Orvosi Hetilap, 1926. június (70. évfolyam, 23-26. szám)
1926-06-06 / 23. szám
590 ORVOSI HETILAP 1926. 23. sz. Sicilián, sőt a Magyar Alföldön is. Ez utóbbi helyeken azonban az időtartam az Egyptoméhoz képest lényegesen csökken. Külön meg kell említenem, hogy a Balaton partjának enyhe klímája szintén megfelel e célnak. A nyáron kívül a balatonmenti tavasz és koraősz kellő kihasználása lényegesen megnyújtja a jelenlegi balatoni fürdősaison időtartamát. Ez vesebajosok szempontjából egész különös jelentőségű. A vesebajok esetén a klimatotherápiának még más célja is van, nevezetesen az, hogy a beteget megfelelő edzés után megvédje a meghűlés ártalmaitól. Erre a lehettőség úgy van megadva, hogy melegebb klímából fokozatosan mindinkább magasabb helyre subalpin, majd végül 1000—1500 m-nyi magaslati helyre visszük. Ez emelkedésnek nagyon fokozatosan kell végbemennie, mert különben a magaslati klíma esti lehűlése éppen az ellenkező hatást válthatja ki. A magaslati klímának azonban még más célja is van, nevezetesen a szív erejének gyakorlat útján való fokozatos erősítése. Ezért, ha csak van rá lehetőség, küldjük a vesebajost, természetesen mindig csak a kompenzált stádiumban lévőt, lehetőleg az említett fokozatos haladás szigorú betartásával, magaslati helyre. Mindezen eljárások csak segítő eszközei lehetnek a vesebajosok gyógykezelését uraló pontos, functionális alapon nyugvó diaetás eljárásnak. Ezért ivókúra, fürdőeljárás vagy klimás tényezők alkalmazása csak ott jogosult, ahol a diaetás eljárás szigorú egyéni keresztül vihetősége megfelelő intézetekben lehetséges. Adatok a Balaton balneologiai ismeretéhez. Irta: Dalmady Zoltán dr. egyet, magántanár. Ha az ember áttanulmányozza a balneológia irodalmát, arra a megállapításra jut, hogy a belföldi tavak orvosi felhasználásával s a vele összefüggő tudományos kérdésekkel feltűnően keveset foglalkoznak. Bár világhírű fürdőhelyek állanak Európa minden számottevő tavának partjain, ezek egytől-egyig pusztán klimatikus gyógyhelyeknek, de nem fürdőhelyeknek számítanak. Míg a tengerben fürdés és a tengerparti élet élettani és gyógyító hatásával valóságos könyvtárak foglalkoznak, addig az édesvizekben fürdés mint gyógyító tényező alig talál említést és legföljebb a vízi sportok irodalmában szerepel. Aki ismeri az európai tavak legtöbbjét, az minden különösebb indokolás nélkül meg is érti ezt. Európa nagy tavai, amelyek nagyságban, kiterjedésben a Balatonhoz foghatók volnának, egytől-egyig hegyi tavak, melyeknek roppant mélysége, nagy vízmennyisége, vadregényes környezete, sziklás talaja mindenre inkább jó, mint fürdőzésre és melyek partjain, ha vannak is kényszeredett fürdőberendezések, olyan fürdőélet, mint aminő a mi Balatonunk partján van, ki nem fejlődhetik. Ha vannak is tavak (pl. Ladoga és Onega), melyeknek jó strandjuk van, úgy klimatikus viszonyaik olyanok, hogy az igazi fürdőélet kifejlődését lehetetlenné teszik. A hydrologiának azt az ágát, mely a belföldi tavak tulajdonságaival foglalkozik, limnologiának nevezik. Ha a Balatont mint gyógyító tényezőt akarjuk megismerni, első rendben hydrographikai és limnológiai tulajdonságait kell figyelembe venni. „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei“ című hatalmas munkában Cholnoky Jenő és Sáringer János Kandid könyvei minden szükséges adattal szolgálnak. Ezekből kitűnik, hogy a Balaton 600 