Orvosi Hetilap, 1926. szeptember (70. évfolyam, 36-39. szám)

1926-09-05 / 36. szám

1926. 36. sz. ORVOSI HETILAP Azonnal hasmetszést végeztünk, mikor is a has­­ürből kilépő vér mellett látótérbe került a II. állású dorsoanterior harántfekvésben elhelyezkedő magzat, melynek fejét a hasürbe kilépett magzati burkok fed­ték. A h. é. f. magzatot (3450, 56, 34, 36) jobb karjánál fogva emeltük ki, miközben a szeméremrés elé esett s előzőleg bőven lejedt ind­ulázott kart is a hasürön keresztül emeltük ki. Ezután eltávolítottuk a hasürbe kilépett és a méh külső mellső falán fekvő lepényt is, melynek burkai részben még a méhürbe folytatódtak. Most elővonszoltuk a jobb bordaív alól a méhet, s azt megvizsgálva kitűnt, hogy annak alsó szakaszán, köz­vetlenül a hólyag fenekének tapadási határa fölött, a két hengeres szalag között húzódó óriási harántirányú repedés van, mely még baloldalt függőlegesen csaknem a hüvelyboltozatig is leér. A bal intraligamentum telje­sen szétrobbant s benne a kipraeparálódott ureter tel­jesen szabadon futott. Az uterina nem sérült, ellenben úgy látszik, a spermatica szakadt el, sőt vissza is hú­zódott, minek következtében a baloldali lig. infundibulo pelvicum csaknem a medencefalig érő haematoma által jó hüvelykujjnyira volt duzzadva. A repedés jobboldali vége szintén beterjedt a parametriumba s itt elszakította az uterinának a corpus felé eltérő ágát, mely mérsékelten vérzett. Utóbbit s a baloldali lig. infundibulo pelvicumot azonnal, a többi szalagokat pe­dig egymásután lefogva, a repedés szintjében ampu­táltuk a méhet. A szalagok és az uterinák csonkjaira csomós, a cervix csonkjára pedig parthiekban 8-as catgut-varratokat raktunk, miáltal a cervicalis csa­torna kétujjnyira szűkült. Majd a baloldali para­metrium mély tasakjába jodoform-gaze pamutot helyez­tünk be s ennek végét a nyakcsatornán át a hüvelybe vezettük. Ezután tovafutó catguttal az intraligamen­­tumokat, valamint a cervix csonkját is peritonizáltuk, annyira, hogy a nyakcsatorna végül csak ujjnyi nyílá­son át közlekedett a hasürrel. Végül, amennyire lehe­tett, kitörülgettük a h­asür könnyen hozzáférhető részeit, a kis medencét pedig előbb l°/oo-es rivanollal, majd — ennek kuitatása után — még 100 g narkosis­­aetherrel is kiöntöttük, melyet kiitatva, réteges varra­tokkal zártuk a hasat, azonban úgy, hogy a zsírvarrat előtt a zsírt kétszer egymásután Chlumszky-oldattal (camphor 60­0, acid, carbolic. 30­0, spirit, vini conc. 10­0) bekentük. A műtét után a betegnél — akinek közben egy liter hypodermoklysist is adtunk Ringer-oldattal —■ kb. 90-re szállt az érlökésszám, gyógyulása pedig a 2-iktól a 20-ik napig tartó s egész 38­8 C°-ig emelkedő lázas­kodás mellett folyt le, aminek az oka a baloldali para­metrium tasakjában támadt váladékmegrekedés volt, melyet drainezés útján szüntettünk meg, úgy hogy végül a beteget a műtét utáni 43-ik napon vonalasan gyó­gyult hasheggel, egészségesen bocsáthattuk el a kli­nikáról. 2. Másik esetünk 29 éves napszámosnő, aki hat év alatt ötször szült, és pedig négyszer spontán, első szülésé­nél egy halott, másodiknál két héthónapos koramagzatot, 3-ik és 4-ik szülésénél pedig 1—1 kiviselt élő magzatot; 5-ik gyermekét ellenben perforatio útján hozták a világra. Mostani 6-ik szülése kapcsán 7 órával a fájá­sok kezdete és 3 és 4 órával a burokrepedés után bábája szállítja a klinikára. Ugyanő mondja el, hogy a fájások a burokrepedés után igen sűrűekké váltak, majd szinte állandóak lettek s minthogy a szülés ennek ellenére sem haladt előre, kocsira helyeztette a beteget s azon, faluról 3 órát utazva, a klinikára szállíttatta. Közben a vajúdónak