Orvosi Hetilap, 1925. február (69. évfolyam, 5-8. szám)
1925-02-01 / 5. szám
1925. 5. sz. Ortvosi HETILAP hat másik betegünknél, akiknél a gyógyulás egyetlenegy cocain-, illetve glanduovin-injectio adására következett be, pedig sem a cocainnak, sem a glanduovinnak nem tulajdoníthattunk ilyen azonnali gyógyító hatást. Az injectióktól mást mint suggestiv hatást nem vártunk és azt, amint látjuk, el is értük. Végül még két érdekes esetet akarunk részletesebben ismertetni. 1. Egy asszonynál a hányás a magzatmozgásokkal egyidőben kezdődött. A beteg, kinek eddig nem volt tudomása terhességéről, hányni kezdett. A hányás malmosul dacolt a kezeléssel; a VII. hónapjában spontán abortus. Szerintünk ez jó példája a psychikus okokból fellépő hányásnak. 2. Másik betegünk a terhesség III. hónapjában került a klinikára; neurastheniás, ki nem kívánt gyermeket. Kapott egészséges terhes savót, hypodermoklysist, fliesseztük, a hányás mégis tartott. Az állandó fekvéstől elgyengült beteg, kit a IV. hónaptól kezdve sokszor hosszú időn át csak végbélen át tudtunk táplálni, erősen leromolva viselte ki a terhességét s élő érett gyermeket szült a X. hónap végén. A terhességet nem szakítottuk meg, mert az ismételt vizeletvizsgálatnál sem kaptunk positív ammóniák-coefficiens-emelkedést, más olyan tünet sem lépett fel, ami a beavatkozást indikálta volna. A mérgezés már azért sem valószínű, mert az éhezés következtében is folyton gyengülő szervezet nem állhatna ily sokáig ellen a növekvő petével valószínűen arányosan emelkedő intoxicatiónak. Miután pedig a IV.-től a VIII. hónapig reflectorikus hányás nincsen, az ok egyedül az asszony nemastheniája lehet, valamint az a psychikus momentum, hogy nem kívánt gyermeket. 14 terhesnél nem volt ilyen szembetűnő a hányás ideges eredete, de, miután szintén suggestiv gyógykezelésre szűntek meg panaszaik, ex juventibus az ő megbetegedésüket is idesorozzuk. 6á betegünk reflectorikus hyperemesisben szenvedett. 7 asszonyban retroflektált, 3-ban retrovertált volt az uterus, egyikben a Douglasban levő igen érzékeny köteg volt tapintható, egy másikban erős fluort és tapintásra fájdalmas uterust találtunk. A retroflexiók és versiók kiigazítására azonnal, két asszonynál pedig, kiknél a genitaliák gyulladásos eredetű érzékenysége fokozta a hányást, conservatív kezelés után a gyógyulással egyidejűleg a panaszok is megszűntek. Ha ilyen tapintással kimutatható megbetegedések fokozólag hathatnak a hányásra, ugyanúgy fokozhatják azt olyan elváltozások, melyeket tapintással nem tudunk megtalálni. Ebben az értelemben sörözzük ide a 21 gravida hányását, kik hosszabb-rövidebb ideig minden kezelés ellenére csillapíthatatlanul hánytak, panaszaik azonban a negyedik hónap elején, a méhnek a kismedencéből való kiemelkedésével egyidejűleg egycsapásra megszűntek. Hat toxikus hányásban szenvedő asszonyt kezeltünk, de csak négy betegség lefolyását ismertethetjük részletesen, a másik kettőről a főkönyv hiányos adatai nyomán csak annyit közölhetünk, hogy a terhességük megszakítása után gyógyultan hagyták el a klinikát. 3. 1911. 2089/1954. 1. sz. K. Gy.-né, 31 éves, II.para, anamnesis szerint I. terhessége alatt VII. hónapig hányt nagy mértékben. Felvételkor a II. terhességi hónapban van. Négy hete mindent kihány, táplálkozni nem tud. Három heti ápolás után gyógyultan távozik, azonban két hét múlva betegsége kiújul. Első bentléte óta 6 kg-ot fogyott, pulzusa állandóan 100 felett van, ammoniák-coefficiens 14%. Subfebrilis. A terhesség megszakítására határozzuk el magunkat, mely után nyolcadnap a beteg gyógyultan távozik. 4. 1916. 1037. 1. sz. G. G.-né, 36 éves, V.-paracomatosus állapotban lett beszállítva IV.—V. terhességi hónapban. Hozzátartozóinak előadása szerint egész terhessége alatt állandóan hányt, állapota folytonosan rosszabbodott. Subfebrilis. Pulzus 100 felett. Intézetbe szállítás után exitus, így az ammoniák coefficiens-vizsgálatot el sem végezhettük. Sajnos, a boncolástól a család kérésére el kellett állnunk. 5. 1923. 1520/1408. 1. sz. B. I.-né, 30 éves, II.-para, a terhesség IV.