km 2 terjedelmű, 196 km parthosszúságú, 104 m tengerszín fölötti fekvésű tó, melynek átlagos mélysége 3 m, maximális mélysége 11 m, vízmennyisége 1830 km 3. A Balatont tehát óriási kiterjedése mellett aránytalan csekély mélysége jellemzi. Ha a Balaton kiszáradna s a felszínt egyenletesen hó borítaná, senki meg nem tudná mondani, hogy az így keletkezett óriási síkságon hol voltak a tónak partjai, hol voltak mélyedései. A Balaton — hasonlattal élve — egy óriási tálca, melynek csak egy helyen van észrevehető homorú kis horpadása (a tihanyi szorosnál), egyébként csaknem teljesen lapos s egész felszínét igen vékony vízréteg borítja. Tessék elképzelni egy 10 m hosszú és 6 m széles tálcát, melyet 3 mm vastagon borít a víz. Ezzel szemben a külföld híres nagy tavai, így a genfi, a bodeni, Garda stb., valóságos köcsögök vagy vázák, melyekben kis felszín mellett igen mély vízréteg áll. Ha kiszáradnának, helyüket vad szakadék jelezné. A mellékelt táblázat mutatja Európa néhány nevezetesebb tavának jellemző adatát, melyek összehasonlításából kitűnik, hogy a Balaton egyedülálló a maga nemében. Hozzá hasonló arányokkal bíró tavak vannak Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában, de ezeknek vagy éghajlata rossz, vagy pedig moszkitóknak vagy krokodilusoknak oly veszélyes tanyái, hogy megközelítésük szinte veszedelmes. A tömény sós tavakról nem is szólunk. 1. táblázat. Néhány jellemző földrajzi adat. Az óriási vízfelszín mellett a csekély mélység döntő módon befolyásolja a víz hőmérsékletének viselkedését. A tavak vizének hőmérsékleti viszonyai, ha a tavat tápláló vizek befolyását nem számítjuk, a besugárzott és kisugárzott hőmennyiségektől függenek. A hősugarak nem haladnak a víznek nagy mélységeire, mert elnyeli őket a víz, és viszont a kisugárzás folytán elsőrendben a felszín hűl le. A víz fajsúlyának különleges változása a hőmérséklet változásával egészen sajátlagos viszonyokat eredményez. Lévén a 4 C° melegségű víz a legnehezebb, ez süllyed a legmélyebbre, míg fölötte helyezkednek el az akár melegebb, akár hidegebb rétegek. Az éghajlati viszonyok és a tó hydrographiai adatai szerint tehát a tavak — amint azt Forel megállapította, — három csoportba lesznek sorozhatók. 1. Tropikus tavak: hőmérsékletük minden rétegben 4° fölötti, tehát direkt rétegzettségűek s a legmelegebb réteg van legfölül. 2. Polaris tavak: hőmérsékletük állandóan alacsonyabb, mint + 4°, tehát rétegzettségük fordított. A legmelegebb réteg van legmélyebben. Ide tartoznak a sarkvidék tavain kívül a havasok tavai is. 3. A változó hőmérsékletű tavak, amelyekben nyáron direkt, télen fordított a hőmérsékleti rétegzettség, míg ősszel és tavasszal előfordul az az állapot, hogy a víz egész tömege 4 C° hőmérsékletű. A Balaton, mint fölöttébb csekély vizű tó, az utolsó csoportnak jellemző tagja, mert teljes élességgel mutatja a rétegzettség megfordulását az évszakok szerint. A Balaton nyáron egész tömegében megmelegszik. Európa egyéb nagy tavai éppen nagy mélységük következtében soha egész tömegükben át nem melegszenek, minek az a következménye, hogy a felszín hőmérséklete Terület km2 Maxim. mélység m Átlagos mélység m Kerület km Tengerszín feletti magasság m Balaton.... 598 113 196 104 Badeni-tó. ■ 539 252— 200 395 Genfi-tó ... 582 334 1527 154 372 Garda-tó... 370 346— 125 65 L. Maggiore 212 372— — 194 Como-tó ... 154 420— — 213