Orvosi Hetilap, 1929. április (73. évfolyam, 14-17. szám)
1929-04-06 / 14. szám
324 ORVOSI HETILAP 1929. 14. sz. A szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Jancsó Miklós dr. egyetemi ny. r. tanár). Bang bacillus által okozott febris undulans esete Magyarországon. Irta: Berkesy László dr. tanársegéd. Ez évi február 26-án felvételét kérte klinikánkra egy 22 éves, a budapesti Állatorvosi Főiskolát csak nemrégiben végzett állatorvos, aki kórelőzményében azt adta elő, hogy február 2-án került mostani állomáshelyére, Árpádhalomra, ahol nagy ambitióval kezdett munkájának, rengeteg dolga volt, s a február eleji rendkívüli hidegekben többfelé, különböző majorokban dolgozott. Tizedike körül nagyon megfázott, annyira, hogy mindkét füle is megfagyott. Két nap múlva erős fejfájást érzett, s aznap este 37'8 C°-os lázat mért. Az azóta elmúlt két hét óta szakadatlanul kínzó fejfájása van, láza eleinte 39 C°-ig emelkedett, később alászállott, 376—38 C° között mozgott. Ennek dacára munkáját ellátta, s csak négy nap előtt került ágyba. Amióta megbetegedett, garathurutja van, ritkán köhög, erősen étvágytalan, feltűnően izzad. Gyógyszerül csupán kis adag chinint és aspirint vett két nap előtt. 14 éves korában kiállott acut polyarthritisen és erythema nodosumon kívül más megbetegedéséről nem tud. A beteg a két hét óta tartó lázas állapothoz képest elég élénk, megviselve nincsen. A bőrön semmi rendellenesség. Garatnyálkahártyája, kötőhártyák belöveltek. A tüdők részéről említésre érdemes eltérést nem találni. A szívcsúcson a második hang hasadt. Érlökés közepesen telt, percenkint 80. Hőmérsék: 37’5. Alig bevont nyelv. A has elsimult. Léptompulat felfelé a VIII. bordáig, lefelé a bordaívig megnagyobbodott, s a lép csúcsa épen tapintható. Vizeletben fehérje nyoma. Positivum tehát a két hét óta tartó láz, s a lépnagyobbodás volt, a kórismét csak a további megfigyelés és vizsgálatok segítségével reméltük felállíthatni. A felvételt követő első napokon a beteg állandóan lázas, kétórás hőmérőzéssel 37’3 C°-tól 381 C°-ig emelkedő hőmérséket kapunk. Fejfájása tovább tart, de kevésbbé kínzó. Hol itt, hol ott ízületi fájdalmakról panaszol, mindkét válla és könyöke, egyik csuklója s térde egy-egy napig fájdalmas, azonban eltérést egyik sem mutat, mozgásuk nem korlátozott. Ilyen módon tág tere nyílott a lehetőségeknek: több megbetegedés került szóba, amelyeket vizsgálatainkkal kizárhattunk, így a nagy lépés tartós lázas állapot alapján typhus abdominalis gondolata is felvetődött, s ezirányú vizsgálataink 9100 fehérvérsejtet mutattak igen erős lymphocytosis és monocytosis kíséretében, typhus- és paratyphus-bacillusokat a beteg vére nem agglutinálta, a vérből typhus-bacillus nem tenyészett ki. Ekkor a beteg felemlítette, hogy új állomáshelyén e rövid idő alatt kb. 240 állatnál kórismézett actinomycosist, a beteg állatokkal sokat dolgozott, mert számos esetben sebészi beavatkozás volt szükséges. Sőt, annál intenzívebben foglalkozott e kérdéssel, mert a fertőzés továbbvitelének egy igen érdekes és szellemes hypothesisét állította fel, s ezt készült kísérletekkel bizonyítani. Azonban a betegnél semmi olyast nem lehetett találni, ami azt a feltevést, hogy actinomycosisa van, támogatta volna. Másfelől elmondotta azt, hogy december 1-től február 2-ig, mielőtt jelenlegi állását elfoglalta volna, a gödöllői koronauradalomban, ahol igen elterjedt a Bang-bacillus által okozott járványos elvetélés, ezzel a betegséggel foglalkozott kísérleteket végezve, s számtalan esetben kellett vetélés alkalmával beavatkoznia, visszamaradt lepény és burokrészeket kézzel leválasztani és