Orvosi Hetilap, 1927. március (71. évfolyam, 10-13. szám)

1927-03-06 / 10. szám

254 ORVOSI HETILAP 1927. 10. sz. alapon nyert tapasztalatok, melyek szerint különböző állatokon csak akkor sikerült leukaemiaszerű elvál­tozást baktériummérgekkel létrehozni, hogyha ezeket elő­zőleg bizonyos vérmérgekkel (pyronin) kezelték. (Lüdke). Arra a kérdésre, hogy miben áll a vérsejtképző apparátus ezen gyö­ngeségel, egyelőre feleletet adni nem tudunk. Ormos úgy fejezi ki, hogy a tágabb érte­lemben vett retikuloendothelialis-rendszer az embryonalis typusra való visszaesésre hajlamos. Tekintve e beteg­ségcsoport relatív ritkaságát, fölmerül az a lehetőség, hogy egy szunnyadóban levő valódi leukozisnak acut exacerbatiójáról van szó, mely valamely súlyosabb fer­tőzés következtében jött létre. Wehrsig mintegy 100 ese­tet felölelő statistikája szerint az acut leukozis kitöré­sét pár héttel-hónappal mindig valamely fertőző beteg­ség előzi meg, mely szerinte a degeneratív hajlamos­ságot hátrahagyja. Akár endogen, akár a mondott uta­kon exogén úton jön is létre a leukopoesis sérülékeny­sége, az eredmény súlyosabb infectiók esetén a normá­lis leukocytosis helyett pathologiás reactiók jelent­kezése. A myelocytosis-myeloblastosis-agranulocytosis, compensatiós retikuloendotheliosis ezen dysfunctiónak biológiai változatai, melyek a támadás és talajmegvál­tozás mérvétől függnek. A támadás: bakterium-infectio, hol nem a faj­­lagosság a döntő, hanem a virulentia. A virulentia viszont a csökkent egyéni és szervi immunitás ered­­eredménye, mely utóbbinak oka az egyén degeneratióra, anaplassára hajlamos csontvelejében keresendő. Még tovább megy a functionális kórszemlélet útján Lubarsch, egyik vezető pathológusunk, aki egyik újabb munkájában a következőkép nyilatkozik: „Min­dig közelebb és közelebb jutok ahhoz a meggyőződéshez, hogy a leukaemiák éppen úgy symptomakomplexumot alkotnak csupán, mint az anaemia perniciosa, melynek kórokát fel kell deríteni, és hogy éppen úgy, mint az anaemia perniciosánál secundaer és kryptogenetikus formákat, a leukaemiáknál is secundaer és kryptogene­tikus formákat kell megkülönböztetni. Irodalom: Bingel és Betke: Franki. Zeit. f. Path. 1910. — Ewald-Frehse és Hennig: Deutsch. Arch. f. kiin. Med. 138. köt. — E. Frank: Béri. kiin. Wochenschr. 191í>, 37. sz. — Friedemann: Deutsch, med. Wochenschr. 1922, 44. sz. — Herz: Krauss-Brugsch. 8. köt. — Lüdke: Deut. Arch. f. kiin. Med. 100 köt. — Reschad-Schilling: Mün­chener med. Wochenschr. 1913, 1981. old. — Schultz W. és Versé: Deutsch, med. Wochenschr. 1922, 44. sz. — C. Sternberg: Wien. kiin. Wochenschr. 1911. — Türk: Wien. kiin. Wochenschr. 1907, 6. sz. — Wehrsig: Inaug. Diss. Halle. 1908. A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem bőr- és nemikórtani klinikájának közleménye (igaz­gató: Neuber Ede dr. egyet. ny. r. tanár). Triphal­dermatitis. Irta: Oláh Dániel dr. egyetemi tanársegéd. A lupus erythematodes aranykészítményekkel való kezelése az utolsó 5—6 évben mind nagyobb tért hódí­tott. Eleinte aurum kaliumcyanattal (Ruete, Sainz de Aja), majd a hoechsti gyár által előállított krysolgan­­nal kísérleteztek jó eredménnyel. Sajnos azonban, a krysolganhoz fűzött jó reményekben csakhamar csalat­koznunk kellett, amennyiben rövidesen számos olyan közlemény látott napvilágot, melyek a szer jó hatása mellett, kellemetlen melléktünetekről (stomatitis, arc-, kéz-, láb-oedema, magas láz, ischiasszerű panaszok, ex­­anthemák, herpes zoster, enteritis nephritis stb.), sőt halálesetekről (Stein, Görlitz, Bruhns, stb.) számoltak be, melyek miatt a szer készítését és forgalombahoza­­talát a német betiltotta. A krysolgan pótlására a hoechsti gyár újabban egy másik — csak felényire mérgező hatású — arany­készítményt állított elő „triphal“ (auro-thiobenzimidazok­­­arbonsavas natrium) néven, melyről Lilienstein, Wich­­mann, Skutezky, Ritter, stb. eleinte szintén kedvezően nyilatkozott, de