Orvosi Hetilap, 1926. szeptember (70. évfolyam, 36-39. szám)
1926-09-05 / 36. szám
1926. 36. sz. ORVOSI HETILAP Azonnal hasmetszést végeztünk, mikor is a hasürből kilépő vér mellett látótérbe került a II. állású dorsoanterior harántfekvésben elhelyezkedő magzat, melynek fejét a hasürbe kilépett magzati burkok fedték. A h. é. f. magzatot (3450, 56, 34, 36) jobb karjánál fogva emeltük ki, miközben a szeméremrés elé esett s előzőleg bőven lejedt indulázott kart is a hasürön keresztül emeltük ki. Ezután eltávolítottuk a hasürbe kilépett és a méh külső mellső falán fekvő lepényt is, melynek burkai részben még a méhürbe folytatódtak. Most elővonszoltuk a jobb bordaív alól a méhet, s azt megvizsgálva kitűnt, hogy annak alsó szakaszán, közvetlenül a hólyag fenekének tapadási határa fölött, a két hengeres szalag között húzódó óriási harántirányú repedés van, mely még baloldalt függőlegesen csaknem a hüvelyboltozatig is leér. A bal intraligamentum teljesen szétrobbant s benne a kipraeparálódott ureter teljesen szabadon futott. Az uterina nem sérült, ellenben úgy látszik, a spermatica szakadt el, sőt vissza is húzódott, minek következtében a baloldali lig. infundibulo pelvicum csaknem a medencefalig érő haematoma által jó hüvelykujjnyira volt duzzadva. A repedés jobboldali vége szintén beterjedt a parametriumba s itt elszakította az uterinának a corpus felé eltérő ágát, mely mérsékelten vérzett. Utóbbit s a baloldali lig. infundibulo pelvicumot azonnal, a többi szalagokat pedig egymásután lefogva, a repedés szintjében amputáltuk a méhet. A szalagok és az uterinák csonkjaira csomós, a cervix csonkjára pedig parthiekban 8-as catgut-varratokat raktunk, miáltal a cervicalis csatorna kétujjnyira szűkült. Majd a baloldali parametrium mély tasakjába jodoform-gaze pamutot helyeztünk be s ennek végét a nyakcsatornán át a hüvelybe vezettük. Ezután tovafutó catguttal az intraligamentumokat, valamint a cervix csonkját is peritonizáltuk, annyira, hogy a nyakcsatorna végül csak ujjnyi nyíláson át közlekedett a hasürrel. Végül, amennyire lehetett, kitörülgettük a hasür könnyen hozzáférhető részeit, a kis medencét pedig előbb l°/oo-es rivanollal, majd — ennek kuitatása után — még 100 g narkosisaetherrel is kiöntöttük, melyet kiitatva, réteges varratokkal zártuk a hasat, azonban úgy, hogy a zsírvarrat előtt a zsírt kétszer egymásután Chlumszky-oldattal (camphor 600, acid, carbolic. 300, spirit, vini conc. 100) bekentük. A műtét után a betegnél — akinek közben egy liter hypodermoklysist is adtunk Ringer-oldattal —■ kb. 90-re szállt az érlökésszám, gyógyulása pedig a 2-iktól a 20-ik napig tartó s egész 388 C°-ig emelkedő lázaskodás mellett folyt le, aminek az oka a baloldali parametrium tasakjában támadt váladékmegrekedés volt, melyet drainezés útján szüntettünk meg, úgy hogy végül a beteget a műtét utáni 43-ik napon vonalasan gyógyult hasheggel, egészségesen bocsáthattuk el a klinikáról. 2. Másik esetünk 29 éves napszámosnő, aki hat év alatt ötször szült, és pedig négyszer spontán, első szülésénél egy halott, másodiknál két héthónapos koramagzatot, 3-ik és 4-ik szülésénél pedig 1—1 kiviselt élő magzatot; 5-ik gyermekét ellenben perforatio útján hozták a világra. Mostani 6-ik szülése kapcsán 7 órával a fájások kezdete és 3 és 4 órával a burokrepedés után bábája szállítja a klinikára. Ugyanő mondja el, hogy a fájások a burokrepedés után igen sűrűekké váltak, majd szinte állandóak lettek s minthogy a szülés ennek ellenére sem haladt előre, kocsira helyeztette a beteget s azon, faluról 3 órát utazva, a klinikára szállíttatta. Közben a vajúdónak