Orvosi Hetilap, 1925. július (69. évfolyam, 27-30. szám)

1925-07-05 / 27. szám

69. évfolyam 27. szánt Budapest, 1925 július 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Mező Béla: Vesekő és vesegümőkór. (641—642. oldal.) Vándorfy József: A gyomoremésztés kinetikai vizsgá­lata. (642—644. oldal.) Polgár István: A szeméremizület sérülése spontán szülés­nél. (644—646. oldal.) Förster Gyula: A vérsavó bilirubintartalmának normá­lis értékeiről. (646—647. oldal.) Hubay Örs: Jégvizsgálatok. (647—648. oldal.) Ormos Pál és Deutsch Béla: Fehérjekezelés kapcsán kifejlődött, halállal végződött pseudouraemia esete. (648-649. oldal.) Zempléni V. Gyula: Magzatűzési kísérletnél hasüregbe jutott idegentest. (649. oldal.) Országh Oszkár: A tüdőtuberculosis gyógykezelése. (650—653. oldal.) Therapia. Loykó Erzsébet: A gümőkórosak éjjeli izza­­dásának kezeléséről, különös tekintettel a salvysa­­tumra. (653—655. oldal.) Linhardt Alfréd: „Az érprobléma a gyomor kórtaná­ban“ c. cikkhez­ (655. oldal.) Linhardt Alfréd: „Az exanthema subitumról tizenegy eset kapcsán“ című cikkhez. (655. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Bőr- és nemikórtan. — Uro­lógia. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvos­tan. (655—659. oldal.) Könyvismertetés. (659. oldal.) Magyar • Gyermekorvosok Társasága I. nagygyűlése. (659—663. oldal.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társula­tának június 24-i ülése. (663. oldal.) Bókay János: Erőss Gyula.­­ (663—664. oldal.) Vegyes hírek. (664. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vesekő és vesegümőkór. Irta: Mező Béla dr. egyet. m. tanár, közkórházi főorvos. A vesekő és vesegümőkór együttes előfordulása meglehetősen ritka jelenség. Az irodalomban ismertetett esetek száma nem éri el a húszat. Kétségtelen, hogy e két megbetegedés egymás mellett gyakrabban is előfordul, csak nem veszik észre. Nem gondolnak reá és ha követ találnak, megelégszenek a kő-diagnosissal, s nem kutatják a kő mellett a gümőkórt és fordítva. Vannak vesegümő­kór esetek, amelyek nehezen különböztethetők meg makro­­skoposan az egyszerű genyes pyonephrosistól. Viszont a mikroskopos véleményadással is óvatosnak kell lennünk. A gümőkór ugyanis igen gyakran a h­úgycsatorna csak egy kis pontjára szorítkozik. Ha ilyen esetben a közön­séges genykeltők a húgyutakon súlyosabb elváltozásokat okoztak, a készítmény egy-két pontjáról vett metszet ne­gatív eredménye alapján nem zárhatjuk ki biztosan a tuberculosist. Várjon a két megbetegedés közül melyik az elsődle­ges? A kő, vagy a tuberculosis? Mindkét eshetőség lehet­séges. Gyakoribb talán az, hogy a gümőkóros vesében képződik a kő. A lassú lefolyású vesegümőkór esetében ugyanis a vese még jól működik, s koncentrált vizeletet termel. Ilyenkor a tömény vizeletből a húgyalkatrészek könnyen kicsapódhatnak, mert erre a gümőkóros vese vizeletében jelenlévő baktériumok és sejtes alakelemek bő alkalmat szolgáltatnak. Fabraeus kimutatta, hogy tuber­culosis kapcsán a vörösvérsejtek süllyedési sebessége nagyobb, ami a vér colloidtartalmának változására utal. Bitschai evvel kapcsolatban felveszi azt, hogy a gümő­kórosok vizeletében a colloid mennyisége megcsökken, ami, mint azt Posner, Ebstein és Lichtwitz kimutatták, vesekőképződésre való hajlamot teremt. Kétségtelen, hogy észleltek eseteket, ahol az egyik oldali vesegümőkór mel­lett a másik vesében követ találtak, de ez a szórványos lelet nem igazolja Bitschai felvételét. Ha a gümőkórosok vizeletében a colloidok megcsökkenése folytán fokozott kőképződési hajlam állana fenn, úgy a gümőkórosok száz­ezrei közt sokkal több kőmegbetegedéssel kellene talál­koznunk. De előfordulhat kőképződés a gümőkór előrehaladot­tabb szakában is, mint azt már Aschoff leírta. A sajtos pyonephrosis üregéből felszívódhatik a folyadék. A saj­tos tömegek besűrűsödnek és húgy, valamint mészsók lerakódása által kőszerű anyagokká változnak át. Viszont előfordul ennek az ellenkezője is. Az, hogy a meglevő vesekő teremt hajlamosságot a vesegümőkór fellépésére. Liebermeister, Wildholz, French és Orth kö­zölnek olyan eseteket, ahol a gümőkóros folyamat a vese­illetve ureterkő körül volt a legerősebben kifejlődve. Baumgartner állatkísérlettel beigazolta azt, hogy az egyik ureter lekötésével a megfelelő vesében gümőkórt idézhe­tünk elő, ha az állat szervezetébe gümőbacillusokat jutta­tunk. Ez arra mutat, hogy a vesekőmegbetegedés a vele­járó apró traumás szövetártalmak és vizeletpangás révén a gümős megbetegedésre hajlamosságot teremt. Tudjuk azt, hogy a gümőbaktériumok a vesén át távozhatnak anélkül, hogy a húgy­utak megbetegednének. Könnyű el­képzelni azt, hogy a kőmegbetegedés azt a bacillust, amely minden ártalom nélkül távozott volna, a vesében meg­rögzíti, ami által a kő előrehaladó gümős fertőzés oko­zója lesz. Eddig két kővel szövődő vesegümőkórt észleltem. Ezek az eseteim a következők: 1.* K. K. 33 éves színésznő 1916-ban azzal a panasszal jelentkezett, hogy évek óta gyakran kell vizelnie, s hogy vizelete időnként véres. Megjelenéseikor a vizeletben bőven volt geny. A hólyagtükrözésnél kitűnt, hogy a hólyag­nyálkahártya mindenütt duzzadt, belövelt, fényevesztett volt. A jobb ureternyílás széle kimaródott volt, körülötte néhány köles-lencsényi kicsipkézett szélű fekéllyel. A bal ureter tája eltérést nem mutatott. A jobb uréterben 4 cm-re a legvékonyabb ureterkatheter is megakadt, s belőle semmi sem ürült. A baloldalról tiszta, alakelemmentes vizelet jött amely azonban az indigót 30 perc múlva is csak nyomokban hozta. Műtétnél a vese a gümőkór jellegzetes képét mutatta. Az ureter egész hosszában * Bemutatás a „Magyar Urológiai Társaság“ 1925 ápr. 27-iki ülésén.

Next