Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)

1929-03-02 / 9. szám

204 ORVOSI HETILAP 1929. 8. sz. bal mellkasfelet elfoglalja, a külső mellkasfélen széles alappal ül és a mediastinumot jobbra nyomja. Próba­­punctio: Viaszsárga folyadék, vörösvérsejtek, geny és endothelialis sejtekkel. A kulcscsont feletti árok egy miri­gyét eltávolítjuk, s a szövettani vizsgálat endotheliumát állapít meg. Z. S. Luigi, 50 éves, felvétel 1925 november 28-án. A klinikát 1925 december 25-én hagyja el. 1924 augusztu­sában haematuria, néhány nappal utána a bal mellkas­falon a mellső hónaljvonalon mogyorónagyságú duzza­nat, mely állandóan növekedett; antilueses­ kezelés. 1925 áprilisában újabb haematuria. Objectív vizsgálat: az an­terolateralis mellkasfalon a bal 6-, 7-, 8-, 9-ik borda magas­ságában nagy duzzanat. A jobb hypochondriumban ki­terjedt daganat, melyet a veséhez tartozónak diagnosti­­zálunk. Cystoskopiával az indigokarmin intravénás in­jectio után jobb oldalt 17 perc múlva távozik. Pneumoren segítségével a daganatot teljes biztonsággal a vesére loca­­lizálhatjuk, mely megnagyobbodott és deformált. Röntgen­vizsgálat: a mellkason levő daganat a bordákhoz tarto­zónak mutatkozik, a pleuralis űr felé benyúlva s a szív­csúcs lökéseit átvéve gyengén pulzál. Mindkét tüdőben igen sok köralakú árnyék. Boncolás után megejtett szö­vettani vizsgálat eredménye: corticosuprarenalis-typusú tumor (metastasis). 8. V. Palma, 65 éves, felvéve 1926 március 2-án. Egy év óta a hátsó jobb mellkasfalon a lapockacsúcs alatt tojásnagyságú daganat, mely meglehetős gyorsa­sággal fejlődött. Objectív vizsgálat: a jobb scapula alatt magának a lapockacsúcsnak erős duzzanata, kb. 12 cm kiterjedésben lefelé és előre, egészen a bordaívig, erősen kiemelkedő. Röntgen-átvilágításnál ugyanolyan kiterje­­lésben a pleura felé is benyúlik. Március 11-én műtét, helyi érzéstelenítésben (novocain). A tumort magába fog­laló ellipsisalakú incisio, melynek két végpontját a gerincoszlop és a mellkas elülső fele felé meghosszabbít­juk; a 9-, 10- és 11-ik bordát hátul a vertebralis ízületek­ben és a tumor előtt resecáljuk. Felemelve a resecált bor­dákkal együtt, látszik, hogy a daganat benyúlik a pleura­lis űrbe s miután fölötte a mellhártyát megnyitjuk, lát­juk, hogy az nagy kiterjedésben a tumor első falához tapad, ezenkívül még egy szalagalakú összefüggés is van a tumor és a tüdő között, melyet átvágunk (2. ábra). .Az egész daganatos tömeget in­toto eltávolítjuk, a tüdő collabál. A mélyen fekvő izmokat izolált varratokkal egyesítjük, részben a diaphragma mellhártyájához varr­juk. Az aponeurosis, majd a bőr sebét egyesítjük; műtét utáni lefolyás normális. Sebgyógyulás per primam inten­tionem. A beteget március 26-án elbocsájtottuk a klini­káról. Szövettani vizsgálat eredménye: fussocellularis sarkoma. 9. L. Giuseppe, 14 éves, felvéve 1927 május 20-án. 1922 szeptemberében láza volt, köhögéssel és véres köpet­tel. Röntgen-átvilágítással a bal tüdőben echinococcus­­cystát diagnostizáltak és októberben megoperálták. Mű­tétnél cysta helyett egy tömör masszát találtak, melyből egy darabot eltávolítottak. A kivágott szövetdarabot Bécsbe küldve a szövettani vizsgálat megejtése céljából, eredményül idült gyulladás leletét kapták. A műtét he­lyén sipoly maradt, mely 1923 júniusában záródott és úgy látszott 1926-ig, hogy a fiú kielégítő egészségi álla­potnak örvendett. Azóta állandóan gyengült. 1927 már­ciusában bőséges haemoptoek, melyek időközönként meg­ismétlődnek. A páciens erősen anaemiás, a bal mellkas­tér első falán kopogtatásra tompulat. apnoea. Röntgen­átvilágításnál ovális, tömeges árnyék, amely a mell­kasnak szinte egész első felét elfoglalja (3. ábra). 