Orvosi Hetilap, 1928. szeptember (72. évfolyam, 36-40. szám)
1928-09-02 / 36. szám
72. évfolyam 36. szám Budapest, 1928 szeptember 2 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TART Baló József és Nachtiebel Ödön: A Periarteriitis nodosáról, 9 újabb eset kapcsán. (1013—1018. oldal.) Bársony Tivadar: A diverticulum mint másodlagos elváltozás, mint második betegség. (1018—1020. old.) Ballagi István: A kremonium által okozott mykosis. (1020—1022. oldal.) Ifj. Matusovszky András: Húgyhólyagba áttört genyes méhfüggelékdaganatok műtéti kezeléséről. (1022— 1024. oldal.) Ehrenfeld Hugó: A „ganglionpunctator“. (1024—25. old.) Matolcsy Károly: A terhességi hányás belsősecretiós therapiája. (1025—1026. oldal.) Tróján Emil: A féregnyújtvány csigaszerű csavarodása okozta gyulladása. (1026—1027. oldal.) Szarka Vilma: Vulvitis ulceromembranosa csecsemőkön. (1027—1028. oldal.)____________________ A LOM. Vásárhelyi János: A bicolorált mastixreactio gyorsítása centrifugálással. (1028. oldal.) Safranek János: Megjegyzések „A lúgmérgezések korai szondázása“ kérdéséhez. (1028—1030. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (145—148. old.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szemészet. — Gyermekorvostan. (1030—1034. oldal.) Könyvismertetés. (1034—1037. oldal.) Krepuska István: A fül-, orr-, gégeorvosok I. internationalis congressusa Kopenhágában. (1037—38. old.) Róth Imre: A debreceni belklinika újonnan felállított diaetás konyhája. (1038—1039. oldal.) Vitéz Szecsődy Imre: A schawbingi psychiatriát kutató intézet. (1039. oldal.) Vegyes hírek. (1039—1040. oldal.)_________________. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. kórbonctani intézetének közleménye (igazgató: Buday Kálmán dr. ny. r. tanár). A periarteriitis nodosáról 9 újabb eset kapcsán. Írták: Baló József dr. és Nachrichel Ödön dr. (Első közlemény.) Bevezetés: Míg régebben a periarteriitis nodosának csak egyes esetei kerültek közlésre, addig újabban mind több oly közleménnyel találkozunk, melyek a periarteriitis nodosának három-négy esetéről szólnak, amelyek rövid időn belül kerültek a boncasztalon észlelésre. Több esetről szóló beszámolás is legnagyobbrészt oly intézetekből jelenik meg, amelyekben ezzel a megbetegedéssel régóta foglalkoznak és így észleléseik megbízhatóságához kétség nem férhet. Egyik közülünk (Báló) a periarteriitis nodosának három esetéről számolt be, amely nyolc hónapon belül került boncolásra, amely után tizenöt hónappal a kutyának hasonló megbetegedését írta le s már akkor felemlítette Lemke észlelését szintén három esetről. Ezekhez Lemke később még egy negyediket is csatolt. Saját három esetében Baló a periarteriitis nodosa halmozódását vélte felismerni. Azóta több olyan közleménnyel találkoztunk, amely rövid idő alatt észlelt esetekről szól, így Christeller Berlinből négy esetet jelent, amely két év alatt került boncolásra. Gohrbandt ugyancsak Berlinből újabb 5 esetet ismertet, melyeket három év alatt észlelt. Gohrbandt 2 esete ugyanarra a két évre esik (1922 —1923), amely időből Christeller 4 esete származik, vagyis Berlinben 1922—23. év alatt tudtunkkal legalább 6 eset fordult elő. J. Franz 1926-ban Drezdából 5 esetet közöl. Legutóbb Kimmelstiel Hamburgból 4 esetről számolt be, amelyek közül 3 neon egészen két hónap alatt került boncolásra, 4. esetét ugyanabban az évben észlelte, de hogy mikor, cikkéből nem tűnik ki. Miután magunk első eseteinket 1919-ben boncoltuk és 1920 szeptemberében észleltük, a kutya periarteriitisét évek alatt nagy figyelemmel kísértük az I. sz. kórbonctani intézet és számos fővárosi kórház boncolási anyagát (átlag évi 3000 boncolás), mégis több éven át periarteriitis nodosát nem észleltünk. 1925 május 19-től kezdve 1928 február 22-ig, tehát két és háromnegyed év alatt azonban a periarteriitis nodosának 9 esetét volt alkalmunk észlelni. A Magyarországról észlelt periarteriitis nodosa-esetek 1900 óta határozott szaporodást mutatnak s úgy látszik, hogy ez több más helyen is így van. Ennek oka nem lehet egyedül az a körülmény, hogy ma ezt a megbetegedést inkább felismerjük, hanem az esetek absolut megszaporodására kell gondolnunk. Némely országban általában a periatrteriitisi nodosa-esetek ritkáknak látszanak. Hornowszki szerint Lengyelországban Krziszkowszki 1899-i esete óta 1925-ig periarteriitis nodosát nem észleltek, a második esetet Hornowszki maga írja le. Gloor szerint Svájcban 6 eset ismeretes. Cleland Ausztráliából, Harbitz Osiéből, Ivens Hollandiából írnak le eseteket. Aránylag ritkább ez a megbetegedés Franciaországban, honnét utóbb csak Morhardt esete ismeretes. Oroszországból Cherepninot közleményét ismerjük, Angliából Dickson, Beattie és Douglas, Cameron és Laidlaw, Carling és Braxton Hicks és Gray jelentettek eseteket, az Észak- Amerikai Egyesült Államokból pedig Longcope, Klotz, Lamb, Harris és Friedrichs, Singer, Manges és Baehr, Keegan, Ophüls, Cooke Lewis írtak le periarteriitis nodosát. Kolozsvárról Vasiliu és Iriminoiu esete ismeretes. A közlemények legnagyobb száma azonban Németországból és Ausztriából származik s úgy látszik, hogy a periarteriitis nodosának ezen államok a leggyakoribb előfordulási helyei. Miként említett 3 esetünket, úgy ezen újabb 9 esetünket is úgy gondoljuk, joggal nevezhetjük a periarteriitis nodosa halmozódásának, mivel 9 esetünkhöz hasonló számú esetet eddig semmiféle közleményben sem találtunk. Eddig észlelt eseteink száma így 12 emberi és 1 állati eset (kutya). Az állati esetek közül is csak Lüpke észlelt a ludwigsburgi Favorite Parkban élő axisszarvasok között nagyobbszámú periarteriitis nodosa-esetet, amennyiben a 100 állatból álló axiscsordából csak 8 maradt meg (Jaeger). Újabb 9 esetünk csak