Orvosi Hetilap, 1927. március (71. évfolyam, 10-13. szám)
1927-03-06 / 10. szám
254 ORVOSI HETILAP 1927. 10. sz. alapon nyert tapasztalatok, melyek szerint különböző állatokon csak akkor sikerült leukaemiaszerű elváltozást baktériummérgekkel létrehozni, hogyha ezeket előzőleg bizonyos vérmérgekkel (pyronin) kezelték. (Lüdke). Arra a kérdésre, hogy miben áll a vérsejtképző apparátus ezen gyöngeségel, egyelőre feleletet adni nem tudunk. Ormos úgy fejezi ki, hogy a tágabb értelemben vett retikuloendothelialis-rendszer az embryonalis typusra való visszaesésre hajlamos. Tekintve e betegségcsoport relatív ritkaságát, fölmerül az a lehetőség, hogy egy szunnyadóban levő valódi leukozisnak acut exacerbatiójáról van szó, mely valamely súlyosabb fertőzés következtében jött létre. Wehrsig mintegy 100 esetet felölelő statistikája szerint az acut leukozis kitörését pár héttel-hónappal mindig valamely fertőző betegség előzi meg, mely szerinte a degeneratív hajlamosságot hátrahagyja. Akár endogen, akár a mondott utakon exogén úton jön is létre a leukopoesis sérülékenysége, az eredmény súlyosabb infectiók esetén a normális leukocytosis helyett pathologiás reactiók jelentkezése. A myelocytosis-myeloblastosis-agranulocytosis, compensatiós retikuloendotheliosis ezen dysfunctiónak biológiai változatai, melyek a támadás és talajmegváltozás mérvétől függnek. A támadás: bakterium-infectio, hol nem a fajlagosság a döntő, hanem a virulentia. A virulentia viszont a csökkent egyéni és szervi immunitás erederedménye, mely utóbbinak oka az egyén degeneratióra, anaplassára hajlamos csontvelejében keresendő. Még tovább megy a functionális kórszemlélet útján Lubarsch, egyik vezető pathológusunk, aki egyik újabb munkájában a következőkép nyilatkozik: „Mindig közelebb és közelebb jutok ahhoz a meggyőződéshez, hogy a leukaemiák éppen úgy symptomakomplexumot alkotnak csupán, mint az anaemia perniciosa, melynek kórokát fel kell deríteni, és hogy éppen úgy, mint az anaemia perniciosánál secundaer és kryptogenetikus formákat, a leukaemiáknál is secundaer és kryptogenetikus formákat kell megkülönböztetni. Irodalom: Bingel és Betke: Franki. Zeit. f. Path. 1910. — Ewald-Frehse és Hennig: Deutsch. Arch. f. kiin. Med. 138. köt. — E. Frank: Béri. kiin. Wochenschr. 191í>, 37. sz. — Friedemann: Deutsch, med. Wochenschr. 1922, 44. sz. — Herz: Krauss-Brugsch. 8. köt. — Lüdke: Deut. Arch. f. kiin. Med. 100 köt. — Reschad-Schilling: Münchener med. Wochenschr. 1913, 1981. old. — Schultz W. és Versé: Deutsch, med. Wochenschr. 1922, 44. sz. — C. Sternberg: Wien. kiin. Wochenschr. 1911. — Türk: Wien. kiin. Wochenschr. 1907, 6. sz. — Wehrsig: Inaug. Diss. Halle. 1908. A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem bőr- és nemikórtani klinikájának közleménye (igazgató: Neuber Ede dr. egyet. ny. r. tanár). Triphaldermatitis. Irta: Oláh Dániel dr. egyetemi tanársegéd. A lupus erythematodes aranykészítményekkel való kezelése az utolsó 5—6 évben mind nagyobb tért hódított. Eleinte aurum kaliumcyanattal (Ruete, Sainz de Aja), majd a hoechsti gyár által előállított krysolgannal kísérleteztek jó eredménnyel. Sajnos azonban, a krysolganhoz fűzött jó reményekben csakhamar csalatkoznunk kellett, amennyiben rövidesen számos olyan közlemény látott napvilágot, melyek a szer jó hatása mellett, kellemetlen melléktünetekről (stomatitis, arc-, kéz-, láb-oedema, magas láz, ischiasszerű panaszok, exanthemák, herpes zoster, enteritis nephritis stb.), sőt halálesetekről (Stein, Görlitz, Bruhns, stb.) számoltak be, melyek miatt a szer készítését és forgalombahozatalát a német betiltotta. A krysolgan pótlására a hoechsti gyár újabban egy másik — csak felényire mérgező hatású — aranykészítményt állított elő „triphal“ (auro-thiobenzimidazokarbonsavas natrium) néven, melyről Lilienstein, Wichmann, Skutezky, Ritter, stb. eleinte szintén kedvezően nyilatkozott, de