Orvosi Hetilap, 1928. szeptember (72. évfolyam, 36-40. szám)

1928-09-02 / 36. szám

72. év­folyam 36. szám Budapest, 1928 szeptember 2 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ­­ VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TART Baló József és Nachtiebel Ödön: A Periarteriitis nodo­­sáról, 9 újabb eset kapcsán. (1013—1018. oldal.) Bársony Tivadar: A diverticulum mint másodlagos el­változás, mint második betegség. (1018—1020. old.) Ball­agi István: A kremonium által okozott mykosis. (1020—1022. oldal.) Ifj. Matusovszky András: Húgyhólyagba áttört genyes méhfüggelékdaganatok műtéti kezeléséről. (1022— 1024. oldal.) Ehrenfeld Hugó: A „ganglionpunctator“. (1024—25. old.) Matolcsy Károly: A terhességi hányás belsősecretiós therapiája. (1025—1026. oldal.) Tróján Emil: A féregnyújtvány csigaszerű csavaro­dása okozta gyulladása. (1026—1027. oldal.) Szarka Vilma: Vulvitis ulceromembranosa csecs­emő­­kön. (1027—1028. oldal.)____________________ A LOM. Vásárhelyi János: A bicolorált mastixreactio gyorsí­tása centrifugálással. (1028. oldal.) Safranek János: Megjegyzések „A lúgmérgezések ko­rai szondázása“ kérdéséhez. (1028—1030. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (145—148. old.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szemészet. — Gyermekorvostan. (1030—1034. oldal.) Könyvismertetés. (1034—1037. oldal.) Krepuska István: A fül-, orr-, gégeorvosok I. interna­­tionalis congressusa Kopenhágában. (1037—38. old.) Róth Imre: A debreceni belklinika újonnan felállított diaetás konyhája. (1038—1039. oldal.) Vitéz Szecsődy Imre: A schawbingi psychiatriát kutató intézet. (1039. oldal.) Vegyes hírek. (1039—1040. oldal.)_________________. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. m­agy. Pázmány Péter Tudomány­­egyetem I. sz. kórbonctani intézetének közleménye (igazgató: Buday Kálmán dr. ny. r. tanár). A periarteriitis nodosáról 9 újabb eset kapcsán. Írták: Baló József dr. és Nachrichel Ödön dr. (Első közlemény.) Bevezetés: Míg régebben a periarteriitis nodosának csak egyes esetei kerültek közlésre, addig újabban mind több oly közleménnyel találkozunk, melyek a peri­arteriitis nodos­ának három-négy esetéről szólnak, ame­lyek rövid időn belül kerültek a boncasztalon észle­lésre. Több esetről szóló beszámolás is legnagyobbrészt oly intézetekből jelenik meg, amelyekben ezzel a meg­betegedéssel régóta foglalkoznak és így észleléseik meg­bízhatóságához kétség nem férhet. Egyik közülünk (Báló) a periarteriitis nodosának három esetéről szá­molt be, amely nyolc hónapon belül került boncolásra, amely után tizenöt hónappal a kutyának hasonló meg­betegedését írta le s már akkor felemlítette Lemke ész­lelését szintén három esetről. Ezekhez Lemke később még egy negyediket is­ csatolt. Saját három esetében Baló a periarteriitis nodosa halmozódását vélte fel­ismerni. Azóta több olyan közleménnyel találkoztunk, amely rövid idő alatt észlelt esetekről szól, így Christel­­ler Berlinből négy esetet jelent, amely két év alatt került boncolásra. Gohrbandt ugyancsak Berlinből újabb 5 esetet ismertet, melyeket három év alatt ész­lelt. Gohrbandt 2 esete ugyanarra a két évre esik (1922 —1923), amely időből Christeller 4 esete származik, vagyis Berlinben 1922—23. év alatt tudtunkkal legalább 6 eset fordult elő. J. Franz 1926-ban Drezdából 5 esetet közöl. Legutóbb Kimmelstiel Hamburgból 4 esetről szá­molt be, amelyek közül 3 neon egészen két hónap alatt került boncolásra, 4. esetét ugyanabban az évben ész­lelte, de hogy mikor, cikkéből nem tűnik ki. Miután magunk első eseteinket 1919-ben boncol­tuk és 1920 szeptemberében észleltük, a kutya periarte­riitisét évek alatt nagy figyelemmel kísértük az I. sz. kórbonctani intézet és számos fővárosi kórház bonco­lási anyagát (átlag évi 3000 boncolás), mégis több éven át periarteriitis nodosát nem észleltünk. 1925 május 19-től kezdve 1928 február 22-ig, tehát két és három­negyed év alatt azonban a periarteriitis nodosának 9 esetét volt alkalmunk észlelni. A Magyarországról ész­lelt periarteriitis nodosa-esetek 1900 óta határozott sza­porodást mutatnak s úgy látszik, hogy ez több más he­lyen is így van. Ennek oka nem lehet egyedül az a kö­rülmény, hogy ma ezt a megbetegedést inkább felismer­jük, hanem az esetek absolut megszaporodására kell gondolnunk. Némely országban általában a periatrterii­­tisi nodosa-esetek ritkáknak látszanak. Hornowszki sze­rint Lengyelországban Krziszkowszki 1899-i esete óta 1925-ig periarteriitis nodosát nem észleltek, a második esetet Hornowszki maga írja le. Gloor szerint Svájcban 6 eset ismeretes. Cleland Ausztráliából, Harbitz Osié­ből, Ivens Hollandiából írnak le eseteket. Aránylag rit­kább ez a megbetegedés Franciaországban, honnét utóbb csak Morhardt esete ismeretes. Oroszországból Cherepninot közleményét ismerjük, Angliából Dickson, Beattie és Douglas, Cameron és Laidlaw, Carling és Braxton Hicks és Gray jelentettek eseteket, az Észak- Amerikai Egyesült Államokból pedig Longcope, Klotz, Lamb, Harris és Friedrichs, Singer, Manges és Baehr, Keegan, Ophüls, Cooke Lewis írtak le periarteriitis nodosát. Kolozsvárról Vasiliu és Iriminoiu esete isme­retes. A közlemények legnagyobb száma azonban Né­metországból és Ausztriából származik s úgy látszik, hogy a periarteriitis nodosának ezen államok a leggya­koribb előfordulási helyei. Miként említett 3 esetünket, úgy ezen újabb 9 ese­­tünket is úgy gondoljuk, joggal nevezhetjük a periar­teriitis nodosa halmozódásának, mivel 9 esetünkhöz ha­sonló számú esetet eddig semmiféle közleményben sem találtunk. Eddig észlelt eseteink száma így 12 emberi és 1 állati eset (kutya). Az állati esetek közül is csak Lüpke észlelt a ludwigsburgi Favorite Parkban élő axisszarvasok között nagyobbszámú periarteriitis no­­dosa-esetet, amennyiben a 100 állatból álló axiscsordá­­ból csak 8 maradt meg (Jaeger). Újabb 9 esetünk csak

Next