Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)
1929-03-02 / 9. szám
204 ORVOSI HETILAP 1929. 8. sz. bal mellkasfelet elfoglalja, a külső mellkasfélen széles alappal ül és a mediastinumot jobbra nyomja. Próbapunctio: Viaszsárga folyadék, vörösvérsejtek, geny és endothelialis sejtekkel. A kulcscsont feletti árok egy mirigyét eltávolítjuk, s a szövettani vizsgálat endotheliumát állapít meg. Z. S. Luigi, 50 éves, felvétel 1925 november 28-án. A klinikát 1925 december 25-én hagyja el. 1924 augusztusában haematuria, néhány nappal utána a bal mellkasfalon a mellső hónaljvonalon mogyorónagyságú duzzanat, mely állandóan növekedett; antilueses kezelés. 1925 áprilisában újabb haematuria. Objectív vizsgálat: az anterolateralis mellkasfalon a bal 6-, 7-, 8-, 9-ik borda magasságában nagy duzzanat. A jobb hypochondriumban kiterjedt daganat, melyet a veséhez tartozónak diagnostizálunk. Cystoskopiával az indigokarmin intravénás injectio után jobb oldalt 17 perc múlva távozik. Pneumoren segítségével a daganatot teljes biztonsággal a vesére localizálhatjuk, mely megnagyobbodott és deformált. Röntgenvizsgálat: a mellkason levő daganat a bordákhoz tartozónak mutatkozik, a pleuralis űr felé benyúlva s a szívcsúcs lökéseit átvéve gyengén pulzál. Mindkét tüdőben igen sok köralakú árnyék. Boncolás után megejtett szövettani vizsgálat eredménye: corticosuprarenalis-typusú tumor (metastasis). 8. V. Palma, 65 éves, felvéve 1926 március 2-án. Egy év óta a hátsó jobb mellkasfalon a lapockacsúcs alatt tojásnagyságú daganat, mely meglehetős gyorsasággal fejlődött. Objectív vizsgálat: a jobb scapula alatt magának a lapockacsúcsnak erős duzzanata, kb. 12 cm kiterjedésben lefelé és előre, egészen a bordaívig, erősen kiemelkedő. Röntgen-átvilágításnál ugyanolyan kiterjelésben a pleura felé is benyúlik. Március 11-én műtét, helyi érzéstelenítésben (novocain). A tumort magába foglaló ellipsisalakú incisio, melynek két végpontját a gerincoszlop és a mellkas elülső fele felé meghosszabbítjuk; a 9-, 10- és 11-ik bordát hátul a vertebralis ízületekben és a tumor előtt resecáljuk. Felemelve a resecált bordákkal együtt, látszik, hogy a daganat benyúlik a pleuralis űrbe s miután fölötte a mellhártyát megnyitjuk, látjuk, hogy az nagy kiterjedésben a tumor első falához tapad, ezenkívül még egy szalagalakú összefüggés is van a tumor és a tüdő között, melyet átvágunk (2. ábra). .Az egész daganatos tömeget intoto eltávolítjuk, a tüdő collabál. A mélyen fekvő izmokat izolált varratokkal egyesítjük, részben a diaphragma mellhártyájához varrjuk. Az aponeurosis, majd a bőr sebét egyesítjük; műtét utáni lefolyás normális. Sebgyógyulás per primam intentionem. A beteget március 26-án elbocsájtottuk a klinikáról. Szövettani vizsgálat eredménye: fussocellularis sarkoma. 9. L. Giuseppe, 14 éves, felvéve 1927 május 20-án. 1922 szeptemberében láza volt, köhögéssel és véres köpettel. Röntgen-átvilágítással a bal tüdőben echinococcuscystát diagnostizáltak és októberben megoperálták. Műtétnél cysta helyett egy tömör masszát találtak, melyből egy darabot eltávolítottak. A kivágott szövetdarabot Bécsbe küldve a szövettani vizsgálat megejtése céljából, eredményül idült gyulladás leletét kapták. A műtét helyén sipoly maradt, mely 1923 júniusában záródott és úgy látszott 1926-ig, hogy a fiú kielégítő egészségi állapotnak örvendett. Azóta állandóan gyengült. 1927 márciusában bőséges haemoptoek, melyek időközönként megismétlődnek. A páciens erősen anaemiás, a bal mellkastér első falán kopogtatásra tompulat. apnoea. Röntgenátvilágításnál ovális, tömeges árnyék, amely a mellkasnak szinte egész első felét elfoglalja (3. ábra). 