eltávolítani. Minthogy bemondása szerint abban az időben egy a kezében összetört ampulla ujját és tenyerét megsebezte, s ő így is kénytelen volt kötelességének eleget tenni, bár gumikesztyű hiányában minden óvintézkedés nélkül dolgozott a fertőzött méhürben, nem tudtunk többé szabadulni attól a gondolattól, hogy hátha a Bang-bacillus által okozott megbetegedéssel állunk szemben. Hogy feltevésünket igazoljuk, s biztos kórismét állíthassunk fel, ehhez további vizsgálatok váltak szükségessé. Ezek a vizsgálatok csak ugyanazok lehettek, mint amelyeket a Bang-bacillus által okozott állati megbetegedésnél, tehát a járványos elvetélésnél is használnak a betegség kórismézésére; ezek: az agglutinatio, complementkötés, a kórokozó kitenyésztése, tengerimalac oltás. A vizsgálatokhoz szükséges bacillus abortus infectiosi törzset (Bang-bacillus), valamint a bacillusemulsiót Manninger professor szívessége folytán azonnal megkaptuk a budapesti Állatorvosi Főiskolától, ahol — csak mellékesen jegyezzük fel ez értesülésünket — a budapesti kereskedelmi kórház anyagából utóbbi időben rendszeresen végzik az agglutinatiót, azonban anélkül, hogy pozitív vizsgálati eredményt mutathatnának fel. Előbb az agglutinatiót végeztük el megfelelő controllsavó beállításával egyidőben, és pedig: 1:25-től 1:12000-es higítású sorozattal; az ellenőrzés végett beállított beteg vérsavója (typhus abdominalis-os egyéntől) nem agglutinált, ellenben az állatorvos vére 1:4000- szeres hígításig agglutinálta a bacillusokat, tehát oly magas titerben, hogy azt, döntő bizonyíték gyanánt fogadtuk el. A complementkötési vizsgálatnál ugyancsak az Állatorvosi Főiskolától kapott bacillus-emulsiót használtuk antigen gyanánt; ennek kititrálásánál 0,3 cm’ volt az a mennyiség, amelynek alkalmazásával még teljes haemolysis jött létre. Ennek megfelelően a reactio beállításánál ennél kisebb mennyiségekkel dolgoztunk, 01—015—0‘2—0’3 cm3 antigént véve, míg a vérsavóból egyenlő mennyiségeket (01 cm3) vettünk. Itt az ellenőrzés végett beállított két controllsavóval teljes haemolysist, a beteg savójával még a legkisebb antigénmennyiség jelenlétében is teljes kötést kaptunk. Bár ez a két vizsgálat a Bang-fertőzés kórisméjét teljesen megerősítette, vizsgálatainkat egyéb irányba is kiterjesztettük, így folyamatban van a baktérium kitenyésztése a vérből és a tengerimalac oltás, amelyeknek eredményéről még nem számolhatunk be. A betegség lényegéről többet nem tudtunk, mint amennyit ezzel az esettel kapcsolatban magunk megfigyeltünk, mert soha ilyen esetünk nem volt. A rendelkezésünkre álló belgyógyászati szakirodalom erről az emberi fertőzésről még igen kevés felvilágosítást nyújt; olyan nagy munkákban, mint a legújabb Bergmann—Staehelin, Jochmann fertőző betegségekről írott könyve, egy szó említés sincsen róla. Még Hutyra és Marek 1922-es állatgyógyászata is csak megemlíti, hogy egyes emberek vére agglutinálja a Bang-bacillust. Bővebb adatokat a Handbuch der pathogenen Mikroorganismen-ben kaptunk, ahol számos emberi Bang-fertőzés kapcsán Poppe részletesen tárgyalja a betegséget, s jellemző tüneteit ismerteti. Minthogy a gyakorlóorvos előtt e betegség valószínűleg szintén ismeretlen, márpedig előfordulásával ezek után nálunk is számolni kell, a tünetek közül a főbbeket az alábbiakban ismertetjük: Az ember Bang-fertőzése septikus kórformát hoz létre. A legjellemzőbb a hőmenet, amelyről nevét is nyerte a betegség: a láz lassan kezdődik, néhány nap alatt lépcsőzetesen emelkedve, akár kétfokos napi ingadozásokkal, eléri a 40°-ot, majd tulajdonképeni neme nélkül ugyancsak lépcsőzetesen alászáll. Ez az induláló tv-