később Ritter két dermatitis esetet, Schwartz egy urticariaszerű kiütést észlelt, Görl és Voigt, Schwartz, Mohrmann, valamint Kloeppel pedig súlyos angioneurotikus tüneteket írt le. A lupus erythematodes triphal-kezelésével 30 éve foglalkozom. Négy betegemen triphal-kezelés következtében dermatitis lépett fel, mégpedig két betegen könynyű lefolyású (gyógyulási idő 4—7 nap), egy betegen universalis dermatitis arc-, kéz- és láb-oedemával, hőmérsékletemelkedéssel és a közérzet általános rosszabbodásával. A fenti négy eset kórleírását az alábbiakban vázlatosan közlöm, a melléktünetek nélkül, lezajlott esetek leírását helyszűke miatt elhagyom. 1. S. J. 30 éves férfibeteg. Egy év óta kiütések mindkét arcfélen, melyek az állandó kezelés ellenére sem gyógyultak meg. Status: Mindkét arcfélen elszórtan babnyi, fillérnyi területeken a bőr sorvadt, a hajtüszők szájadéka erősen tágult, melyekben erősen tapadó szarucsapok láthatók. Az elváltozások széli részein kisfoki hyperaemia és kifejezett teleangiektasia látható. Diagn.: Lupus erythematodes. IV. 20-án: I. 01 triphal. IV. 25-én: lényegesebb javulás nincs. II. 0'02 triphal. V. 1-én hyperaemia megszűnt, a hyperkeratosis kismértékben csökkent. III. 0'03 triphal. V. 7-én a hyperkeratosis szembetűnően javult. IV. 005 triphal. V. 12-én a hyperkeratosis úgyszólván teljesen eltűnt. V. 0‘05 triphal. V. 17-én az elváltozások teljesen visszafejlődtek, helyükön alig észrevehető atrophiás területek. VI. 0‘10 triphal. Ezen időtől számítva 7 naponként négyszer 00 triphalt kapott a beteg, mely után gyógyultan távozott. A kezelés befejezése után egy hét múlva (VI. 12-én) azonban ismét jelentkezett és előadta, hogy 3 nappal a kezelés befejezése után viszkető kiütések keletkeztek mindkét kezén. Status: Mindkét kézfején és ujjhátakon elszórtan gombostűfejnyi, a folliculusokra lokalizálódó rózsaszínű papulák találhatók. Az elváltozások 10%-os Euronoldattal való borogatásra egy hét alatt visszafejlődtek. 2. V. E. 32 éves nőbeteg. 4 hét óta kiütések vannak az arcán. Status: Mindkét arcfélen elszórtan lencsényi, borsónyi, a bőr niveaujából gyengén kiemelkedő, élénkvörös színű, kissé beszűrődött bőrelváltozások találhatók, melyeken korpázás, továbbá folliculusok szájadékát eltömeszelő, erősen tapadó szarucsapok találhatók. Diagnosis: Lupus erythematodes. VI. 12-én 0 01 triphal. Az injectio után 10—15 perc múlva bágyadtság lépett fel a betegnél, amely a többi összes injectiók után is megismétlődött. VI. 19-én a hyperaemia csökkent. II. 0‘02 triphal. VI. 26-án a hyperaemia teljesen megszűnt, a beszűrődés és hyperkeratosis csökkent. III. 0’03 triphal. VII. 3-án a beszűrődés visszafejlődött, a hyperkeratosis csaknem teljesen megszűnt. IV. 015 triphal. VII. 10-én, mindkét arcfélen elszórtan gombostűfejnyi, folliculusokra lokalizálódó viszkető papulák láthatók. Tekintettel a kezdődő dermatitisre, az adagot csökkentettem. V. 001 triphal. VII. 17-én a viszkető papulák teljesen visszafejlődtek. VI. 0’01 triphal. VII. 25-én a bőrelváltozások eltűntek. VII. 0-05 triphal. VIII. 1-én status idem. VIII. 0T triphal. VIII. 8-án IX. 0T triphal. VIII. 16-án X. 0T triphal. A beteg gyógyultan elbocsáttatott és a mai napig recidivamentes. (1. ábra.) 3. K. Gy. 21 éves ácstanuló. Egy év óta kiütések vannak az alsó ajkán, kezelve nem volt. Status: Az alsó ajk egész terjedelmében pedemásan duzzadt, kissé beszűrődött, helyenként szürkés-fehér, nehezen kaparható lemezes hámlással fedett, más helyeken kölesnyi-lencsényi atrophiás területeket mutat. Diagnosis: Lupus erythematodes labii inf. V. 27-én I. 0'05 triphal. VI. 8-án lényegesebb javulás nincs. II. 0’05 triphal. VI. 15-én status idem. III. 005 triphal. VI. 22-én a beszűrődés kis mértékben csökkent, az oedema változatlan. IV. 0'05 triphal. VI. 30-án status idem. V. 0T triphal. VII. 7-én a hámlás kevésbbé kifejezett. VT. 0T triphal. VII. 15-én