Orvosi Hetilap, 1927. június (71. évfolyam, 23-26. szám)

1927-06-05 / 23. szám

71. évfolyam 23. szám Budapest, 1927 június 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Campion Aladár: A rhinitis atrophica gyógyítása decalcinált csontimplantatióval. (637—640. oldal.) Herepey-Csákányi Győző: Ritka nyaki cysták. (640 — 642 oldal.) Haba Antal: Három érdekesebb méhen kívüli terhesség. (642—644. oldal.) Germán Tibor: Retroauricularis dermoidcysta. (644—646. oldal.) Horváth Béla : Cyklodialysis módosításáról. (646—648. o.) Oláh Dániel: Újabb műfogás a prostata hypertrophiás betegek katheterezéséhez. (648—649. oldal.) Szőcs László: A bélbe átfúródott szokatlan nagyságú epekő műtét nélküli kiürülése. (649—650. oldal.) Turnai Lajos: Húsmérgezés képében jelentkező tömeges gázmérgezés esete. (650—651. oldal.)___________________ Guszman József: Klinikai tapasztalások az arsennek dermatotherapiás alkalmazásáról. (651—654. oldal.) Lapszemle. Belorvosiani — Sebészet. — Urológia. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gégészet. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudományok köréből. (654—657. oldal.) Könyvismertetés. (657—658. oldal.) A Kir. Orvosegyesület május 28-i ülése. (658—660. oldal.) A Magyar Röntgentársaság május 23-i ülése. (660. oldal.) Honvédorvosok Tud. Egy. május 24-i ülése. (660. oldal.) Az Országos Munkásbiztosító Pénztár orvosainak május 27-i ülése. (660—661. oldal.) Az orvosi továbbképzés húszéves évfordulója. (661—662.0.) A szegedi egyetemi találkozó. (662—663. oldal.) Heti krónika. (663—665. oldal.) Vegyes hírek. (665. oldal.)_____________________________ EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem orr- és gégeklinikájának közleménye (igazgató: Lénárt Zoltán dr. egy. ny. r. tanár). A rhinitis atrophica gyógyítása decalcinált csontimplantatióval. Irta: Campián Aladár dr. egyetemi tanársegéd. A rhinitis atrophica, illetve ozoena therapiája különösen a múlt század utolsó tizede óta állandóan az érdeklődés homlokterében áll, ami önként következik e betegségnek még ma is homályos aetiológiájából. Egymással ellenkező feltevések sorozata keletkezett ezen megbetegedés okának magyarázatára, és amint a különböző theoriák napvilágot látnak, aszerint alakulnak a therapeutikus beavatkozások is. A rhinitis atrophica (ozoena) kórképét, illetve tüneteit, melyeket először Fraenkel írt le szabatosabban, már igen régen ismerték az orvosok és egyike azon megbetegedéseknek, melynek szerencsétlen viselője úgyszólván a társadalom kiközösítettjévé válik annak kellemetlen és elviselhetetlen, nem annyira látható, mint inkább érezhető tünetei miatt. A beteg szenved a bűzös orrváladék beszáradása következtében előálló orreldugulás miatt, a beszáradt váladékot csak nehezen bírja eltávolítani, szaglása elpusztult, állandó fejfájás kínozza, stb., úgyhogy ezen tünetkomplexum egész lényét befolyásolja és életére nagy kihatással van. Még a házaséletre is döntő befolyással lehet az ozoena és a német törvények értelmében, ha az egyik házasfél ozoenában szenved, ez válási okot képez. Nálunk, habár ezt törvényeink nem mondják ki ily határozottsággal, a házasság érvényessége ily alapon is megtámadható. Mindezeken kívül a beteg hozzátartozóira, munkatársaira, társaságára jelenlétével csaknem elviselhetetlenné válik és nem csoda, hogy sokan a halálban keresnek gyógyulást szenvedéseikre. Ezen betegségre akkor terelődött rá fokozottabb mértékben a figyelem, amikor mindinkább tért hódítottak a bakteriológiai kutatások és különösen, amikor Löwenbergnek sikerült az ozoena váladékából egy bacillust kitenyészteni, amelyet coccobacillus mucosusnak nevezett el és tőle függetlenül Abel ezzel teljesen megegyező bacillust talált. Rajtuk kívül a kutatók egész sora (Klaman, Thost, Hayek, Paulsen, Fricke, Stein) foglalkoztak az ozoena kórokozójának kutatásával. Újabb állomást jelent ezen kutatások terén Perez felfedezése, aki az ozoenás váladékból az általa coccobacillus foetidus ozoenanak elnevezett bacillust kitenyésztette és ezt az ozoena specifikus kórokozójának mondta. Perez felfedezésével a tudományos körök csak akkor foglalkoztak behatóbban, amikor Hofer is megerősítette Perez vizsgálatait. A Perez-féle theoria szerint az ozoena fertőző megbetegedés, mely érintkezés útján egyik emberről a másikra vihető át. Sikerült neki a bacillus culturáinak intravénás alkalmazásával házinyúlon typusos körfolyamatot kiváltani. Nálunk Safranek és Pollatschek végeztek hasonló irányú kísérleteket és vizsgálataik, habár nem is teljes bizonyossággal, de megerősíteni látszottak Perez, illetve Hofer kísérletei eredményét. Mindezen kutatások természetes következménye az volt, hogy a rhinitis atrophica, illetve ozoena therapiájában mindinkább tért hódított a kitenyésztett ozoena-bacillus culturájából készült autovaccinás kezelés. A serumkezelés még ma is csak kísérletezések tárgyát képezi, főleg azért, mert sokan nem láttak kielégítő eredményeket ezen therápiától. A Hofer-féle serummal mi is végeztünk kísérleteket, azonban lényeges eredményeket attól nem tapasztaltunk. Alexander 1912-ben kétségbe vonta a Perez-féle bacillus specifikus kórokozó voltát és hogy mennyire az érdeklődés középpontjában állott ezen kérdés, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy épp ő indította meg azon nemzetközi kísérleti kutatást, mely célul tűzte ki annak megállapítását, vájjon az ozoena fertőző és átvihető betegséggel Hazánkban Ónodi vezetése mellett indult meg e mozgalom. A bacillaris theoriával szemben állanak azok, akik az ozoenát nem mint önálló megbetegedést, hanem valamely más alapbántalom következményének tartják (lues, tbc., skleroma, stb.). Viszont mások constitutiós okokra vezetik vissza (Stoerk). Sok követője van annak