Orvosi Hetilap, 1929. április (73. évfolyam, 14-17. szám)

1929-04-06 / 14. szám

73. évfolyam 14. szám Budapest, 1929 április 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallási és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ T­ARTALOM: Szathmáry Zoltán: A gyűrűalakú lepényről. (321—323. oldal.) Berkesy László: Bang­bacillus által okozott febris undulans esete Magyarországon. (324—325. oldal.) Fazakas Sándor: A Denig-féle trachomas pannusműtét újabb módja. (325—327. oldal.) Temesváry Ernő: Bőralatti patkóbélrepedés esete. (327—329. oldal.) Herman Károly: Brodie-tályog esete. (329—330. oldal.) Österreicher László: Tetanus-eseteink. (330—332. oldal.) Sztehlo István: A magzat lefejezésére szolgáló új műszer. (333— 335. oldal.) Juszt Jenő: Diabetes mellitus érdekesebb esete. (335—336. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (53­—56. oldal.) Lapszemle: Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Gégészet. — Sociális egészségügy. (336—339. oldal.) Könyvismertetés. (339—340. oldal.) A Magyar Szemorvostársaság március 8-i ülése. (340—341. oldal ) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekologiai szakosztályának március 14-i ülése. (341. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület otológiai szakosztályának március 14-i ülése. (341—342. oldal.) A szegedi Egyetem Barátai Egyesület orvosi szakosztályának már­cius 7-i ülése. (342­—343. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület március 14-i ülése. (343. oldal.) Kérdés. — Felelet. (343—344. oldal.) Vegyes hírek. (334. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. mnagy Pázmány Péter Tudományegye­tem II. számú női klinikájának közleménye (igazgató: Tóth István dr. egy. ny. r- tanár). A gyűrűalakú lepényről. írta: Szathmáry Zoltán dr. tanársegéd. A közelmúltban olyan szokatlan alakú lepényt volt alkalmunk részletesebben megvizsgálni, melyről Winckel, Döderlein, Grosser kézikönyvei és a tankönyvek egy­általán nem emlékeznek meg s az újabb kézikönyvek is — mint pl. Halban és Seitz hatalmas munkája — csak egy-két sorban tesznek említést. A gyűrűalakú lepény rendkívül ritka. Az eddig ismertetett esetek kicsiny száma (13) és hiányos megvizsgálása miatt a lepények ez alaki rendellenessége alig talált kellő méltánylásra, emiatt természetesen nem volt klinikai jelentősége sem. Ritkasága okozta egyúttal azt is, hogy e lepényalak kelet­kezési módjára a legkülönbözőbb theóriákat állították fel. A kérdés még ma sincs eldöntve. Hogy e téren mily ellentétes nézetek uralkodtak, arra nézve csak néhány, hosszasan vitatott véleményt említünk fel. Nemcsak a régi, hanem még az újabb vizsgálók között is vannak, kik atavistikus alapon magyarázzák e ritka lepényalak kép­ződését s hasonlósága miatt összefüggésbe hozzák az ala­c­sonyabbrendű majmok lepényének fejlődésével. Mások szerint a (helytelenül) „placenta inf­arctusok“-nek neve­zett szövetrészek játszanak szerepet. E vizsgálatok alap­ján oly nagy mennyiségben halnak el lepényrészek, hogy a működő lepényszövet — hogy működését fenntart­hassa — kénytelen oldalirányban terjeszkedni s így ere­deti alakját megváltoztatni. Többen a placenta reflexa­­val, vagy pedig a chorionbolyhok szokatlan visszafejlő­désével magyarázzák a gyűrűalakú lepény keletkezését. Esetünk kapcsán kialakult véleményünk az eddigi theo­­riáktól eltérő. Más kiindulási lehetőséget láttunk való­színűbbnek s ezért átnézve, összegyűjtve az eddig ismer­tetett eseteket, igyekszünk az alábbiakban feltevésünket bizonyítani. 1928. VIII. 21-én 35 éves, 157 cm magas, ép izom- és csontrendszerű szülőnőt vettünk fel klinikánkra (fej­­lapsz. 1243/1178). Az asszony két évvel ezelőtt klinikánkon szült (fejlapsz. 456/418). E szülését az elhúzódó kitolás s a hirtelen lassúbbodó magzati szívhangok miatt üregi fogóműtéttel fejeztük be. Az asszony a gyermekágyban lázas lett, majd hosszabb ideig subfebrilis volt; bűzös fo­lyása miatt gázsebe is szétvált, úgy hogy csak a szülés utáni 24. napon hagyta el a klinikát. Mostani felvételekor a beteg elmondja, hogy terhes­sége rendes volt. Utolsó tisztulásának ideje 1927. X. 27. Magzatát március 25-én érezte először mozogni. 1928. Vili. 21. d. e. 7 óra 15 perckor kereste fel klinikánkat erélyes tolófájásokkal. Külső vizsgálatnál láttuk, hogy a fej már a medence üregében van. Alig fektettük a bete­get szülőágyba, a koponya már mutatkozott a szemérem­résben­­ .7 óra 30 perckor megszületett a 3250 g-os élő leánymagzat, tehát szülése a lepényi szakig teljesen ren­desen folyt le. A lepény a szülés után 55 perc múlva spontán, méhi felszínével távozott, burkai hiánytalanok voltak. A méh jól húzódott össze, vérzés nem volt. A gyermekágy is za­vartalanul, hőemelkedés nélkül folyt le s a szülés utáni 9. napon az anya egészségesen távozott jól fejlődő gyer­mekével. A lepény távozásánál azonnal feltűnt annak szo­katlan alakja. Amint a mellékelt 1. és 2. ábra mutatja, a lepény gyűrű alakú. Visszaállítva az eredeti­­ helyzetet, az 1. ábrán lát­ható képet kapjuk. Ha a mehet hossztengelyére merő­legesen, párhuzamos síkokkal három részre osztanék, úgy a lepény a középső gyűrűnek megfelelő helyen ta­padhatott. Felette tehát sértetlen, bolyhokat nem tartal­mazó burok maradt, míg a kissé nagyobb, méhszáj felőli szakasz legalsó részén a megrepedt burok nyílása foglalt helyet. A 680 g súlyú, hiánytalannak látszó lepény külön­álló bolyhokat, cotyledokat nem tartalmaz. A lepény felü­lete, mint az a mellékelt fényképen is jól látszik, leg­nagyobbrészt sima (2. ábra). Széli részei élesen elhatá­rolódtak s a méhfenék felőli határánál két kisebb járu­lékos cotyledon foglal helyet. A köldökzsinór — mint azt a 3. ábra mutatja — a lepény közepén tapad. A vele szem­ben levő lepényszövet fokozatosan mind kisebb lesz s végül majdnem összeér. A széli részek között mindössze 1—2 mm széles­­ burokrészletet találunk; a lepényszövet felületén haladó erek a találkozás helyén nem közleked­nek egymással, vagyis nem képeznek teljes, összefüggő gyűrűt. A szokatlan alakú és tapadású lepény legnagyobb méretei: 42X17 cm.­­A legnagyobbrészt sima felületű le­pény területének mintegy 20 részén a lepényszövet átla­gos vastagsága a X cm-t sem haladja meg; a legnagyobb

Next