1927 május 26-án műtét (aethernarkosisban). Met­szés a megelőző műtét hegének hosszában közvetlenül a bal scapularis szög alatt. Az előrement subperiostalis bordasecretiók helyén rendetlenül újraképzett csontrésze­ket eltávolítjuk. Egy újszülöttfejnagyságú tömeg tapad a fali mellhártyához. A masszát, mely törékeny szövetű, sárgásszürke, erősen vérzékeny, darabokban távolítjuk el. Úgy látszik, hogy a tüdő felé egy fibrosus tok hatá­rolja. Amikor a kihámozás már majdnem befejeződött, megáll a légzés és a beteg orrából és szájából vér ömlik. Dacára a műtéti űr szoros tamponálásának, a mestersé­ges légzésnek, a tracheából való aspiratiónak, a szív direct massageának és két intracardialisan adott adre­­nalin-injectiónak, a beteg exit­ál. A boncolást a hozzátartozók nem engedélyezték. Valószínűleg a jobb bronchusba hatolt be vér. Az igen érdekes szövettani leletet professor Dionisi ellenőrzése után a következőkben foglaltam össze: „a szö­vettani vizsgálat szerint a tüdő structurája, úgy a canali­­cularis, mint az alveolaris, szinte teljesen eltűnt és helyét a következő jellegzetességgel bíró újdonképzett szövet fog­lalta el: tuberculum alakú, gömbölyű, különböző nagy­ságú göbök, melyeket egymástól kötőszöveti kötegek és különböző alakú és magban gazdag sejtelemek választa­nak el. Ezekben a göbökben egy centrális és egy peri­­pheriás zónát különböztethetünk meg. A centrális zóná­ban, mely a göb legnagyobb részét foglalja el, legtöbb­ször egy véredényt látunk, endoteliummal fedve, az ér­falon pedig, mint periferiális elemek, polygonális sejtek láthatók, különböző nagyságú sejtmaggal. A stromát finom fibrillumok hálója képezi; itt sok a kerek- és orsó­­alaki­ sejt, picnotikus magokkal, cariolysissel. A peri­­pherián a compactabb jellegű szövet kevesebb sejtelemet tartalmaz. Említésre méltóak a peripherián található, látszólag hyalintestecskék, melyeknek pecsétalakú magva a sejt peripheriáján helyezkedik el. Ilyen sejteket a tuber­­culumhoz hasonló formátiók közt is találunk, ahol hyalin­­testeknek tűnnek fel, emlékeztetve a Russel-féle testecs­­kékre. gyakran 4—5 különböző nagyságú ilyen testecske tapad össze. A szilárdabb szövetrész orsóalakú és csilla­gos elemekből áll, gyakran eosinophil protoplasmával, hálóalakú stromába foglalva. Ezekben a képződmények­ben igen sok, zsírszemcséket tartalmazó sejt található, ezek zsírszemcséből álló göböket is képeztek. Néhol mag­­maradvány látható. Úgy zsíros, mint mucosus elfajulás­hoz hasonló átmeneteket találunk a normális sejtekből a kóros alak felé (pecsétformájú sejtek). A fibrosus kötő­szövet kötegei a tumoralis elemek közt néha összetömö­rülnek, teljes látótereket orsóalakú sejtek foglalnak el, mint a fusocellularis sarkomáknál, észrevehető stroma nélkül. Összefoglalva polymorphsejtű sarkoma volt a a tumor, mely teljesen elfoglalta magát a tüdő szövetét. A­z elnevezéshez hozzá tehető még: sarkoma xantomato­­sum, tekintettel a sok, zsírt tartalmazó sejtre. Ifj. U­. Alberto, 42 éves, felvétel 1927 október 28-án. Felesége három kihordott terhességen ment át, abortuson soha. A betegnek 20 éves korában gonorrhoeája, 24 éves korában gastroenteritise volt. Körülbelül egy évvel a fel­vétel előttig jól érezte magát, mikor is heves intercostalis fájdalmak léptek fel, különösen bal oldalon, melyek négy napig tartottak 38°-os láztól kísérve. Ezek a rohamok minden három hónapban megismétlődtek. Sem köhögés, sem köpet, sem haemapton nem szerepelt. Lázkiütéseket nem észlelt. Októberben Röntgen-vizsgálat alkalmával a bal mellkasfélben árnyékot találtak, melyet echinococcus­­eystának tartottak. Objectív vizsgálat:­­a mellkas mindkét fele egyfor­mán tér ki. A bal spina scapulaenál pectoralphremitus nem érezhető. Kopogtatásra nagy, narancs alakú terüle­ten tompulat, amely elfoglalja az interscapula vertebra­lis tért és a lapocka egész területét. Ezen területen hall­gatózásra gyengült sejtes légzés, fúvó kilégzés; sem szörös-, sem dörzszörej nem hallható. Vizelet normális; vérkép: vörösvérsejtszám 4.800.000, fehérvérsejtszám 7000; quali­tative: polymorph neutrophil 67%, lymphocyta 24%, eosi­nophil 0%, nagy monocyták és átmeneti alakok 9%. W. R.: negativ, Ghedini—Weinberg: negativ, bőralatti renc- 5. ábra.

Next