1927 május 26-án műtét (aethernarkosisban). Metszés a megelőző műtét hegének hosszában közvetlenül a bal scapularis szög alatt. Az előrement subperiostalis bordasecretiók helyén rendetlenül újraképzett csontrészeket eltávolítjuk. Egy újszülöttfejnagyságú tömeg tapad a fali mellhártyához. A masszát, mely törékeny szövetű, sárgásszürke, erősen vérzékeny, darabokban távolítjuk el. Úgy látszik, hogy a tüdő felé egy fibrosus tok határolja. Amikor a kihámozás már majdnem befejeződött, megáll a légzés és a beteg orrából és szájából vér ömlik. Dacára a műtéti űr szoros tamponálásának, a mesterséges légzésnek, a tracheából való aspiratiónak, a szív direct massageának és két intracardialisan adott adrenalin-injectiónak, a beteg exitál. A boncolást a hozzátartozók nem engedélyezték. Valószínűleg a jobb bronchusba hatolt be vér. Az igen érdekes szövettani leletet professor Dionisi ellenőrzése után a következőkben foglaltam össze: „a szövettani vizsgálat szerint a tüdő structurája, úgy a canalicularis, mint az alveolaris, szinte teljesen eltűnt és helyét a következő jellegzetességgel bíró újdonképzett szövet foglalta el: tuberculum alakú, gömbölyű, különböző nagyságú göbök, melyeket egymástól kötőszöveti kötegek és különböző alakú és magban gazdag sejtelemek választanak el. Ezekben a göbökben egy centrális és egy peripheriás zónát különböztethetünk meg. A centrális zónában, mely a göb legnagyobb részét foglalja el, legtöbbször egy véredényt látunk, endoteliummal fedve, az érfalon pedig, mint periferiális elemek, polygonális sejtek láthatók, különböző nagyságú sejtmaggal. A stromát finom fibrillumok hálója képezi; itt sok a kerek- és orsóalaki sejt, picnotikus magokkal, cariolysissel. A peripherián a compactabb jellegű szövet kevesebb sejtelemet tartalmaz. Említésre méltóak a peripherián található, látszólag hyalintestecskék, melyeknek pecsétalakú magva a sejt peripheriáján helyezkedik el. Ilyen sejteket a tuberculumhoz hasonló formátiók közt is találunk, ahol hyalintesteknek tűnnek fel, emlékeztetve a Russel-féle testecskékre. gyakran 4—5 különböző nagyságú ilyen testecske tapad össze. A szilárdabb szövetrész orsóalakú és csillagos elemekből áll, gyakran eosinophil protoplasmával, hálóalakú stromába foglalva. Ezekben a képződményekben igen sok, zsírszemcséket tartalmazó sejt található, ezek zsírszemcséből álló göböket is képeztek. Néhol magmaradvány látható. Úgy zsíros, mint mucosus elfajuláshoz hasonló átmeneteket találunk a normális sejtekből a kóros alak felé (pecsétformájú sejtek). A fibrosus kötőszövet kötegei a tumoralis elemek közt néha összetömörülnek, teljes látótereket orsóalakú sejtek foglalnak el, mint a fusocellularis sarkomáknál, észrevehető stroma nélkül. Összefoglalva polymorphsejtű sarkoma volt a a tumor, mely teljesen elfoglalta magát a tüdő szövetét. Az elnevezéshez hozzá tehető még: sarkoma xantomatosum, tekintettel a sok, zsírt tartalmazó sejtre. Ifj. U. Alberto, 42 éves, felvétel 1927 október 28-án. Felesége három kihordott terhességen ment át, abortuson soha. A betegnek 20 éves korában gonorrhoeája, 24 éves korában gastroenteritise volt. Körülbelül egy évvel a felvétel előttig jól érezte magát, mikor is heves intercostalis fájdalmak léptek fel, különösen bal oldalon, melyek négy napig tartottak 38°-os láztól kísérve. Ezek a rohamok minden három hónapban megismétlődtek. Sem köhögés, sem köpet, sem haemapton nem szerepelt. Lázkiütéseket nem észlelt. Októberben Röntgen-vizsgálat alkalmával a bal mellkasfélben árnyékot találtak, melyet echinococcuseystának tartottak. Objectív vizsgálat:a mellkas mindkét fele egyformán tér ki. A bal spina scapulaenál pectoralphremitus nem érezhető. Kopogtatásra nagy, narancs alakú területen tompulat, amely elfoglalja az interscapula vertebralis tért és a lapocka egész területét. Ezen területen hallgatózásra gyengült sejtes légzés, fúvó kilégzés; sem szörös-, sem dörzszörej nem hallható. Vizelet normális; vérkép: vörösvérsejtszám 4.800.000, fehérvérsejtszám 7000; qualitative: polymorph neutrophil 67%, lymphocyta 24%, eosinophil 0%, nagy monocyták és átmeneti alakok 9%. W. R.: negativ, Ghedini—Weinberg: negativ, bőralatti renc- 5. ábra.