maximumra fokozódott fájásai körülbelül egy órával a beérkezés előtt hirtelen elmaradtak, mikor is a beteg úgy érezte, mintha hasában megszakadt volna valami. A felvételkor az aggódó arckifejezésű, súlyos beteg benyomását tevő, mérsékelten sápadt betegnél 36’8 C° a hőmérsék s 120 az elég telt érlökésszám. A has kissé puffadt s a mély lumbártájakon tompa a kopogtatási hang. Az uterus feneke a gyomorgödörben van, mindkét hengeres szalag, kivált azonban a jobboldali, vaskos feszülő köteg alakjában fedezhető fel, az activ és passiv szakasz határán pedig egy harántirányú mély barázda látható és tapintható. Itt, közvetlenül a bőr alatt, a magzat válla tapintható két olyan köteg között, melyek valamely nyílás széleinek imponálnak. A magzat különben legalább is jórészt a méhfalakon belül II. állású koponyafekvésben tapintható. Szívhangjai nem hallhatók. A koponya a bemenetbe ékelődött. Belső vizsgálatnál vérzés nincs. Az elül fekvő és jelentékeny fejdaganattal borított Busch-féle II. állásban elhelyezkedő koponya pedig nagy segmentumával a bemenetbe van ékelve. Ezen lelet alapján, a minden valószínűséggel spontán támadt méhrepedés kórisméjét kellett felállítanunk, miért is, tekintettel az adott helyzetre, a halott magzat koponyájának meglékeléséhez fogtunk, ami a fejnek legcsekélyebb kimozdítása nélkül sikerült. Utána kranioklasttal kihúztuk a h. é. f. magzatot (3400, 51, 34, 36), majd betapintva megállapítottuk, hogy a méh alsó szakaszán kb. 4 harántujjnyi, a hasűrbe is áthatoló repedés van, tehát kórisménk igazolódott. Azonnal hasmetszést végeztünk, amelynek kapcsán a hasűrben kb. 350 cm3, meconiumos magzatvízzel kevert, vért találtunk. Ugyanekkor megállapítottuk hogy a repedés a méh alsó szakaszán közvetlen a hólyag fenekének tapadása fölött harántul vonul el a két hengeres szalag között, de a parametriumokba nem terjed. A méhseb szintjében supravaginalis amputatiót végeztünk, melynek kapcsán, mint a szokottól eltérő, csupán a méh szalagjainak és a hólyagfalnak jelentékeny oedemája tűnt fel. Utána a hasirt, a nyakcsatornán át, jodoformgaze-zal draineztük a hüvely felé, majd kiöblítettük a kismedencét l°/oo-es rivanollal, ennek kitörlése után pedig 100 cm3 narkosis-aetherrel s ezt is kutatva elvarrtuk a hasat a szokott etage-okban, miközben a zsírt kétszeresen Chlumszky-oldattal bekentük. A gyógyulás a 4-iktől 15-ik napok között egészen 38-5 C°-ig emelkedő lázaskodás mellett folyt, aminek az oka főként cystitisben, továbbá csekély jobboldali pleuralis izgalomban volt megállapítható. Ennek ellenére a beteg gyógyult, úgy hogy őt a műtét utáni 32-ik napon, vonalasan gyógyult hasheggel, egészségesen bocsátottuk el a klinikáról. Ezen két méhrepedés-esetből pedig sok irányban volna tanulság vonható. Egyik igen fontos tanulság az, hogy, mint azt már egyszer régebben is constatáltuk, tarthatatlan az a Freund-féle álláspont, hogy a harántfekvés kapcsán támadt spontán rupturák kapcsán csupán kolpaporrhexis keletkezhet. Ezen eseteket mégsem ilyen tanulságok levonása érdekében, hanem azért hoztuk ide, hogy azok kapcsán néhány szót az uterus rupturák kezeléséről szóljunk. Ismeretes ugyanis, hogy ezen igen nagy veszedelmű sérülések kapcsán régi idő óta két eljárás vetélkedik egymással, a. m. a laparotomia és a hüvely felől végzendő, tamponade útján való drainage. S hogy melyik közülök az értékesebb, azt a statisztikus számokon nyugvó tapasztalásnak kellene eldöntenie. E döntést azonban meghozni azért nehéz, mert az ilyen sérüléseknek viszonylag ritka előfordulása mellett egy egyén saját tapasztalási körébe aránylag kevés méhrepedés 969