Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)
1925-04-05 / 14. szám
HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBÍNYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. 89. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1925 április 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Illyés Géza: A prostata-túltengés kezelésének egyes vitás kérdéseiről. (297—301. oldal.) Matolay György: A gerincoszlop előtt fekvő daganatokról. (302—304. oldal.) Gajzágó Jenő: A méhlepény művi leválasztásáról. (304-307. oldal.) Klinikai előadás. Scipiades Elemér: A spanyol influenza. (307—309. oldal.) Therapia. Takács László: Az atophanyl és tophosanylról. (309—311. oldal.) Étrendi előírások. Az emésztőszervek betegségeinek diaetás kezelése. — 29. Étrendek székrekedésnél. (311—312. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. —Sebészet. — Urológia — Szemészet. — Szülészet és nőgyógyászat. (312—315. o.) ALOM: Könyvismertetés. (315—317. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 28-i ülése. (317—318. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának március 23-i ülése. (318—319. oldal.) A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár orvosainak március 20-i ülése. (319. oldal.) Honvédorvosok Tudományos Egyesülete március 24-i ülése. (319—320. oldal.) Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség Orvostudományi Osztályának március 14-i ülése. (320— 321. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület március 19-i ülése. (321. o.) Szerkesztő válasza. (321—322. oldal.) Vegyes hírek. (322. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem urológiai klinikájának közleménye. A prostata-túltengés kezelésének egyes vitás kérdéseiről. Irta: Illyés Géza dr. egyetemi tanár. A prostata-túltengés kiterjedt műtéti kezelése folytán egyes kórtani és műtéttani kérdésekben a szerzők között még mindig nagy véleményeltérések vannak , habár egyes függő pontokban tisztázott egységes vélemény kezd kialakulni, vannak egyes részletek, melyek még vitásak és azt hiszem ezért nem lesz érdektelen, ha e téren tett tapasztalataimmal beszámolok. A következőkben 485 operált eset kapcsán azon kialakult felfogást és eljárást ismertetem, melyek szerint a budapesti kir. magyar tudományegyetem urológiai klinikáján operálunk. A prostata-túltengés keletkezésére vonatkozólag Borza Jenő dr. egyet, tanársegéd a klinikán műtéttel eltávolított prostatákat, valamint egyes műtét nélkül vagy műtét után elhalt egyénektől nyert anyagot részletes vizsgálat tárgyává tette. Ezekből kitűnik, hogy a húgycső egész prostatás részében az ondódomb magasságától fölfelé, a belső húgycsőnyílás körül, a nyálkahártya alatt, több-kevesebb apró periurethralis mirigy fekszik, melyeket a prostatától a záróizom választ el. A prostata-túltengésnél mindig ezen záróizmon belül és az ondódombtól fölfelé, a húgycső nyálkahártyája alatt fekvő megnagyobbodott és megszaporodott mirigy csoportok daganatszerű elfajulásával állunk szemben. Ha műtétnél az egy darabban eltávolított és rostos kötőszöveti tokban elhelyezett mirigycsoportot kettémetszünk, láthatjuk, hogy a metszéslap lencse-, bab-, sőt mogyoró nagyságú, kerekded vagy ovális alakú szigetekre osztott. A szigetek szürkésfehérek, a metszési felületből kiemelkednek és szívósabbnak látszó kötőszövetes falakkal vannak egymástól elválasztva, melyek átmetszéskor a kidudorodó mirigyes résszel szemben visszahúzódnak. Ha egy ilyen kiemelkedő göböt könnyedén tompán kihámozunk, megmarad a fénylő, bemélyedt tok és a kihámozott göb újabb apróbbakra hámozható szét. Borza dr. mikroskop alatt is megvizsgálta ezen mirigyeket és azt találta, hogy a tok vagy válóréteg vastag izomszövetből áll, melyen belül különböző nagyságú tubulo-acinosus mirigyeket látunk, melyek a kötőszöveti váz fokozatos levékonyodásával a központ felé mindig kisebb és kisebb mikroskopikus mezőkre oszlanak. A mirigyek bélése nagy mértékben burjánzott többrétegű cylindrikus hám. Lumenükben több, vékony kötőszöveti alappal bíró, burjánzó hámmal fedett, boholyszerű betüremkedés látható, annyira, hogy némely mirigyjárat lumene csillagalakúvá válva, erősen megszűkült. Néhol gömbsejtes beszűrődés látható, mely mindig secundaer gyulladásos elváltozásoknak felel meg. Ezen elváltozások mellett ritkábban olyan tumorok is előfordulnak, melyekben a mirigyállománnyal szemben a stroma burjánzása jut túlsúlyba, midőn külön tokkal körülvett, igen kevés, szűk mirigy járatokat tartalmazó fibromákat találunk. A műtétnél ezen adenomas fibrosus megnagyobbodott göböt távolítjuk el, míg a normális prostata laposan összenyomva visszamarad. Ha az elhalt protataektomizált beteg boncolásakor a visszamaradt tömött prostatát vizsgáljuk, azt szabad szemmel egyneműnek, egyenletes felszínűnek, szívós felületű, szürkés színűnek találjuk. Mikroskop alatt azt látjuk, hogy a mirigyjáratok a külső felülettől a központ felé fokozatosan szűkülnek, néhol annyira, hogy lumenük már nem látható, azonban 3—4 héttel a műtét után elhalt egyéneknél azt találjuk, hogy az összenyomott mirigy járatok lassan kint kitágulnak és közelednek a normális prostata szövettani képéhez. A műtétet túlélő egyénnél is végbélvizsgálat útján ujjal megállapítható, hogy a prostata lassankint visszanyeri normális alakját és nagyságát, azonban valamivel tömöttel!) tapintatú marad. Műtétnél rendszerint azt tapasztaljuk, hogy ha helyes válórétegben dolgozunk, a túltengett mirigyrész egy darabban kihámozható. Ilyenkor is megtörténik, de még inkább előfordul a több darabban való kihámozásnál, hogy egyes tencsényi vagy kisebb adenomás csomók visszamaradnak, melyeket, ha gondos utánnézés útján megtalálva el nem távolítunk, ezek később megnőhetnek és újabb zavarokat okozhatnak.