Orvosi Hetilap, 1929. április (73. évfolyam, 14-17. szám)

1929-04-06 / 14. szám

324 ORVOSI HETILAP 1929. 14. sz. A szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Jancsó Miklós dr. egyetemi ny. r. tanár). Bang­ bacillus által okozott febris undulans esete Magyarországon. Irta: Berkesy László dr. tanársegéd. Ez évi február 26-án felvételét kérte klinikánkra egy 22 éves, a budapesti Állatorvosi Főiskolát csak nem­régiben végzett állatorvos, aki kórelőzményében azt adta elő, hogy február 2-án került mostani állomáshelyére, Árpádhalomra, ahol nagy ambitióval kezdett munkájá­nak, rengeteg dolga volt, s a február eleji rendkívüli hidegekben többfelé, különböző majorokban dolgozott. Tizedike körül nagyon megfázott, annyira, hogy mind­két füle is megfagyott. Két nap múlva erős fejfájást érzett, s aznap este 37'8 C°-os lázat mért. Az azóta elmúlt két hét óta szakadatlanul kínzó fejfájása van, láza eleinte 39 C°-ig emelkedett, később alászállott, 37­6—38 C° között mozgott. Ennek dacára munkáját ellátta, s csak négy nap előtt került ágyba. Amióta megbetege­dett, garathurutja van, ritkán köhög, erősen étvágy­talan, feltűnően izzad. Gyógyszerül csupán kis adag chinint és aspirint vett két nap előtt. 14 éves korában kiállott acut polyarthritisen és erythema nodosumon kívül más megbetegedéséről nem tud. A beteg a két hét óta tartó lázas állapothoz képest elég élénk, megviselve nincsen. A bőrön semmi rend­ellenesség. Garatnyálkahártyája, kötőhártyák belövel­­tek. A tüdők részéről említésre érdemes eltérést nem találni. A szívcsúcson a második hang hasadt. Érlökés közepesen telt, percenkint 80. Hőmérsék: 37’5. Alig be­vont nyelv. A has elsimult. Léptompulat felfelé a VIII. bordáig, lefelé a bordaívig megnagyobbodott, s a lép csúcsa épen tapintható. Vizeletben fehérje nyoma. Positivum tehát a két hét óta tartó láz, s a lép­­nagyobbodás volt, a kórismét csak a további megfigyelés és vizsgálatok segítségével reméltük felállíthatni. A fel­vételt követő első napokon a beteg állandóan lázas, két­órás hőmérőzéssel 37’3 C°-tól 381 C°-ig emelkedő hőmér­­séket kapunk. Fejfájása tovább tart, de kevésbbé kínzó. Hol itt, hol ott ízületi fájdalmakról panaszol, mindkét válla és könyöke, egyik csuklója s térde egy-egy napig fájdalmas, azonban eltérést egyik sem mutat, mozgásuk nem korlátozott. Ilyen módon tág tere nyílott a lehető­ségeknek: több megbetegedés került szóba, amelyeket vizsgálatainkkal kizárhattunk, így a nagy lép­és tartós lázas állapot alapján typhus abdominalis gondolata is felvetődött, s ezirányú vizsgálataink 9100 fehérvérsejtet mutattak igen erős lymphocytosis és monocytosis kísé­retében, typhus- és paratyphus-bacillusokat a beteg vére nem agglutinálta, a vérből typhus-bacillus nem tenyé­szett ki. Ekkor a beteg felemlítette, hogy új állomáshelyén e rövid idő alatt kb. 240 állatnál kórismézett actinomy­­cosist, a beteg állatokkal sokat dolgozott, mert számos esetben sebészi beavatkozás volt szükséges. Sőt, annál intenzívebben foglalkozott e kérdéssel, mert a fertőzés továbbvitelének egy igen érdekes és szellemes hypothe­­sisét állította fel, s ezt készült kísérletekkel bizonyítani. Azonban a betegnél semmi olyast nem lehetett találni, ami azt a feltevést, hogy actinomycosisa van, támogatta volna. Másfelől elmondotta azt, hogy december 1-től február 2-ig, mielőtt jelenlegi állását elfoglalta volna, a gödöllői koronauradalomban, ahol igen elterjedt a Bang-bacillus által okozott járványos elvetélés, ezzel a betegséggel foglalkozott kísérleteket végezve, s szám­talan esetben kellett vetélés alkalmával beavatkoznia, visszamaradt lepény és burokrészeket kézzel leválasz­tani és