Orvosi Hetilap, 1927. november (71. évfolyam, 45-48. szám)
1927-11-06 / 45. szám
1284 ORVOSI HETILAP 1927. 45. 87. gyógyítása csak úgy lehetséges, csak úgy férünk hozzá, ha előbb a méhet kiirtottuk. Pean kezdetben csakis a méhet irtotta ki, majd továbbfejlesztették a műtétet Legond, Doyen, Richelot, Landau, Leopold, Bumm, Martin, Dührsen, Mackenrodt, Schauta és Stöckel, akik már nemcsak a méhet veszik ki, hogy így hozzájussanak a genygócokhoz, hanem azzal együtt a beteg adnexumokat is. Hazánkban úttörője ismét csak Tauffer és iskolája volt. A méh kiirtása tulajdonképen nem a cél, csak eszköz az út kiépítésére, a medence drainezésére. Jogosultságát ezen eljárás abban találja, hogy az adnexumok eltávolítása után a méh egyrészt elvesztette élettani jelentőségét, de gyakran nem is egészen ártalmatlan szerv, sokszor éppen a betegség forrása, s ha bentmarad, a csonkizzadmányok, az ismétlődő medencelábok éltetőjévé lesz. A kétoldali, nemgenyes adnexumtumorokkal is éveken és éveken át kínlódik a beteg s ha itt-ott javulás is mutatkozik, talán éveken át is, újra jön az újabb gyulladás, nem egyszer izzadmánnyal s a nő egész életét — azt lehet mondani — megrontja. Ha pedig genyes kürt- és petefészekgyulladások akár egyik oldalon is, de különösen, ha mindkét oldalon kifejlődnek, összenövésekre, izzadmányokra vezetve, akkor a palliatív therapia, a sok fekvés, borogatás, fürdőzés nem gyógyítja meg többé a fiatal nőt; az ismétlődő lázak, melyek hónapokon és hónapokon át tartanak, lerontják a szervezetet, sőt nemritkán a felújult gyulladás általános hashártyagyulladással végzetessé válik. Tauffer tanár szokta volt mondani, hogy az ilyen asszony dinamitpatront hordoz a hasában, amelyről nem tudhatja, mikor robban fel. Előfordul, hogy hónapokon és hónapokon át való fekvés sem hozza meg a láztalanságot, bár a geny a beleken, hólyagon át keres magának utat, de teljesen kiürülni nem tud, mert az ilyen petefészektályog olyan, mint az emlőnek számos rekeszű genyes gyulladása s egy-két góc kiürülésével nincs megoldva a kérdés. Látunk betegeket 8—10 hónapon át, sőt hosszabb ideig is feküdni lázasan, hidegrázással, leromolva, aminek a vége vagy közbejött peritonitis, vagy az amyloid degeneratio. Ezek csak úgy gyógyíthatók meg, ha a genyes daganatok eltávolításával kiveszik a beteg méhet is, szükség esetén a műtéti tért a hüvely felé ledrainezik. Ez a műtét végezhető hasmetszés útján és hüvelyi taton. Hogy ne csak az adnexum-tumorokat vegyük ki, hanem távolítsuk el a méhet is, e princípiumot Schauta ajánlotta s előbb abdominális úton, majd a hüvely felől valósította meg. Mind a két útnak meg voltak és meg vannak a maga pártolói, művelői és ellenzői. A hasmetszés útján való operálásnak hátránya, hogy a geny, ami nagyon sokszor nem sterilig, elönti a műtét terrénumát és általános hashártya gyulladás okozója lehet. Hátránya az is, hogy ha ritkábban is, az összenőtt, pedemás beleken át nagyon nehéz s melléksértés nélkül szinte lehetetlen a kismedence mélyén fekvő genygócokhoz jutni. Hátránya a szennyes műtét után gyakran előforduló hasfali genyedés és ennek következménye, a hernia. Előnye a biztosabb áttekintés, a kivitelnek legtöbbször könnyebb volta, mert a legtöbben abdominális műtétben gyakorlottabbak s a vérzések exactabb csillapítása. Ezzel szemben előnye a hüvelyi útnak kisebb veszélye, hiszen itt a geny nem jut érintkezésbe a hasűr felsőbb szakaszával, lefelé tökéletes a drainage, kisebb a műtét shokja, nincs hasfali genyedés, de legfőbb előnyének tartom, hogy amikor a genyes adnextumorok izzadmányba vannak beágyazva, jóformán megmozdíthatlanul mélyen lent a medencében, hogy ezen az úton ki tudom venni előbb a