maximumra fokozódott fájásai körülbelül egy órával a beérkezés előtt hirtelen el­maradtak, mikor is a beteg úgy érezte, mintha hasában megszakadt volna valami. A felvételkor az aggódó arckifejezésű, súlyos beteg benyomását tevő, mérsékelten sápadt betegnél 36’8 C° a hőmérsék s 120 az elég telt érlökésszám. A has kissé puffadt s a mély lumbártájakon tompa a kopog­­tatási hang. Az uterus feneke a gyomorgödörben van, mindkét hengeres szalag, kivált azonban a jobboldali, vaskos feszülő köteg alakjában fedezhető fel, az activ és passiv szakasz határán pedig egy harántirányú mély barázda látható és tapintható. Itt, közvetlenül a bőr alatt, a magzat válla tapintható két olyan köteg között, melyek valamely nyílás széleinek imponálnak. A magzat különben legalább is jórészt a méhfalakon belül II. állású koponyafekvésben tapintható. Szív­hangjai nem hallhatók. A koponya a bemenetbe ékelő­dött. Belső vizsgálatnál vérzés nincs. Az elül fekvő és jelentékeny fejdaganattal borított Busch-féle II. állás­ban elhelyezkedő koponya pedig nagy segmentumával a bemenetbe van ékelve. Ezen lelet alapján, a minden valószínűséggel spontán támadt méhrepedés kórisméjét kellett felállí­tanunk, miért is, tekintettel az adott helyzetre, a halott magzat koponyájának meglékeléséhez fogtunk, ami a fejnek legcsekélyebb kimozdítása nélkül sikerült. Utána kranioklasttal kihúztuk a h. é. f. magzatot (3400, 51, 34, 36), majd betapintva megállapítottuk, hogy a méh alsó szakaszán kb. 4 harántujjnyi, a has­űrbe is áthatoló repedés van, tehát kórisménk iga­zolódott. Azonnal hasmetszést végeztünk, amelynek kapcsán a hasű­rben kb. 350 cm3, meconiumos magzatvízzel kevert, vért találtunk. Ugyanekkor megállapítottuk hogy a repedés a méh alsó szakaszán közvetlen a hó­lyag fenekének tapadása fölött harántul vonul el a két hengeres szalag között, de a parametriumokba nem terjed. A méhseb szintjében supravaginalis amputa­­tiót végeztünk, melynek kapcsán, mint a szokottól el­térő, csupán a méh szalagjainak és a hólyagfalnak jelentékeny oedemája tűnt fel. Utána a hasi­rt, a nyak­csatornán át, jodoformgaze-zal draineztü­k a hüvely felé, majd kiöblítettük a kismedencét l°/oo-es rivanollal, ennek kitörlése után pedig 100 cm3 narkosis-aetherrel s ezt is ku­tatva elvarrtuk a hasat a szokott etage-ok­­ban, miközben a zsírt kétszeresen Chlumszky-oldattal bekentük. A gyógyulás a 4-iktől 15-ik napok között egé­szen 38-5 C°-ig emelkedő lázaskodás mellett folyt, ami­nek az oka főként cystitisben, továbbá csekély jobb­oldali pleuralis izgalomban volt megállapítható. Ennek ellenére a beteg gyógyult, úgy hogy őt a műtét utáni 32-ik napon, vonalasan gyógyult hasheggel, egészségesen bocsátottuk el a klinikáról. Ezen két méhrepedés-esetből pedig sok irányban volna tanulság vonható. Egyik igen fontos tanulság az, hogy, mint azt már egyszer régebben is constatáltuk, tarthatatlan az a Freund-féle álláspont, hogy a haránt­fekvés kapcsán támadt spontán rupturák kapcsán csu­pán kolpaporrhexis keletkezhet. Ezen eseteket mégsem ilyen tanulságok levonása érdekében, hanem azért hoz­tuk ide, hogy azok kapcsán néhány szót az uterus rup­turák kezeléséről szóljunk. Ismeretes ugyanis, hogy ezen igen nagy vesze­­delmű sérülések kapcsán régi idő óta két eljárás vetél­kedik egymással, a. m. a laparotomia és a hüvely felől végzendő, tamponade útján való drainage. S hogy me­lyik közülök az értékesebb, azt a statisztikus számokon nyugvó tapasztalásnak kellene eldöntenie. E döntést azonban meghozni azért nehéz, mert az ilyen sérülések­nek viszonylag ritka előfordulása mellett egy egyén saját tapasztalási körébe aránylag kevés méhrepedés 969

Next