kézujjak bőre elfehéredett. Az ilyen mesterségesrohamokat gyakran az ujjhajlítóik görcsös contractiója kísérte. A rohamok és a majdnem állandó fájdalom a jobb kéz munkáját lehetetlenné teszi, de a célszerű mozgások intendálása az utóbbiak jelentkezésére befolyással nincs (az esetleges vasomotoros-neurotikus dyspraxia értelmében). Az eset a következő: D. J.-né, 38 éves asszony, vasúti kovács neje, egy évvel ezelőtt kezdett jobb karjában hasogató és égető fájdalmakat és bizsergéseket érezni. Ha a kezét vízbe tette, elzsibbadt és megfehéredett. Négy hónap óta jobb keze gyönge, még kézimunkálni sem tud. Ha kanállal eszik, pár perc múlva elejti azt. Fájdalmai miatt álmatlan. Anyjának mellrákja van. Terheltségről nem tud. Testi és lelki fejlődése rendes volt. Havihaját 12 éves korban kapta meg. Öt rendes szülés és egyabortus. 1922 nyarán méhkaparás. Fiatalkorban typhusa és többféle fertőző betegsége volt. Vizsgálat: 1923 április hó 25-én jobb kézben a szorítóerő dynamométerrel mérve lefokozott: 1. 6. b. 175 kg. Jobb kéz általában térimében kissé megfogyott. Jobb kéz halványabb, ujjai részben fehérek, részben cyanotikusak, különösen mind a III—V. ujjak végső perce, illetve körömágya. A jobb kéz ujjai, a tenyér és kézhát distalis harmada az ujjbenyomatot megtartja. Az ujjak végein, nemkülönben enyhébb fokban a kézen és alkaron a kéztő felett 8 cm-ig az érintést gyengébben érzi, de elég jól lokalizál. Hideget és meleget mindig felismeri, de a jobb kézen és ujjakon többnyire elkésve, 2—3 mn. múlva jelzi. Még április 25-én radiális pulzusa volt, jobboldalt is. A megfigyelés szerint a fájdalmak hasogató, szúró, égető jelleggel szoktak exacerbálni a jobb alkar, kéz és kézujjakban Különösen fájdalmas ilyenkor a II., III. és IV. ujj harmadik ujjpercének a vége. A II—IV. ujjhegyek bőre 8 mm átmérőjű területen megkeményedett és sötéten elszínesedett. Az állandó enyhébb fájdalom az egész végtagra kiterjed, a válltól lefelé. A Leriche-féle műtétet ajánlottuk. Műtét 1923 július 5-én. Végezte Hüttl tanár, segédkezett: Loessl, Siegmund Az arteria brachialis nem nuszál, adventitiája megvastagodott, az érben thrombus tapintható. Az arteria brachialisnak adventitiáját 15 cm hosszúságban lefejtve, a műtő azt eltávolítja Műtét után a beteg szúró, égető fájdalmakat érzett ujjaiban. Fájdalmai között órás szünetek vannak. A thrombosis okát kutatva, a Röntgen-átvilágítás a vállövről (1923 július 13) kétoldali nyaki bordát mutatott, a VII. nyaki csigolya testéről kiindulva, A nyaki borda resectióra ajánlva. Az operatio után (1923 július 25) a kézujjak halványabbak és duzzadtabbak. A középső és a gyűrűs ujjon koronányi területű elfeketedett bőrrész. A fájdalom éppen olyan erős, mint volt az első operatio előtt, az egész felső végtag teljesen erőtlen, azonban állítása szerint a kéz és ujjai kevesebbszer fehérednek el rohamokban, mint azelőtt. II. műtét: nyaki borda resectiója, 1923 szeptember hó 5-én. A nyaki borda 4 cm hosszú darabját a műtő eltávolítja, ezenkívül az első borda felső éles szélét és a bordatestről kiemelkedő, tuberculumszerű képletet eltávolítják és az arteria subclaviát rendes anatómiai helyzetébe hozzák. II. operatio után 1923 szeptember hó közepén, a kéz, alkar és felkar ulnáris széle, továbbá a IV—V. ujj bőre, amint a beteg utólag előadja, érzéketlen volt. 1923 novemberében az elhalt bőrrészletek leválnak és az így keletkezett sebek lassanként feltisztulnak. Közvetlenül a II. operatio után igen nagy fájdalmak léptek fel, amelyek a jobb vállcsont, elülső melltáj és a mellkas jobb oldalsó területe felé kisugároztak: a négy alsó nyakideg és az első mellkasi ideg elülső ágainak megfelelő elágazódásai szerint. Vizsgálat 1924. évi január hó 5-én. Beteg előadja, hogy az alkar és kéz szúró, égető fájdalmai a II. operatio után javultak, de nem szűntek meg teljesen, mert na 1923. 5 Bircher M. E.: Schweizerische med. Wochenschrift 1922, 51. és 52. sz. Ref. Münch, med. Wochenschrift 1923, 9. sz. 6 Freund E. és Simó A.: Wiener Archiv f. innere Medizin 6. köt., 2. fűz. 7 Pap Lajos előadása a XXIX. országos balneologiai kongresszuson 1924 április 5-én. 1 Cassirer: Die vasomotorisch-troph. Neurosen. Berlin, 1912, II. kiad. és Cassirer-Goldstein-Nonne-Peiffer: Oppenheim’s Lb. d. Nervenkr. 1923, VII. kiad. 2138. old. 2 Bret-Chalier: Rév. d. Med. 1911. 3 H. Köppler: Zentralbl. f. Herz- u. Gefässkrankh. 677