Orvosi Hetilap, 1926. február (70. évfolyam, 6-9. szám)

1926-02-07 / 6. szám

134 ORVOSI HETILAP 1926. 6. sz. hosszú idő alatt legalább egyszer is kifejezett rohamot okozott volna, továbbá incongruentiát láttam a jelen­tékeny spontán fájdalmak nagysága és a locális nyo­mási érzékenység aránylag csekély volta között. Ezért pontos vizeletvizsgálatot készítettem, amely kilúgozott vörösvérsejteket mutatott, a jobb veséről eszközölt Röntgen-felvétel­ pedig egy mogyorónyi oxalkövet derít ki a vesemedencében. A követ eltávolítottam, a panaszok végleg megszűntek. II. eset. 28 éves úrhölgy, aki azelőtt makacs szék­rekedésétől eltekintve mindig egészséges volt, Davos­­ban éjjel hirtelen nagy fájdalmakra ébred a has jobb felében, az ileo-coecalis tájon; több ízben hány. A fáj­dalmak oly erősek voltak, hogy morphium-injectiókat kapott. A sanatorium orvosai appendicitist kórisméz­­tek és műtétet ajánlottak, mibe azonban a beteg nem egyezett. Két héttel a roham után a hölgy Davosból Pestre utazik. Az utat jól tűrte. Megérkezése után két nappal az elsőhöz hasonló görcsroham az ileo-coecalis táj­on , ami egész éjjel tart, hányással, hányingerrel, de láz nélkül. A fájdalmak ismét tisztán az ileo-coecalis tájra lokalizálódnak. A roham utáni napon láttam a beteget. Objectív vizsgálatnál, az ileo-coecalis táj puha, semmi defense és az előző éjjeli nagy spontan fájdal­makhoz képest nyomásra alig érzékeny. Az előző éjjeli nagy spontan­ fájdalmak és a csekély nyomási érzé­kenység közötti incongruentia feltűnő volt, és dacára annak, hogy sem az anamnesisben, sem a roham alatt, vagy után, vizelési zavarok nem voltak, a vesére kezd­tem gyanakodni, amit támogatni látszott az, hogy a jobb lumbalis tájék ütögetésre kissé érzékenynek mu­tatkozott. A megejtett ureter-vizsgálat a jobb ureter­­nyílást kissé duzzadtaknak mutatta, a Röntgen-felvétel pedig mindkét oldali vesemedencében 1—1, azonkívül a jobb ureter kezdetén egy beékelődött kis követ muta­tott ki, tökéletes functiójú vesék és tiszta vizelet mellett. III. eset: 35 éves férfi. Néhány hét óta bizonytalan fájdalmak a jobb hasfélben, melyekkel azonban fenn­jár. Egy napon a fájdalmak igen vehemensek lesznek, a temperatura 39°-ig szökik föl, mérsékelt meteoriz­mus. Kezelőorvosa acut appendicitis gyanújával sana­­toriumba küldi. A spontán fájdalom az ileo-coecalis tájra lokalizálódik, azonban feltűnő, hogy az ileo-coe­calis táj a spontán fájdalmak nagysága és a magas hő­mér­sék­h­ez képest nyomásra alig érzékeny, defense nincs, a has kissé meteoritikus ugyan, de puha. A jobb lum­balis tájék ütögetésre kissé érzékeny. Vizelet kissé zavaros. Ureter-cab­etervezéskor a jobb medencéből 6—8 cm 3 zavaros vizelet ürül, mire a h­őmérsék azonnal le­száll. Röntgen-felvétel a jobb vesemedencében bor­­sónyi követ derít ki. IV. eset: 30 éves orvos, kinél egy év óta több ízben jelentkeztek a jobb vesetájon tompa, néhány per­cig tartó fájdalmak, mikre különösebb ügyet sem ve­tett. Két nap előtt ezen fájdalmak sokkal erősebb mér­tékben jelentkeztek és néhány órán át tartottak. Fel­vétele napjának reggelén a fájdalmak igen nagy vehe­­mentiával rajból felléptek, de az előzetes fájdalmaktól eltérően, előre a hasba, az ileo-coecalis tájra lokalizá­lódtak, azonban émelygés, hányás nélkül. Úgy a beteg collega, mint kezelőorvosa, heveny appendicitist vesz­nek fel és sürgős műtét céljából jelentkeznek osztályo­mon. Felvételkor a beteg pulzusa csendes, kinézése jó. Has kissé puffadt, de nem feszes, defense sehol sincs, még az ileo-coecalis tájon sem. Itt nagyon csekély nyo­mási érzékenység, amely fölfelé ,a köldök fölött, a jobb rectus széle mellett, a pyelon-pont táján kifejezettebb. Beteg könnyen mozog, jól felül, megzökkentésre, ütö­­getésre a jobb vesetájék kifejezetten érzékeny. Vizelési panaszok nincsenek. Tekintettel arra, hogy az alig 3—4 óra előtt lezajlott igen nagyfokú ileo-coecalis fájdal­mak helyén most sem defense-ot, sem nyomási érzé­kenységet nem találok, az appendicitis kórisméjét el kell ejtenem. A vesetájék ütögetési fájdalmassága, valamint a pyelon-pont nyomási érzékenysége gya­nússá teszi az esetet vesekőre. A rögtön megejtett Rönt­gen-felvétel a III. lumbalis csigolya magasságában tényleg egy borsónyi