Orvosi Hetilap, 1925. december (69. évfolyam, 49-52. szám)

1925-12-06 / 49. szám

69. évfolyam 49. szám Budapest, 1925 december 6 ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Sarbó Artúr: A cisternapunctióról. (Auer-Eskuchen.) (1189—1195. oldal.) Probstner Arthur: A colloidlabilitási reactiók nőgyógyá­szati értékéről. (1195—1196. oldal.) Kluge, Endre: A gyakorlóorvos és a psychologia. (1196— 1199. oldal.) Therapia. Földessy Tibor: Haláleset Lobelin-Ingelheim­­injectio után. (1199. oldal.) Megjegyzés Sehustek Jenő dr.: Adatok a kéz- és lábtő­­csontok és ízületek tuberculosisának sebészi kezelésé­hez című dolgozatához (D. H. 42. sz.). (1199—1200. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (1200—1202. oldal.) Könyvismertetés. (1202—1203. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület november 28-i ülése. (1204-1205. oldal.) A Természettudományi Társulat november 10-i élettani szakosztályának ülése. (1205—1206. oldal.) A gégészeti szakosztály nov. 24-i ülése. (1206—1207. o.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társula­tának november 25-i ülése. (1207—1208. oldal.) A Budapesti Ker. Munkásbiztosító Pénztár orvosainak november 27-i ülése. (1208—1209. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályának november 21-i ülése. (1209. oldal.) A szegedi Egyetem barátok Egyesülete orvosi szakosz­tályának november 14-i ülése. (1209—1210. oldal.) Verzár Frigyes:­­ J. N. Langley. (1210—1211. oldal.) Götze Árpád:­­ Török Béla. (1211. oldal.) Kérdések és feleletek. (1211—1212. oldal.) Vegyes hírek. (1212. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A Szent István-közkórház idegosztályának közleménye. A cisternapunctióról. (Ayer-Eskuchen.)­ Irta: Sarbó Artúr dr. egyetemi tanár. Harmincöt éve annak, hogy Quincke, a nevéhez fűződő lumbalis punctióval gazdagította tudásunkat és mindenki előtt ismeretes, hogy e felfedezéshez mily számos, értékesebbnél­ értékesebb megismerés kapcsoló­dik. Quincke nyomán a bátor utódok a gerincvelői durazsákot oly helyen is megközelíteni merészelték, amely hely nyúltvelői közelségénél fogva, eddig hozzá­­férhetetlennek lön tartva. Egymástól függetlenül aján­lották az amerikai Ayer (1919) és a német Eskuchen (1923) a cisterna cerebello medullarist (cisterna magna), mint oly­ helyét a durazzsáknak, mely punctióra igen al­kalmas. A nyakszirt-tájékot liquor-kibocsájtásra előttük már többen felhasználták. Állatkísérleteken kívül em­berben többek közt Schmieden­ Anton végeztek nyakszirt­­alatti szúrást (Subokzipitalstich), mely eljárást ők a „Balkenstich“ helyettesítőjeként ajánlották. Ugyancsak sebészi eljárást ajánlott Westenhöfer is. Ezen sebészi eljárásokkal szemben az Ayer-Eskuchen-féle punctiós eljárás olyan, hogy kellő begyakorlás után egyszerű­nek mondható. Nálunk másfél évvel ezelőtt elsőnek Scheifter Gyula demonstrálta a neurológiai szakosz­tályban egy esettel az eljárás hasznavehetőségét, Já­­nossy Gyula pedig, Csiky klinikájáról, több igen érté­kes dolgozatban számolt be az Orvosi Hetilap hasáb­jain e módszer technikájáról, alkalmazási indicatiójá­­ról és therápiai értékéről. Kétségtelen, hogy azon, aki először vesz tudomást arról, hogy a nyúltvelő és kisagy által alkotott kis szögletet liquor-nyerés céljából fel lehet használni, subjective ellenkezésérzés vesz erőt. Valamennyiünk­nek tudatában felmerül a physiologiából ismert Flourens-féle kísérlet, mely a nyúltvelői (noeud vitai) életcsomó egyszerű megszúrásával kioltja az állat éle­tét. Mondhatom, hogy a meggyőző közlemények egész sora (W­ege­forth, Ayer, Essick, Eskuchen, Nonne, Stahl, Wartenberg, Sicard és Forestier, Jánossy, Hajnal és Schuster, Berberich és Hirsch, Hartwich, Ebaugh stb.) tudta csak bennem is ezen ellenkezést leküzdeni, mi­kor ez év tavaszán előzetes hullagyakorlatok után nekifogtam a cisternapunctio élő emberen való elvég­zéséhez. Ma pedig — félévi tapasztalat után — miután 150 esetben közel 180-szor hajtottam végre a punctiót, mondhatom, hogy kelő elővigyázatosság mellett sem­mivel se veszélyesebb a punctio ezen újabb módja, mint a ma már széltében gyakorolt lumbalis punctio. A kiviteli technikát illetőleg igaza van Esku­­c­lennek, mikor azt írja: „In Einzelheiten wird jeder Untersucher die Technik persönlich modifizieren“. Minden újabb közleményben újabb s újabb technikai módosításokról olvasunk. Ez nemcsak a punctiót végző orvos kéziügyességével függ össze, hanem azzal is, hogy ki mily célból végzi a cisternapunctiót, mire kí­ván általa feleletet kapni? Eleinte Eskuchen szerint jártam el, de elejétől fogva eltérve tőle abban, hogy a beteg fejét egy segéd­del erősen előrehajlítva tartottam. A nyakszirtcson­­ton tűvel való végigtapogatódzásnál azonban megesett, hogy a tű hegye elgörbült, másrészt többszörösen vé­resen tingált liquort kaptam, ezért is az Ayer-Jánossy módosítást alkalmaztam, azonban ennek azt a hátrá­nyát tapasztaltam egyes esetekben, hogy alig érezve a membrana atlanta occipitalis ellenállását, már benn voltam a cisternában, minek magyarázatát abban vélem megadhatni, hogy nem orientálódva a nyak­­szirtcsont felől a tűvel a membrana atlanta occipitalis­­nak az atlas ívéhez közel eső részéhez juthatok, itt a membrana igen vékony (1. Spalteholz: Handatlas der Anatomie). Ily helyen végzett punctiónál már 3 cm­­nyire kaptunk liquort. Magam részére a következő eljárás bizonyult a legmegbízhatóbbnak. Ha csak lehet, ülő helyzetben végezzük a punc­tlót. A felső test kissé, a fej jól előrehajlítva, utóbbit ! Előadatott a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1. év november 14-i ülésében.

Next