később Ritter két dermatitis esetet, Schwartz egy urticariaszerű kiütést észlelt, Görl és Voigt, Sch­wartz, Mohrmann, valamint Kloeppel pedig súlyos angioneurotikus tüneteket írt le. A lupus erythematodes triphal-kezelésével 30 éve foglalkozom. Négy betegemen triphal-kezelés következ­tében dermatitis lépett fel, még­pedig két betegen köny­­nyű lefolyású (gyógyulási idő 4—7 nap), egy betegen universalis dermatitis arc-, kéz- és láb-oedemával, hő­mérsékletemelkedéssel és a közérzet általános rosszab­bodásával. A fenti négy eset kórleírását az alábbiakban váz­latosan közlöm, a melléktünetek nélkül, lezajlott esetek leírását helyszűke miatt elhagyom. 1. S. J. 30 éves férfibeteg. Egy év óta kiütések mind­két arcfélen, melyek az állandó kezelés ellenére sem gyógyultak meg. Status: Mindkét arcfélen elszórtan babnyi, fillérnyi területeken a bőr sorvadt, a hajtüszők szájadéka erősen tágult, melyekben erősen tapadó szaru­csapok láthatók. Az elváltozások széli részein kisfoki­ hyperaemia és kifejezett teleangiektasia látható. Diagn.: Lupus erythematodes. IV. 20-án: I. 01 triphal. IV. 25-én: lényegesebb javulás nincs. II. 0'02 triphal. V. 1-én hyperaemia megszűnt, a hyperkeratosis kismértékben csökkent. III. 0'03 triphal. V. 7-én a hyperkeratosis szem­betűnően javult. IV. 005 triphal. V. 12-én a hyperkeratosis úgyszólván teljesen eltűnt. V. 0‘05 triphal. V. 17-én az elváltozások teljesen visszafejlődtek, helyükön alig ész­revehető atrophiás területek. VI. 0‘10 triphal. Ezen idő­től számítva 7 naponként négyszer 00 triphalt kapott a beteg, mely után gyógyultan távozott. A kezelés befeje­zése után egy hét múlva (VI. 12-én) azonban ismét jelentkezett és előadta, hogy 3 nappal a kezelés befeje­zése után viszkető kiütések keletkeztek mindkét kezén. Status: Mindkét kézfején és ujjhátakon elszórtan gom­­bostűfejnyi, a folliculusokra lokalizálódó rózsaszínű papulák találhatók. Az elváltozások 10%-os Euron­­oldattal való borogatásra egy hét alatt visszafejlődtek. 2. V. E. 32 éves nőbeteg. 4 hét óta kiütések vannak az arcán. Status: Mindkét arcfélen elszórtan lencsényi, borsónyi, a bőr niveaujából gyengén kiemelkedő, élénk­vörös színű, kissé beszűrődött bőrelváltozások talál­hatók, melyeken korpázás, továbbá folliculusok szájadé­­kát eltömeszelő, erősen tapadó szarucsapok találhatók. Diagnosis: Lupus erythematodes. VI. 12-én 0­ 01 triphal. Az injectio után 10—15 perc múlva bágyadtság lépett fel a betegnél, amely a többi összes injectiók után is meg­ismétlődött. VI. 19-én a hyperaemia csökkent. II. 0‘02 triphal. VI. 26-án a hyperaemia teljesen megszűnt, a beszűrődés és hyperkeratosis csökkent. III. 0’03 triphal. VII. 3-án a beszűrődés visszafejlődött, a hyperkeratosis csaknem teljesen megszűnt. IV. 01­5 triphal. VII. 10-én, mindkét arcfélen elszórtan gombostűfejnyi, folliculu­sokra lokalizálódó viszkető papulák láthatók. Tekintet­tel a kezdődő dermatitisre, az adagot csökkentettem. V. 0­01 triphal. VII. 17-én a viszkető papulák teljesen visszafejlődtek. VI. 0’01 triphal. VII. 25-én a bőrelvál­tozások eltűntek. VII. 0-05 triphal. VIII. 1-én status idem. VIII. 0T triphal. VIII. 8-án IX. 0T triphal. VIII. 16-án X. 0T triphal. A beteg gyógyultan elbocsáttatott és a mai napig recidivamentes. (1. ábra.) 3. K. Gy. 21 éves ácstanuló. Egy év óta kiütések van­nak az alsó ajkán, kezelve nem volt. Status: Az alsó ajk egész terjedelmében pedemásan duzzadt, kissé beszűrő­dött, helyenként szürkés-fehér, nehezen kaparható lemezes h­ámlással fedett, más helyeken kölesnyi-lencsényi atrophiás területeket mutat. Diagnosis: Lupus ery­thematodes labii inf. V. 27-én I. 0'05 triphal. VI. 8-án lényegesebb javulás nincs. II. 0’05 triphal. VI. 15-én sta­tus idem. III. 0­05 triphal. VI. 22-én a beszűrődés kis mértékben csökkent, az oedema változatlan. IV. 0'05 triphal. VI. 30-án status idem. V. 0T triphal. VII. 7-én a hámlás kevésbbé kifejezett. VT. 0T triphal. VII. 15-én

Next