Orvosi Hetilap, 1927. március (71. évfolyam, 10-13. szám)

1927-03-06 / 10. szám

HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. 71. évfolyam 10. szám Budapest, 1927 március 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Nagy Géza: Leukaemiás és a leukaemiás fehérvérsejt­­reaetiók. (251—254. oldal.) Oláh Dániel: Triphal­ dermatitis. (254­—256. oldal.) Jendrassik Loránd és Antal Lajos: A Kraus-Zondek-féle elmélet kérdéséhez. (256—257. oldal.) Bäcker István: Ductus omphalomesentericus köldök­­diverticuluma. (258—259. oldal.) Fényes Pál: Sérvtartalmat képező eystás cseplesz esete. (259-261. oldal.) Pelláthy Béla: Villanyáram okozta lencsehomály. (261— 262. oldal.) Kalo Andor: Perirenalis haematoma (hygroma renis) esete. (262—264. oldal.) Kuncz Andor: A német szülészet és nőgyógyászat. (264— 268. oldal.) Therapia. Nádor-Nikitits István: Varixkezelés intravénás natriumsalicylat oldattal. (268—269. oldal.) Lobmayer Géza: A legkellemesebb narkosis. (270. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (270—273. oldal.) Könyvismertetés. (273—274. oldal.) A Kir. Orvosegyesület febr. 26-i ülése. (274. oldal.) A gynaekologiai szakosztály február 24-i ülése. (274— 276. oldal.) Az otológiai szakosztály febr. 24-i ülése. (276. oldal.) Közkórházi Orvostársulat febr. 23-i ülése. (276. oldal.) Heti krónika. (277—278. oldal.) Vegyes hírek. (278—279. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni Tisza István tudományegyetem belklini­kájának közleménye (igazgató: Csiky József dr. egyet, ny. r. tanár). Leukaemiás és aleukaemiás fehérvérsejtreactiók. Irta: Nagy Géza dr. Bár az idősült leukosisok­ kórképe és anatómiája egyik legjobban kidolgozott és legkerekebb fejezete a belgyógyászatnak, aránylag gyakran találkozunk ese­tekkel, melyek e betegségcsoport határait bizonytalanná teszik. Az egyszerű infectiosus leukocytosist a leuk­aemiás burjánzástól elválasztó s első tekintetre át­hidalhatatlan távolság számos, pontosan megfigyelt esettel van kitöltve, melyek a fokozatos átmenetnek egy-egy bizonyítékát nyújtják. A súlyos fertőzés, sepsis, érintkezik itt a leukosisok szélső szárnyával, az acut leukaemiákkal, oly szorosan, hogy egyesek a betegség kimenetelétől teszik a diagnosist függővé. (Az acut leukaemia feltétlen halálos megbetegedés.) Hasonló határátlépések észlelhetők a leukosis-csoport másik szárnyán is, mely őket a valódi daganatokkal köti össze (sarkolokaemiák). A fertőzés elhárítását a szervezetben bizonyos humorális tényezők mellett mesodermalis eredetű sej­tek: a leukocyták, lymphocyták és a reticuloendotheliu­­mok végzik, melyeknek rendszere a fertőzés hatása alatt proliferatióba csap. Ennek a reactiv hyperplasiá­­nak kiterjedése és mértéke részben a támadás mekkora­­ságától, részben pedig a szervezet reactiókészségétől függ, s kifejezését találja az észlelhető leuko-, mono- és lymphocytosisban. Bizonyos kritikai elvek szem előtt tartásával tehát képesek vagyunk a vérképből a csontvelő stb. működésére, sőt anatómiai állapotára következtetni. Mivel azonban biológiai folyamatokról van szó, merev törvényszerűségek nem várhatók. A három legjelentősebb befolyásoló factor: 1. az egyén sajátossága (fiatalabb csontvelő pl. rendszerint élén­kebben reagál, status thymico-lymphaticusnál viszont re­activ leukocytosis alig, v. ritkán észlelhető, stb.); 2. Arndt- Schultz alapelve (enyhébb infectióra hatalmas leukocy­tosis, súlyos mérgezésekre leukopenia, degenerált sejt­roncsokkal, vagy agranulocytosis); s végül 3. a vérsejt­­képző szervek azon ismeretlen mechanismusú képessége, mellyel a sejtjeiknek kiáramlását szabályozni tudják (leukaemiás és aleukaemiás formái ugyanannak a betegségnek). A mai haematológiai irodalomban divattá vált egyes sajátlagos fehérvérsejtreactióval járó kórformák külön betegségként való kiemelése, mint aleukia haemorrhagica, agranulocytosis, myeloblasthaemia, reticulo-endotheliosis stb. Jelen dolgozatnak az a célja, hogy ezen betegségeket közös nevezőre hozva, azokat a conservativ kórszemlélet számára hozzáférhetővé tegye. Módszerünk: alkalmas eseteknek elemzésével az össze­tartozás bemutatása. Aleukaemiás myelosis: 47 éves kőművest hoztak be a klinikára súlyos állapotban. Elmondja, hogy már egy esztendeje érez a hasa baloldalán egy növekvő daganatot, mely nem volt fájdalmas, de erejét fokoza­tosan elvette. Három hét előtt meghalt, kirázta a hideg erős oldalszúrás kíséretében. Azóta lázas, köhög s annyira elgyöngült, hogy ágyában felülni sem képes. A daganat, mely azelőtt csaknem az egész hasát kitöl­tötte, e betegség alatt rohamosan kisebbedett. Láza jelenleg nincs, köhögés is szűnt. Sz. pl.: Feltűnően sápadt, lesoványodott férfi. A jobb tüdő alsó lebenyé­ben gyermektenyérii pneumoniás góc. Lép mintegy 8 cm-rel ér túl a bordaíven. Nyirokmirigyei nincsenek megnagyobbodva. Vérkép: vörösvérsejt 2.400.000, fehér­vérsejt 8000, melyek közül mintegy 60% jellegzetes kis lymphocyta, 12% monocyta, 12% metamyelocyta. A többi sejt erősen segmentált magvú, öreg leukocyta, melyek­nek plasmája semminemű degeneratív elváltozást nem mutat. Myelocyta, myeloblast nem volt található. Vörösvérképben aniso-, poikilocytosis, magvas sejtek nincsenek. Festő­dési index 1*2. Felmerült anaemia perniciosának, Bantinak, idősült sepsisnek gyanúja. A beteg állapota napról­­napra romlott. Bőrén vérzések mutatkoztak, a fehér- * „Leukosis“ vagy „Leukoblastosis“ elnevezést legújabban Hirschfeld ajánlja az összes leukaemiás és a leukaemiás-rendszer megbetegedések együttes megjelö­lésére.

Next