Orvosi Hetilap, 1929. május (73. évfolyam, 18-21. szám)

1929-05-04 / 18. szám

73. évfolyam 18. szám Budapest, 1929 május A ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR fELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TART Rutich Jenő: A klimaktériumos hypertoniáról, (417—420. oldal.) Arady Kálmán: Respiratiós gázcserevizsgálatok klinikai jelentő­ségéről. (420—424. oldal.) Selmer Imre: Hidegurticaria. (424—426. oldal.) Schmidt Lajos: A lágyéksérv visszahelyezésének ritka akadálya. (427—428. oldal.) Karafiáth Imre: Művi légmellkezelés kapcsán fellépett recurrens­­hűdés esete. (428. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69­—72. oldal.) Lapszemle: Belorvostani — Sebészet. — Gyermekorvostan.­­ — Fül­­gyógyászat. — Urológia. — Gégészet — Szemészet — Elmélés­i tudományok köréből. — Sociális egészségügy. (429—432. oldal.) Könyvismertetés. (432—434. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület április 27-i ülése. (434—435. o.) ALOM: A Közkórházi Orvostársulat április 24-i ülése. (435. oldal.) A Magyar Röntgentársaság március 26-i tudományos ülése. (435— 436. oldal.) Az Apponyi Poliklinika Orvosai Tudományos Társulásának ápri­lis 19-i ülése. (436. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tud. Egyesület orvosi szakosztályának már­cius 18-i ülése. (436—437. oldal.) A Szegedi Egyetem Barátai Egyesület orvosi szakosztályának ápri­lis 11-i ülése. (437—438. oldal.) Bálint Nagy István: Sámboky János (1531—1584) orvosi műkö­déséről. (438—440. oldal.) Tóvölgyi Elemér: Végső szó Safranek dr. viszonválaszára. (Borí­ték III. oldal.) Vegyes hírek. (Boríték III. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem belkliniká­jának közleménye (igazgató: Ángyán János dr. egyet. ny. r. tanár). A klimakteriumos hypertoniáról. Irta: Rutich Jenő dr. adjunctus, egyetemi m. tanár. A klimakteriumos vérnyomásemelkedést az essen­tialis hypertonia egyik igen gyakori alakjának tekint­hetjük. Az essentialis hypertonia kérdésének fontossága és megoldatlansága miatt nem érdektelenek azok az adat­gyűjtő vizsgálatok, melyek a kérdés egyik vagy másik részének megvilágítására törekszenek. Jelen közlemény első részének a célja a klimakteriumos hypertonia néhány számbeli viszonyával való foglalkozás, második részének pedig a klimaktériumban fejlődő — és ellenőrzésképen más — hypertoniás állapotnak vizsgálása szervkivonatok hatására. A belső elválasztású mirigyek izolált hormonjainak vizsgálata eleinte természetszerűleg főkép az állaton való kísérletes kutatás feladata, a klinikai ellenőrzés­­hosszú időn át háttérbe szorul és csak megfelelő laboratóriumi előkészítés után veheti kezdetét. Rendkívül fontos, hogy az exact kísérletes vizsgálatot szigorú kritika kövesse akkor, amikor ezen praeparátumoknak az emberben való hatását vizsgáljuk. Ez a kritika nemcsak a horribilis összegeket felemésztő haszontalan szervkészítmények tö­meges rendelését és fogyasztását gátolná meg, hanem a theoretikus kutatás számára is jobban értékelhető út­mutatást szolgáltatna. Az essentialis hypertonia fogalma Munk értelmezé­sében olyan kórosan fokozott vérnyomás, amely a beteg érrendszerének kedvező constitutiója esetén reversibilis, kedvezőtlen egyéni szervezeti sajátságok mellett pedig irreversibilis elváltozásokhoz vezet. Okai gyanánt — az öröklött hajlandóság a constitutio fontos szerepén kívül — a psychés momentumok, a tartós szellemi feszültség, az izgalmak, a vegetatív idegrendszer fokozott labilitásával járó endokrinzavarok, táplálkozásbeli túlzások szerepel­nek. Nem a­karok kitérni azokra az elméletekre, melyek az essentialis hypertonia keletkezését magyarázni, az indítóokot keresni igyekeznek. A cerebralis, renalis, cardialis theoriáknak biztos alapjuk nincsen, anatómiai és klinikai szempontokból támadhatók. Münk szerint a colloidfunctióknak, a „Quellungsdruck“-nak megváltozása a fontos, de jelen vizsgáló eljárásaink még nem elégsége­sek ahhoz, hogy megérthessük a vérösszetétel azon finom zavarait, melyek a szövetek és nedvek között („durch pathologische colloidale Spannungen innerhalb der Säfte und Gewebe“) az anyagok rendszeres bontását és cseré­jét akadályozzák és amelyek az érfal reactiv — eleinte reversibilis — állapotát lassankint irreversibilissé mereví­tik és az állandósult magas vérnyomást megteremtik. A fent említett okok — minden valószínűség szerint — éppen ezen colloidalis elváltozások előidézése alapján ve­zetnek vérnyomásfokozódáshoz; a folyamat lényegére, a­ cholesterin, a lipoidok szerepére vonatkozó ismereteink azonban egyelőre elégtelenek. Az essentialis hypertoniának egyik alakja a kli­­makteriumban levők fokozott vérnyomása. Feltehetjük a kérdést, hogy a klimaktériumban a vérnyomásemelke­dés az ovárium működésének megszűnése miatt, a belső­elválasztású mirigyek correlatiójában ezúton előállott zavar folytán támad-e? Ha igen, úgy 1. olyan számarány­ban észlelhető-e a klimakteriumos hypertonia, ami ezen felfogás mellett szólhat? 2. Megerősíthetjü­k-e ezen fel­fogást ováriumhormonnak a klimakteriumos vérnyomás­­fokozódást csökkentő hatásával? 1. A számarány kérdésének eldöntésére statistikai adatok kellenek. A statistikai gyűjtésnek jelen esetben kü­lönös akadálya az, hogy amint a klimaxos psychés zava­rok, úgy a vérnyomásingadozások is a menstruatio meg­szűntét megelőzhetik, követhetik. Ahogy a psychés és vasomotoros zavarok nem minden esetben egyforma in­­tensitásúak, úgy valószínűleg a vérnyomásfokozódás sem általános jelenség; annyit bizonyosan mondhatunk, hogy a menopausa kínos subjectív tünetei a hypertensió­­val nem arányosak! A statistika adatai tehát — mint ál­talában — cum grano salis veendők és orvosi, nem mathe­­matikai értelemben. A vérnyomásmérési adatok gyűjtésének általában két módszerét kell megkülönböztetnünk, úgymint: 1. a

Next