Orvosi Hetilap, 1925. december (69. évfolyam, 49-52. szám)
1925-12-06 / 49. szám
69. évfolyam 49. szám Budapest, 1925 december 6 ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Sarbó Artúr: A cisternapunctióról. (Auer-Eskuchen.) (1189—1195. oldal.) Probstner Arthur: A colloidlabilitási reactiók nőgyógyászati értékéről. (1195—1196. oldal.) Kluge, Endre: A gyakorlóorvos és a psychologia. (1196— 1199. oldal.) Therapia. Földessy Tibor: Haláleset Lobelin-Ingelheiminjectio után. (1199. oldal.) Megjegyzés Sehustek Jenő dr.: Adatok a kéz- és lábtőcsontok és ízületek tuberculosisának sebészi kezeléséhez című dolgozatához (D. H. 42. sz.). (1199—1200. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (1200—1202. oldal.) Könyvismertetés. (1202—1203. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület november 28-i ülése. (1204-1205. oldal.) A Természettudományi Társulat november 10-i élettani szakosztályának ülése. (1205—1206. oldal.) A gégészeti szakosztály nov. 24-i ülése. (1206—1207. o.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társulatának november 25-i ülése. (1207—1208. oldal.) A Budapesti Ker. Munkásbiztosító Pénztár orvosainak november 27-i ülése. (1208—1209. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályának november 21-i ülése. (1209. oldal.) A szegedi Egyetem barátok Egyesülete orvosi szakosztályának november 14-i ülése. (1209—1210. oldal.) Verzár Frigyes: J. N. Langley. (1210—1211. oldal.) Götze Árpád: Török Béla. (1211. oldal.) Kérdések és feleletek. (1211—1212. oldal.) Vegyes hírek. (1212. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A Szent István-közkórház idegosztályának közleménye. A cisternapunctióról. (Ayer-Eskuchen.) Irta: Sarbó Artúr dr. egyetemi tanár. Harmincöt éve annak, hogy Quincke, a nevéhez fűződő lumbalis punctióval gazdagította tudásunkat és mindenki előtt ismeretes, hogy e felfedezéshez mily számos, értékesebbnél értékesebb megismerés kapcsolódik. Quincke nyomán a bátor utódok a gerincvelői durazsákot oly helyen is megközelíteni merészelték, amely hely nyúltvelői közelségénél fogva, eddig hozzáférhetetlennek lön tartva. Egymástól függetlenül ajánlották az amerikai Ayer (1919) és a német Eskuchen (1923) a cisterna cerebello medullarist (cisterna magna), mint oly helyét a durazzsáknak, mely punctióra igen alkalmas. A nyakszirt-tájékot liquor-kibocsájtásra előttük már többen felhasználták. Állatkísérleteken kívül emberben többek közt Schmieden Anton végeztek nyakszirtalatti szúrást (Subokzipitalstich), mely eljárást ők a „Balkenstich“ helyettesítőjeként ajánlották. Ugyancsak sebészi eljárást ajánlott Westenhöfer is. Ezen sebészi eljárásokkal szemben az Ayer-Eskuchen-féle punctiós eljárás olyan, hogy kellő begyakorlás után egyszerűnek mondható. Nálunk másfél évvel ezelőtt elsőnek Scheifter Gyula demonstrálta a neurológiai szakosztályban egy esettel az eljárás hasznavehetőségét, Jánossy Gyula pedig, Csiky klinikájáról, több igen értékes dolgozatban számolt be az Orvosi Hetilap hasábjain e módszer technikájáról, alkalmazási indicatiójáról és therápiai értékéről. Kétségtelen, hogy azon, aki először vesz tudomást arról, hogy a nyúltvelő és kisagy által alkotott kis szögletet liquor-nyerés céljából fel lehet használni, subjective ellenkezésérzés vesz erőt. Valamennyiünknek tudatában felmerül a physiologiából ismert Flourens-féle kísérlet, mely a nyúltvelői (noeud vitai) életcsomó egyszerű megszúrásával kioltja az állat életét. Mondhatom, hogy a meggyőző közlemények egész sora (Wegeforth, Ayer, Essick, Eskuchen, Nonne, Stahl, Wartenberg, Sicard és Forestier, Jánossy, Hajnal és Schuster, Berberich és Hirsch, Hartwich, Ebaugh stb.) tudta csak bennem is ezen ellenkezést leküzdeni, mikor ez év tavaszán előzetes hullagyakorlatok után nekifogtam a cisternapunctio élő emberen való elvégzéséhez. Ma pedig — félévi tapasztalat után — miután 150 esetben közel 180-szor hajtottam végre a punctiót, mondhatom, hogy kelő elővigyázatosság mellett semmivel se veszélyesebb a punctio ezen újabb módja, mint a ma már széltében gyakorolt lumbalis punctio. A kiviteli technikát illetőleg igaza van Eskuclennek, mikor azt írja: „In Einzelheiten wird jeder Untersucher die Technik persönlich modifizieren“. Minden újabb közleményben újabb s újabb technikai módosításokról olvasunk. Ez nemcsak a punctiót végző orvos kéziügyességével függ össze, hanem azzal is, hogy ki mily célból végzi a cisternapunctiót, mire kíván általa feleletet kapni? Eleinte Eskuchen szerint jártam el, de elejétől fogva eltérve tőle abban, hogy a beteg fejét egy segéddel erősen előrehajlítva tartottam. A nyakszirtcsonton tűvel való végigtapogatódzásnál azonban megesett, hogy a tű hegye elgörbült, másrészt többszörösen véresen tingált liquort kaptam, ezért is az Ayer-Jánossy módosítást alkalmaztam, azonban ennek azt a hátrányát tapasztaltam egyes esetekben, hogy alig érezve a membrana atlanta occipitalis ellenállását, már benn voltam a cisternában, minek magyarázatát abban vélem megadhatni, hogy nem orientálódva a nyakszirtcsont felől a tűvel a membrana atlanta occipitalisnak az atlas ívéhez közel eső részéhez juthatok, itt a membrana igen vékony (1. Spalteholz: Handatlas der Anatomie). Ily helyen végzett punctiónál már 3 cmnyire kaptunk liquort. Magam részére a következő eljárás bizonyult a legmegbízhatóbbnak. Ha csak lehet, ülő helyzetben végezzük a punctlót. A felső test kissé, a fej jól előrehajlítva, utóbbit ! Előadatott a Budapesti Királyi Orvosegyesület 1. év november 14-i ülésében.