Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)

1925-04-05 / 14. szám

HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBÍNYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. 89. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1925 április 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Illyés Géza: A prostata-túltengés kezelésének egyes vitás kérdéseiről. (297—301. oldal.) Matolay György: A gerincoszlop előtt fekvő daganatok­ról. (302—304. oldal.) Gajzágó Jenő: A méhlepény művi leválasztásáról. (304-307. oldal.) Klinikai előadás. Scipiades Elemér: A spanyol influenza. (307—309. oldal.) Therapia. Takács László: Az atophanyl és tophosanylról. (309—311. oldal.) Étrendi előírások. Az emésztőszervek betegségeinek diaetás kezelése. — 29. Étrendek székrekedésnél. (311—312. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. —­­Sebészet. — Urológia — Szemészet. — Szülészet és nőgyógyászat. (312—315. o.) ALOM: Könyvismertetés. (315—317. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 28-i ülése. (317—318. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának március 23-i ülése. (318—319. oldal.) A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár orvosai­nak március 20-i ülése. (319. oldal.) Honvédorvosok Tudományos Egyesülete március 24-i ülése. (319—320. oldal.) Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség Orvos­­tudományi Osztályának március 14-i ülése. (320— 321. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület március 19-i ülése. (321. o.) Szerkesztő válasza. (321—322. oldal.) Vegyes hírek. (322. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. magy. Pázmány Péter­ tudományegye­­tem urológiai klinikájának közleménye. A prostata-túltengés kezelésének egyes vitás kérdéseiről. Irta: Illyés Géza dr. egyetemi tanár. A prostata-túltengés kiterjedt műtéti kezelése folytán egyes kórtani és műtéttani kérdésekben a szer­zők között még mindig nagy véleményeltérések vannak , habár egyes függő pontokban tisztázott egységes véle­mény kezd kialakulni, vannak egyes részletek, melyek még vitásak és azt hiszem ezért nem lesz érdektelen, ha e téren tett tapasztalataimmal beszámolok. A követ­kezőkben 485 operált eset kapcsán azon kialakult fel­fogást és eljárást ismertetem, melyek szerint a buda­pesti kir. magyar tudományegyetem urológiai kliniká­ján operálunk. A prostata-túltengés keletkezésére vonatkozólag Borza Jenő dr. egyet, tanársegéd a klinikán műtéttel eltávolított prostatákat, valamint egyes műtét nélkül vagy műtét után elhalt egyénektől nyert anyagot részletes vizsgálat tárgyává tette. Ezekből kitűnik, hogy a húgycső egész prostatás részében az ondódomb magas­ságától fölfelé, a belső húgycsőnyílás körül, a nyálka­hártya alatt, több-kevesebb apró periurethralis mirigy fekszik, melyeket a prostatától a záróizom választ el. A prostata-túltengésnél mindig ezen záróizmon belül és az ondódombtól fölfelé, a húgycső nyálkahártyája alatt fekvő megnagyobbodott és megszaporodott mirigy csoportok daganatszerű elfajulásával állunk szemben. Ha műtétnél az egy darabban eltávolított és rostos kötőszöveti tokban elhelyezett mirigycsoportot ketté­metszünk, láthatjuk, hogy a metszéslap lencse-, bab-, sőt mogyoró nagyságú, kerekded vagy ovális alakú szigetekre osztott. A szigetek szürkésfehérek, a met­szési felületből kiemelkednek és szívósabbnak látszó kötőszövetes falakkal vannak egymástól elválasztva, melyek átmetszéskor a kidudorodó mirigyes résszel szemben visszahúzódnak. Ha egy ilyen kiemelkedő gö­­böt könnyedén tompán kihámozunk, megmarad a fénylő, bemélyedt tok és a kihámozott göb újabb aprób­bakra hámozható szét. Borza dr. mikroskop alatt is megvizsgálta ezen mirigyeket és azt találta, hogy a tok vagy válóréteg vastag izomszövetből áll, melyen belül különböző nagy­ságú tubulo-acinosus mirigyeket látunk, melyek a kötő­szöveti váz fokozatos levékonyodásával a központ felé mindig kisebb és kisebb mikroskopikus mezőkre oszla­nak. A mirigyek bélése nagy mértékben burjánzott többrétegű cylindrikus hám. Lumenükben több, vékony kötőszöveti alappal bíró, burjánzó hámmal fedett, bo­­h­olyszerű betüremkedés látható, annyira, hogy némely mirigyjárat lumene csillagalakúvá válva, erősen meg­szűkült. Néhol gömbsejtes beszűrődés látható, mely min­dig secundaer gyulladásos elváltozásoknak felel meg. Ezen elváltozások mellett ritkábban olyan tumorok is előfordulnak, melyekben a mirigyállománnyal szem­ben a stroma burjánzása jut túlsúlyba, midőn külön tokkal körülvett, igen kevés, szűk mirigy járatokat tar­talmazó fibromákat találunk. A műtétnél ezen adenomas fibrosus megnagyobbodott göböt távolít­juk el, míg a normális prostata laposan összenyomva visszamarad. Ha az elhalt protataektomizált beteg boncolásakor a visszamaradt tömött prostatát vizsgáljuk, azt szabad szemmel egyneműnek, egyenletes felszínűnek, szívós felületű, szürkés színűnek találjuk. Mikroskop alatt azt látjuk, hogy a mirigyjáratok a külső felülettől a köz­pont felé fokozatosan szűkülnek, néhol annyira, hogy lumenük már nem látható, azonban 3—4 héttel a műtét után elhalt egyéneknél azt találjuk, hogy az összenyo­mott mirigy járatok lassan kint kitágulnak és közeled­nek a normális prostata szövettani képéhez. A műtétet túlélő egyénnél is végbélvizsgálat útján ujjal megálla­pítható, hogy a prostata lassankint visszanyeri normá­lis alakját és nagyságát, azonban valamivel tömöttel­!) tapintatú marad. Műtétnél rendszerint azt tapasztaljuk, hogy ha helyes válórétegben dolgozunk, a túltengett mirigyrész egy darabban kihámozható. Ilyenkor is megtörténik, de még inkább előfordul a több darabban való kihámozás­­nál, hogy egyes tencsényi vagy kisebb adenomás cso­mók visszamaradnak, melyeket, ha gondos utánnézés útján megtalálva el nem távolítunk, ezek később meg­nőhetnek és újabb zavarokat okozhatnak.

Next