Orvosi Hetilap, 1927. július (71. évfolyam, 27-31. szám)

1927-07-03 / 27. szám

71. évfolyam 27. szám Budapest, 1927 július 3 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Kuncz Andor: Szűkmedencés szüléseink. (751—754. oldal.­) Preininger Tamás: A defibrinálási idő megrövidülése frissen defibrinált sajátvér adagolása után. (754—758. o.) Petrányi Győző: A vörösvérsejtek resistentiáját befolyá­soló alimentáris tényezőkről. (758—764. oldal.) Páll Gábor: Spondylolysthesises medencével komplikált szülés esete. (764—765. oldal.) Kovács János: A műtét utáni par­otitisek okairól. (765— 767. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudo­mányok köréből. (767—770. oldal.) A Kir. Orvosegyesület június 25-i évzárót közgyűlése. (770—772. oldal.) A Természettudományi Társulat élettani szakosztályá­nak május 10-i ülése. (772. oldal.) Puhl Lajos: A Deutsche Pathologischen­­Gressellschaft danzigi XXII. ülése. (772—773. oldal.) Herczeg Árpád: Orvostörténelmi jegyzetek. (773—774. o.) Vegyes hírek. (774—775. oldal.) ' i'l « EREDETI KÖZLEMÉNYEK A szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem női klinikájának közleménye (igazgatóhelyettes: Kuncz An­dor dr., egyet, magántanár, adjunctus). Szűkmedencés szüléseink. Irta: Kuncz Andor dr. egyetemi magántanár. A szűkmedencék leggyakrabban okoznak a szülés physiologiás menetében zavarokat, amely zavarok úgy az,anyára, de főleg a magzatra nézve maradandó károk­kal járhatnak. A csontos szülőcsatorna úgy van alkotva, hogy a magzat nagy részeinek, különösen a fej­nek áthaladása csak úgy lehetséges, hogyha a medence­­méretek kellő tágasságn­ak és még így is a magzatnak alkalmazkodni, forogni, alakulni kell a medence külön­böző szakaszaiban. Szigorúan megállapított az a m­ech­a­­nismus, melyet követni kell a magzatnak, hogy a nem táguló csontos szülőcsatornán áthaladhasson. Az euró­pai fajok, amelyek a népvándorlás alatt és azután is századokon át folytonos faji keveredésnek voltak kitéve, alkattanilag is mutatják ennek a keveredésnek a hátrá­nyait, következményeit. A sárga faj, amely fajiságát meg tudta őrizni, bizonyos typusos medenceformát mutat, amely jellegzetes is erre a fajra és a medence szűkebb voltából származó szülési complicatiók náluk ritkábban is fordulnak elő. Az európai népeknél az előbb említett keveredés következtében egy bizonyos európai fajra jellemző medenceforma ma már nem létezik, úgy­hogy a mai szülésznek mind gyakrabban kell foglalkoz­nia a medence constitutionalis rendellenességeivel. Mint leggyakrabban előforduló aetiológiai momentumok első­sorban a rachitis folytán létrejött alkat, azután az infantilismus és az asthenia szerepelnek. A rachitis a gyermekkor constitutionalis megbetegedése igen elter­jedt a mi vidékünkön is és így érthető, hogy a mi szűkmedencés anyagunkban is legnagyobb százalékban a rachitikus szűkmedencék szerepelnek. Az infantilis­mus szintén elég nagy számban volt észlelhető, úgy­hogy különösen az elsőfokban szűkmedencéknél mint gyakran szereplő alkatot az infantilismust találtuk. Ma még nem egészen tisztázott az a kérdés, hogy a consti­tutionális megbetegedéseknek mily szerepe van a szűk­medencék kifejlődésénél, azonban az kétségtelen, hogy a belső secretiós mirigy systema működésében beálló zavarok károsan befolyásolhatják a csontos medence fejlődését. A gyermekkorban legfontosabb szereppel bír ebből a szempontból a rachitis. A pubertás szintén mutathat föl oly zavarokat, amelyek kihatnak a cson­tos medence továbbfejlődésére és az infantilismus okozta elváltozások legnagyobbrészt ebből a korból maradnak vissza. Az újabban bevezetett constitutionális vizsgála­tok a nőgyógyászatban és szülészetben lesznek hivatva a szűkmedencék netrológiájában sok kérdést tisztázni. Jelen közleményemnek inkább az a célja, hogy felhív­jam gyakorló kartársaim figyelmét egyes olyan körül­ményekre, amelyek lényegesen előbbre vihetik a szűk­­medencés szülések therápiájának úgy az anyára, mint a magzatra nézve fontos kérdését. Sajnos, ma még messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy a szü­lés szakemberek által vezetett intézetben történjék meg és az itt rendelkezésre álló eszközökkel a mai modern szülészetnek megfelelő módon végezhessük már a szü­lésnél az anya- és a csecsemővédelmiek Ma a helyzet az, hogy a szülések nagy száma intézeteken kívül folyik le és legtöbbször bábák segédletével. Mi legyen tehát a hivatása a gyakorlóorvosnak abból a szempontból, hogy a szülészeti pathológia ezen igen fontos kérdésé­nek megoldásánál segítségére legyen a szakintézmé­nyeknek? A szűkmedencés szülés, — bár az esetek elég nagy százalékában spontán lefolyhat — mégsem való a gyakorlati szülészetbe. Véleményünk szerint a szűk­­medence már a terhesség alatt diagnostizálandó volna, főleg abból a szempontból, hogy kellő időben átadható legyen szakintézetnek, ahol úgy az anya, mint a mag­zat szempontjából a legnagyobb százalékban kedvezően folyhat le a szülés, örvendetes, hogy erre vonatkozólag hazánkban is jelentős haladást láthatunk, amennyiben a Stefánia által felállított anya- és csecsemővédelmi intézetek, a nyilvános ingyenes ambulanciák megadják a módot arra, hogy a szűkmedencék már a terhesség alatt felismertessenek és kellő időben történjék a szü­lésre vonatkozólag intézkedés. Sajnos azonban, részben a szülőnők idegenkedése az intézettől, másrészt a bábák

Next