—V. hónapjában felvéve. Anamnesis szerint négy hete nem tud táplálkozni, mindent kihány és amellett erős nyálfolyása is van, nagyon lefogyott. Pulzus állandóan 100 felett, 40% ammoniák-coefficiens, kezdődő icterus. Az ammoniák-coefficiens positiv emelkedése és főleg a kezdődő icterus miatt azonnal megindítjuk a művi vetélést, mire a hányás megszűnik és betegünk 23 nap múlva gyógyultan távozik. 6. 1924. 588/549. 1. sz. P. O.-né, 36 éves, VI.-para. A terhesség V.—VI. hónapjában vesszük fel. Anamnesis szerint állandó hányás miatt a II. terhességi hónap óta mesterségesen táplálják. Tíz nappal a hozzánk való beszállítás előtt egyik belklinika Röntgen-diagnosisa alapján (homokóra-gyomor) a sebészeti osztályon laparotomia, de a gyomron organikus elváltozásokat nem találtak. Mivel szülőfájdalmak léptek fel, áttették intézetünkbe. Itt egy óra múlva spontán abortus. (28 cm hosszú, 400 g súlyú, éretlen, halott fiúmagzat.) A hányás megszűnik, a beteg táplálkozik, közérzete jó. A gyermekágy második napján étvágy romlik, faetor ex pre, harmadik nap somnolens, nem táplálkozik, pulzus százon felül, negyedik nap comában exitus. Sectiónál makroskopioe és mikroskopiae az összes parenchymás szervek, elsősorban azonban a máj degenerációját találtuk. Mint látjuk, a mérgezés klinikai jelei megvoltak mind a hat páciensünknél. Csillapíthatatlan hányás, magas pulzusszám és ahol időnk volt a vizsgálat megejtésére, positive emelkedő ammoniák-coefficiens. Hárman nagyon előrehaladott stádiumban kerültek a klinikára és kettő exitált. Ez a 33%-os mortalitás mutatja legjobban a toxikus hányás súlyosságát. Érthető tehát az a sok kísérletezés, mely a veszély idejében való felismerését tűzi ki cél gyanánt. Mielőtt azonban ezeket ismertetnénk és a klinika véleményét e pontban is leszögeznénk, áttérünk a therapiánk összefoglaló ismertetésére. Jellegzetes a betegségre, hogy sokszor csak kezelés közben tudjuk a pontos diagnosist felállítani. Ezért célszerű a therapiában bizonyos rendszerességet követni. Elsősorban lefektetjük az asszonyt, gondoskodunk az ürüléseiről és könnyű étrendet írunk elő. Ez a diaetás élet, de főleg a betegnek rendes, megszokott környezetéből való kiragadása már magában véve sok ideges hányást gyógyít meg. A hányásnak ennél a leggyakoribb fajtájánál nagyon vigyázzunk arra is, hogy a patiens ne szerezzen tudomást arról, miszerint panaszai a terhesség megszakításával megszűnnek. Aki idegbeteggel foglalkozott, feltétlenül méltányolni fogja ezt az óvatosságot. De nem mindig következik be ilyen könnyen a javulás az ideges hányásoknál sem. Ekkor az idegek megnyugtatása végett sedativumokhoz fordulunk s a folytonos hányástól elgyötört, túlérzékeny gyomrot kizárólag folyékony diaetával igyekszünk megnyugtatni. A folyékony táplálékot is jégbe hűtve és kanalankint nyújtjuk a betegnek. Amennyiben ez is eredménytelen volna, úgy az asszonyt nem per os, hanem végbélen át tápláljuk. Ha suggeszióval is támogatjuk a kezelést és türelmünket el nem veszítjük, a neurotikus hányásoknál mindig eredményt fogunk elérni. A reflectorikus hányásnál mindenekelőtt annak okát kell megszüntetni. A panaszok majdnem mindig azonnal megszűnnek. Ha azonban a beteg már régen hány, a chronikusan ismétlődő reflex tovább is kiváltódhatik, úgyhogy kénytelenek leszünk itt is a gyomrot utólag megnyugtatni. Ezeknél a makacs reflectorikus hányásoknál alkalmazzák a Fntess által ajánlott alsó orrjárat cocainecsetelését is. Az eljárás a következő megfontoláson alapszik: a genitalokból kiinduló ingerületek reflexpályái az alsó orrjárat és tuberculum sephinasin keresztül vezetnek az agyba, amit állatkísérletek igazolnak. Ha ugyanis állatoknál az alsó orrjáratot kiirtjuk, úgy számos genitalis eredetű reflexet nem tudunk később kiváltani. Ezt a reflexívet akarjuk Fiess szerint cocainecseteléssel megszakítani. Azt nem állítjuk, hogy az ecseteléssel gyors javulást tudunk elérni, de ha azt reggel és étkezés után végezzük, mikor a legvalószínűbben várható a hányás, sok szenvedéstől szabadítjuk meg az asszonyt és átvisszük a IV. terhességi hónapba, mikor a reflectorikus hányás megszűnik. Ha mindezen intézkedések hatástalanok marad 85