Orvosi Hetilap, 1926. július (70. évfolyam, 27-30. szám)
1926-07-04 / 27. szám
27. szám 70. évfolyam Budapest, 1926 július 4 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Schäffler József és Bézi István: Trichinosis esetek több halálozással. (715—720. oldal.) Ströszner Ödön: Vörheny elleni védőoltások streptococcus haemolyticusból készült oltóanyaggal és a Dick-reactio. (720-723. oldal.) Frank Miklós és Cseh Szombathy László: A Wassermannféle tuberculosis reactio klinikai jelentősége.(723—726.0.) Váró Béla: Terhesek petefészekdaganatának eltávolításáról. (726—728. oldal.) Pelláthy Béla: Az iris elülső lemezének familiáris hypoplasiája, következményes mydriasissal. (728 -729. old.) Reöktván: Appendicitis a vidéki gyakorlatban. (729—1731. o.) Lapszemle. Belorvostan.—Pülgyógyászat. — Szülészet és nőgyógyászat.— Gégészet. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudományok köréből. (731—735. oldal.) Könyvismertetés. (735. oldal.) Az Országos Munkásbiztosító Pénztár orvosainak június 24-i ülése. (735-736. oldal.) Magyar Gyermekorvosok Társaságának II. nagygyűlése. (736-739. oldal.) Az Embervédelmi Kiállítás. (739—740. oldal.) Halniss Géza. (740. oldal.) Dseballa Géza. (741. oldal.) Kérdések és feleletek. (741. oldal.) Vegyes hírek. (741—742. oldal.)_______________________ EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. belklinikájának (igazgató: báró Kétly László dr. egyet. ny. r. tanár) és 1. sz. kórbonctani intézetének (igazgató: Buday Kálmán dr. egyet. ny. r. tanár) közleménye. Trichinosis esetek több halálozással.* írták: Schäffler József dr. egyet, tanársegéd és Irézi István dr. egyet, tanársegéd. I. Klinikai rész. Az izomtrichina fölfedezése (Peacock és Wormaid 1828) és az entozoák csoportjába való sorolása (Paget, Owen 1835) jóval előbb történt, mint az eleinte ártatlannak vélt élősdi kórokozó voltának fölismerése (Zenker 1860). Az általa okozott kórforma klinikai képének kialakulását és megismerését pedig, az eleinte csak sporadikus, majd endemiás megbetegedések, továbbá egyes nagyobb külföldi epidémiák (Hettstadt és Hedersleben) csak lassan-lassan tették lehetővé. A megbetegedés embernél trichinás sertéshús élvezete következtében jön létre s mint ismeretes, főleg olyan országokban okoz tömegesen megbetegedést, ahol nyers vagy félig nyers sertéshús fogyasztása a megszokott. A külföldi és hazai trichinosis esetek adatait összefoglalva Dieballa és Zalka közleményében találjuk meg, mely egyszersmind az első irodalmi feljegyzés hazánkban előfordult halálos kimenetelű trichinosis esetről. Az általunk észlelt trichinosis esetek kórlefolyásának e helyütt való közlését azért tartottuk érdemesnek, mert túlnyomó részt atypusos lefolyásúak voltak s igen nagy halálozási százalékot mutattak. Az esetek rövid ismertetése a következő: Egy pestkörnyéki uradalomban (Ercsi) J. Gy. 45 éves vadőr és családja (anya, 38 éves, 6, 15, 18 éves fiai), bár nem egyidőben, de hasonló körülmények között betegedtek meg. Elsőnek 1925 dec. 19-én az apa és 15 éves fiánál gyengeség és főfájás mellett 8—12-szeri székürítés állott be, mely hasmenéses szék híg, vizes, zöldes színű, kis mértékben bűzös volt, vért, nyákot nem tartalmazott. Rákövetkező napon a család másik három tagjánál hasonló tünetek jelentkeztek. Az apánál és 15 éves fiánál ekkor májhányás is föllépett, mely hányadék ételt nem tartamazot!,csak kevés híg nyálkás gyomorbenneket. Étvágya rcmin egyik beteg elvesztette, sőt bizonyoss.fiokú ételuidor lépett föl. A családtag élzanigl határozottabban tagadták, hogy betegségüket romlotta is okozta volna. A szomszédok bevallásából azon jmnjjj az tűnt ki, hogy 1925 dec. 19-ike táján,közvetlen ax m egbetegedés előtti napokban, a család disznótort ült,^nelyen egy meghívott nőrokon is résztvett, és a feljpéjit-^fear a családtagok tagadták — egy beteg kinézési imakívot is levágtak. Ezek szerint a kezelőorvos igazoltnak vélte a húsmérgezés esetét. A rögtön alkalmazott erélyes hashajtás két betegnél látszólagos javulást okozott, így pl. a 15 éves fiúnál a gastro-intestinalis panaszok megszűntek olyannyira, hogy föl is kelt, de miután állítólag a kérdéses húsból ismételten evett, újból hányás és hasmenés mellett nagyfokú elerőtlenedés, szédülés, erős végtag és fejfájás tüneteivel került ágyba. A betegek erőbeli állapota ezután fokozatosan romlott, szívgyengeség tünetei léptek föl és a hasmenéssel váltakozó szorulás állandósult. Mivel állapotuk nem javult, a kezelőorvos meghívására a helyszínen 1926 jan. 3-án vizsgáltam meg az eseteket a megbetegedés második hetének végén. Ekkor már az addigi tünetekhez nyelési nehézség, nagyfokú torokszárazság és szomjúságérzés, két betegnél ködös látás társultak. Mindannyiuk súlyos beteg benyomását keltette. Erőbeli állapotuk nagyfokban leromlott. Az ágyban hanyattfekve, nyújtott végtagokkal feküdtek. A látható nyálkahártyák s a kültakaró halványak voltak, rajtuk kóros elváltozás, egy esetet kivéve (45 éves apa, hol a mellkas elülső részén 4—5 roseolaszerű, ujjnyomásra eltűnő bőrkiütést találtam) nem volt kimutatható. A végtagok szabadon mozgathatók, nem merevek. Vizenyőt csak egy betegnél láttam (15 évesen) a bokák táján, ugyancsak ennél a betegnél a gastrocnemiás izomzata nyomásra érzékeny volt. A betegek arckifejezése merev, szenvedő, apathiás benyomást keltett. A szem részéről szabad szemmozgások mellett feltűnően tág pupillákat találtam, melyek erős fényre és alkalmazkodásra is csak renyhén reagáltak. A nyelv száraz, tapadós, piszkos lepedőkkel fedett. A beszéd kissé hunynyogó, vontatott, nyelés nehezített, folyadéknyelésnél ez az orron át visszafolyt. A légzés szaporább, felületes. Pulsus kis hullámú, üres, szapora, percenként 120—130. A mellkasi szervek részéről eltérés nem volt kimutat * Bemutatás a Kir. Orvosegyesület 1926 febr. 6-i ülésén. Orvosi Hetilap, 1924. évf. 25. sz.