ureter-követ mutat ki. Ezen esetekre közösen jellemző, hogy többé-ke­­vésbbé az acut appendicitis-attaque-okat utánozzák, feltűnő azonban, hogy a rendszerint igen élénk spon­tán fájdalommal ellentétben a direct nyomási érzékeny­ség csekély, a defense lényegtelen, vagy teljesen hiány­zik. Kocher-, Rousino-tünetek szintén hiányzanak. Nehezebb a helyzet, ha a beteget nem a roham­ban, vagy közvetlen utána, hanem roham közötti álla­potban találjuk, avagy pedig a fájdalmak nem is vol­tak soha intensívek és a folyamat inkább a chronikus lárváit appendicitis képére emlékeztet. Ilyen esetekben mindig Röntgen-felvételt kell a jobb veséről készíttetni. A vizelet górcsövi és vegyi vizsgálata sem megbízható, arra megingathatatlanul támaszkodni nem lehet, mert teljesen negatív vizelet­lelet és vizelési zavarok teljes hiánya dacára is lehet­nek vesekövek jelen. Egyedül a Röntgen-felvétel az, ami a kórképet tisztázhatja. Sajnos egy ízben én is fel­ültem a teljesen negatív vizeletvizsgálati leletnek, mert meg akartam a betegnek a Röntgen-felvétel költségeit takarítani. Az eset a következő: V. eset. 19 éves leány hónapok óta szenved ileo­­coecalis fájdalmakban, melyek járáskor, de nyugodt fekvéskor is jelentkeznek. A fájdalmak tisztán az ileo­­coecalis tájékra­ lokalizálódnak, ki nem sugároznak. Az ileo­coecalis tájon semmi defense, a coecum azon­ban érzékeny, de puha, jól kitapintható, benne var­­tyogás érezhető. Hólyag- és vizelési zavarok sohasem voltak. Pontos vizeletvizsgálat teljesen normális vize­letet mutat. A hónapok óta fennálló, csaknem szünte­lenül jelentkező fájdalmak és a coccum kifejezett nyo­mási érzékenysége annyira dominálta a képet, hogy a tervezett Röntgen-felvétel és cystoscopos-vizsgálattól — támaszkodva a pontos vizeletvizsgálat negatív leletére — a kezelőorvos és a beteg kérelmére elállottam és az appendixet kórházi osztályomon eltávolítottam. Nor­mális appendix. Műtét után a fájdalmak ugyanúgy jelentkeztek, mint azelőtt és a most megejtett vese- Röntgen a jobb vesemedencében mogyorónyi követ mutat ki, melyet utólag kellett eltávolítani. Ezen eset — akárhogyan csoportosítsuk is az enyhítő körülményeket — mégis csak egy diagnostikai „blamage“! De éppen ezért tartom szü­ségesnek ismer­tetni, hogy mások ezt a blamage-t elkerülhessék. Az effajta esetek nem is olyan nagyon ritkák és magam is ismerek két hölgyet, akinek vesekőkólikája alatt, a „korai műtét“ címén távolították el az appen­dixet. Ezek az esetek nem alkalmasak arra, hogy az appendixsebészet körül amúgy is laza indicatio-kezelés iránti bizalmat növeljék. Valljuk be, úgyis elég appen­dixet szedünk ki fölöslegesen olyanoknál, kiket coli­­tisük, adnexük, neurastheniájuk, továbbá cholekithiasi­­sük hajt a chirurgusok útjába, de ezek egy appendec­­tomiával legalább nem sokat kockáztatnak vagy veszí­tenek. Kíméljük azonban a vesekövesek appendixeit, mert ezek nem mindig jó és sokszor labilis vesefunc­­tiójukkal, vagy esetleges kétoldali köveik mellett iga­zán kíméletet érdemelnek! Az egész kérdés csak ügyelem dolga, mert a Röntgenben — jó technika mellett — oly souverain szerünk van, mellyel a vesekövek 98%-át biztosan lehet kórismézni. Meg kell szoknunk, hogy mindazon esetek­ben, hol az anamnesis nem megbízható, nem tiszta, az objectív tünetek csekélyek, nem typikusak, vagy in­­congruensek, ne operáljuk az appendixet előbb, míg Röntgent nem készítettünk a jobb veséről és uréterről kőre. Ha szemmel tartjuk azon tényt, hogy a vesék­ben keletkező kövek, a vesemedencéből az orificium ext. urethirae-ig, a vizelet-elvezető rendszer bármely pontján megakadhatnak, érthetővé válik, hogy az át­haladás vagy elakadás magassága és helye szerint, más és más helyről kiinduló, más és más helyre ki­sugárzó fájdalmakat okozhatnak. A vesék, vesemeden­cék, ureterek innervaziója, különösen érzési beidegzése még nagyon kevéssé ismert, bármily fontos volna is ennek pontos ismerete, főleg klinikai diagnostikai szempontból. Tekintve a vizelet-elvezető apparátus (vesemedence, ureter, hólyag-urethra) igen hosszú vol­tát, a gerincoszlop melletti hosszanti elhelyeződését, a priori kétségtelen, hogy beidegzés tekintetében egész sorozat gerincvelői segment­ummal kell nexusban len-

Next