méhet, utána az adnexumokat, amit a hasfal felől lehetetlen lett volna megoperálni. Ezt kortörténetekkel fogom majd demonstrálni. Hátránya a szűkebb tér, hogy nem mindig látótérben dolgozik a műtő, amennyiben olykor a belekről való leválasztás csak az ujjak ellenőrzése alatt megy végbe. De talán legfőbb hátránya, hogy csak olyan valaki foghat hozzá, akinek ehhez megvan a hüvelyi műtétekben való jártassága, olyan iskolában nőtt fel, ahol e műtéteket gyakrabban művelték. A genyes adnextumoroknak akár felülről, akár hüvely felől való megnyitása, punctio vagy incisio útján és drainezése gyógyulást a legritkább esetekben hoz. Ha kiürült is a geny, ha egy ideig láztalan is lesz a beteg, talán be is gyógyult a levezető nyílás, a bent maradt daganat pyogen hártyáiból újra kezdődik a genyedés s vele együtt a beteg leromlása, veszedelme. Célja lehet mégis az egyszerű megnyitásnak, amikor hosszantartó magas lázak mellett legalább egyelőre láztalanná akarjuk tenni a beteget, hogy ezalatt a radicális műtétre összeszedje magát, tudatában bár annak, hogy a megnyitás okozta hegesedés csak nehezíteni fogja a radicális kiirtást. Maga a műtét technikája: Legelőször a méh kiszabadítása, körkörös hüvelyboltozati metszés, a hólyag feltolása, ami nemritkán csak ollózással sikerül. Éppen úgy e nehéz esetekben csak ritkán tudjuk az elülső vagy hátulsó hashártyaredőt megnyitni, hiszen minden össze van nőve, de nem is okvetlenül szükséges, majd megnyílik az a méh felezésével. Magam mindig iparkodom a hólyag feltolása után az artéria uterinákat s a lig. 1. hasisát lekötni, átvágni s csak ezután kezdem el a méh felezését, közben levágom a méhnyakat, hogy helyet ne foglaljon s aztán lapos museuekkel, Doyen-fogókkal mindig feljebb és feljebb ragadom meg a tovább-tovább felezett méhet; rájutok végre a fundusra, felezem ezt is — nem egyszer ilyenkor már ömlik a geny a medencebeli tályogokból — s miután teljesen feleztem a méhet, rendesen élülről, ha alkalmasabb, hátulról, kifordítom a felezett méhet, amelynek mindkét fele mintegy behúzza a vele összefüggő adnextumort. Rendesen előbb a kedvező oldalt hámozom ki, kivételesen hosszú pincékkel fogva le a lig. ovariit vagy a tumor kifejtése után a lig. inf. pelv.-t, majd lekötésekkel helyettesítve ezeket, tovább és tovább kötöm alá a parametriumot, rendesen még egyszer magasabban az a.uterinát s távolítom el a teljes méhjelet. Ezután térek át a nehezebb oldalra: a lúdtojásnyi, ökölnyi és még nagyobb genyes adnextumért előbb lecsapolom, felhasítom, rendesen bűzös genyét kibocsátom s aztán ismét a fél méhnél fogva, lefelé húzva, másik kezemmel föléje iparkodom kerülni, részint látótérben, részben bizony sötétben kihámozom a belek közül a genyzsákot s aztán a ligamentumokat lefogom, lekötöm. Megesik, hogy kivettem a méhet, kihámoztam a genyes daganatokat anélkül, hogy a nagy hasár megnyílt volna, amennyiben az összenőtt belek mintegy boltozatot képeznek a műtéti tér felett. Ez üreget impregnált gazéval kitömöm, illetőleg lefelé drainezem. Sokszor visszamaradnak kérgek, sőt itt-ott valami a daganatok falából is, amit kigenyedésre bízunk. Egyetlenegyszer történt, hogy a méh legnagyobb részének kiirtása után sem voltam képes — illetőleg nem látszott célszerűnek — a magasan, összenövések között levő tetejét a méhnek kivennem, hanem — mint azt annak idején Péan rendszerrel csinálta — a genygócok feltárása, nagy részének kivétele után az egész üreget gazéi lefelé draineztem. Kórtörténete: W. J. Grünwald-sanatorium. 1911 február hó 8. 41 éves. D P. 1910 novemberben látom. Évek óta folyás, ismétlődő gyulladások, hónapokon át feküdt lázasan. Méh és kétoldali adnextumot beágyazva nagy exsuda-