Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)

1929-03-02 / 9. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő : FRITZ ERNŐ 73. évfolyam 9. szám Budapest, 1929 március 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF +­T­ART Roberto Alessandri: Néhány megfigyelés a tüdő és a mellkas tumorairól. (201—206. oldal.) K­uzicska Andor: Statistikai kimutatás a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikának paralysises anyagáról. (206—211. oldal.) Falu­di Ferenc: Néhány szó a máj- és vesesecretio közötti összefüg­gésről. (211—213. oldal.) Polcsán Mihály: A Dattner-féle paralysis kezeléséről. (213—214. o.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33­—36. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Gyermekorvostan. —­­Szemészet. — Urológia. — Bőrgyógyászat. Elméleti tudo­mányok köréből. (214­—217. oldal.) ALOM: Könyvismertetés. (217—218. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület február 23-i ülése. (218—219. oldal.) A Kir. Orvosegyesület orr- és gégeszakosztályának február 12-i ülése. (219. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekológiai szakosztályának január 31-i közgyűlése. (220—221. oldal.) Tüdős Endre: A malariaoltás a lues congenita therapiájában. (221—223. oldal.). Magyary-Kossa Gyula: Jordán Tamás (1539—1585) életéhez. (223—225. oldal.) Vegyes hírek. (225—226. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Néhány megfigyelés a tüdő és a mellkas tumorairól.* Irta: Prof. Sen. Roberto Alessandri, a római kir. egyetemen a sebészeti klinika igazgatója. A tüdő jóindulatú daganatai ritkák és általában csak a boncolás alkalmával kerülnek napfényre. Figye­lembe veendők közülük a dermoid cysta, mely gyakori a médiastinumban, ritkább a tüdőben és amely néha meg­lehetős nagy kiterjedést ér el, nem ritkán valódi tumor, minthogy neoplasiás jellegű és fejlődésű szöveteket tar­talmaz. Magam is operáltam egy ilyen esetet. Nem számí­tom ezek közé természetesen az echinococcus cyst­át, mely nálunk Itáliában elég gyakori és melyből szintén vagy 20 esetet volt alkalmam operálni, ame­lyeket csak a dermoid cysták és néhány (amire még visszatérek később az esetek tárgyalásánál) valódi tumor­ral való differentiatis diagnosis szempontjából említek. A tüdő rosszindulatú daganatai, melyeket általá­ban ritkábbnak tartanak, ezzel szemben gyakoribbak a jóindulatúaknál és különböző szerzők szerint számuk növekvő tendenciát mutat. Kikut egy statistikai közle­ményében 1900—1911-ig a tüdő rákját a rákok összes szá­mához viszonyítva, 3­8%-ra teszi, míg 1912—1923-ig lefoly­tatott boncolások statistikájában ez a szám 5-8%-ra emel­kedik. Lubarsch 1920—21. évben készült statistikájában 5-4%-ot ad. Perfilierv újabban megállapította (1927), hogy az utolsó 15—20 év orosz irodalmában a primaer tüdőrák száma emelkedett; úgy véli, hogy ennek oka az influenza­­járvány gyakoriságában rejlik. Különben már Behringer hívta fel a figyelmet a grippe és a tüdőrák közt való­színűleg fennálló összefüggésre. Hasonlóképen nyilatkozik Katz (1927), aki a heidelbergi kórbonctani intézet anyagát gyűjtötte össze. Probst Zürichben 10.892 boncolásnál a tüdőcarci­­noma absolut és relatív emelkedését találta, mely külö­nösen az utolsó 10 évben volt nagyobb arányú. Legújabban Graham (1928) olyan statistikákat közölt, melyek azt mutatták, hogy a tüdőcarcinoma sokkal gya­koribb, mintsem hiszik. Ámbár néhány szerző a sarkomákat tartja gyako­ribbaknak, azt hiszem, hogy az általában elfogadott vé­lemény a helyes, mely egyáltalában a tisztára tüdő­tumorok közül a carcinomát tartja gyakoribbnak. Ha­sonlóképen véleményeltérés van a tumorok anatómiai viselkedése körül. Néhány szerző inkább körülírtaknak és ennélfogva operabilisaknak tartja őket, viszont mások azon a véleményen vannak, hogy a tumorok inkább diffasak és így nehezebben távolíthatók el. Jessopnak egy nemrégen közölt esete is ezekhez tartozik. Sauerbruch pl. műtét szempontjából a sarkomá­kat sokkal kedvezőtlenebbeknek tartja a carcinomáknál. Azt hiszem, hogy legalább is néhány esetben, mint pl. az én 10 esetemben, Seydl véleménye inkább megközelíti a valóságot, aki a sarkomákat könnyebben operálhatóknak tekinti, különösen a fusocellularis formát, amely a leg­gyakoribb. A mellkasfal tumorai, melyek a bordákról vagy a subpleuralis kötőszövetből terjednek a mellhártyára, in­kább sarkomák és pedig leggyakrabban szintén fuso­­cellularisak. Az endotheliomák, mint elsődleges tumorok, gyako­ribbak a plem­ában, általában diffasak, úgy hogy min­den műtéti kísérlet hiábavaló. A tüdő elsődleges tumorjai között tehát a leggya­koribb a carcinoma. A különböző szerzők által elismert két alakhoz (az egyik, amely a bronchusok hámjából, a másik, ritkább, az alveolusok hámjából ered). Graham * E cikket a kiváló római klinikustól azzal a kedves szándékkal kaptuk, hogy úttörője akar lenni az olasz-ma­gyar barátságból fakadó szellemi csereviszonynak olasz és magyar orvosok között. Örömmel és a jó szándék iránt hálás elismeréssel közöljük azt, azzal a reménnyel, hogy Bakay professor példáját, kinek cikkét már meg is jelentette olasz collegája „Rinascenza medica“ című lapjában, többen fogják követni klinikusaink közül és mi is tisz­telni tanuljuk lapunk hasábjairól az olasz orvosi cultúra fejlettségét. Sz.

Next