eltávolítani. Minthogy bemondása szerint abban az időben egy a kezében összetört ampulla ujját és te­nyerét megsebezte, s ő így is kénytelen volt kötelessé­gének eleget tenni, bár gumikesztyű hiányában minden óvintézkedés nélkül dolgozott a fertőzött méhürben, nem tudtunk többé szabadulni attól a gondolattól, hogy hátha a Bang-bacillus által okozott megbetegedéssel állunk szemben. Hogy feltevésünket igazoljuk, s biztos kórismét állíthassunk fel, ehhez további vizsgálatok váltak szük­ségessé. Ezek a vizsgálatok csak ugyanazok lehettek, mint amelyeket a Bang-bacillus által okozott állati meg­betegedésnél, tehát a járványos elvetélésnél is hasz­nálnak a betegség kórismézésére; ezek: az agglutinatio, complementkötés, a kórokozó kitenyésztése, tengeri­malac oltás. A vizsgálatokhoz szükséges bacillus abortus in­fectiosi törzset (Bang-bacillus), valamint a bacillus­­emulsiót Manninger professor szívessége folytán azonnal megkaptuk a budapesti Állatorvosi Főiskolától, ahol —­ csak mellékesen jegyezzük fel ez értesülésünket — a budapesti kereskedelmi kórház anyagából utóbbi idő­ben rendszeresen végzik az agglutinatiót, azonban anél­kül, hogy pozitív vizsgálati eredményt mutathatná­nak fel. Előbb az agglutinatiót végeztük el megfelelő con­­trollsavó beállításával egyidőben, és pedig: 1:25-től 1:12000-es higítású sorozattal; az ellenőrzés végett be­állított beteg vérsavója (typhus abdominalis-os egyén­től) nem agglutinált, ellenben az állatorvos vére 1:4000- szeres hígításig agglutinálta a bacillusokat, tehát oly magas titerben, hogy azt, döntő bizonyíték gyanánt fo­gadtuk el. A complementkötési vizsgálatnál ugyancsak az Állatorvosi Főiskolától kapott bacillus-emulsiót hasz­náltuk antigen gyanánt; ennek kititrálásánál 0,3 cm’ volt az a mennyiség, amelynek alkalmazásával még teljes haemolysis jött létre. Ennek megfelelően a reactio beállításánál ennél kisebb mennyiségekkel dolgoztunk, 01—015—0‘2—0’3 cm3 antigént véve, míg a vérsavóból egyenlő mennyiségeket (01 cm3) vettünk. Itt az ellen­őrzés végett beállított két controllsavóval teljes hae­­molysist, a beteg savójával még a legkisebb antigén­­mennyiség jelenlétében is teljes kötést kaptunk. Bár ez a két vizsgálat a Bang-fertőzés kórisméjét teljesen megerősítette, vizsgálatainkat egyéb irányba is kiterjesztettük, így folyamatban van a baktérium ki­­tenyésztése a vérből és a tengerimalac oltás, amelyek­nek eredményéről még nem számolhatunk be. A betegség lényegéről többet nem tudtunk, mint amennyit ezzel az esettel kapcsolatban magunk meg­figyeltünk, mert soha ilyen esetünk nem volt. A ren­delkezésünkre álló belgyógyászati szakirodalom erről az emberi fertőzésről még igen kevés felvilágosítást nyújt; olyan nagy munkákban, mint a legújabb Berg­mann—Staehelin, Jochmann fertőző betegségekről írott könyve, egy szó említés sincsen róla. Még Hutyra és Marek 1922-es állatgyógyászata is csak megemlíti, hogy egyes emberek vére agglutinálja a Bang-bacillust. Bő­vebb adatokat a Handbuch der pathogenen Mikroorga­­nismen-ben kaptunk, ahol számos emberi Bang-fertőzés kapcsán Poppe részletesen tárgyalja a betegséget, s jel­lemző tüneteit ismerteti. Minthogy a gyakorlóorvos előtt e betegség valószínűleg szintén ismeretlen, már­pedig előfordulásával ezek után nálunk is számolni kell, a tünetek közül a főbbeket az alábbiakban ismertetjük: Az ember Bang-fertőzése septikus kórformát hoz létre. A legjellemzőbb a hőmenet, amelyről nevét is nyerte a betegség: a láz lassan kezdődik, néhány nap alatt lépcsőzetesen emelkedve, akár kétfokos napi inga­dozásokkal, eléri a 40°-ot, majd tulajdonképeni neme nél­kül ugyancsak lépcsőzetesen alászáll. Ez az induláló tv-

Next