Orvosi Hetilap, 1929. május (73. évfolyam, 18-21. szám)
1929-05-04 / 18. szám
420 ORVOSI HETILAP 1929. 18. sz. Jung von Hypertension mittels Leberextract. D. A. f. kiin. Med. 1927. 155. k. 1—2. f. — E. Strassmann: Die Kreislaulanderung durch Klimakterium und Kastration besonders bei Myom. A. f. Gyn. 126. k. 1. fiiz. — A. Rühl: Wie weit ist der genuine arterielle Hochdruck anatomisch bedingt! D. A. f. klin. Med. 1927.156. k. 3—4. fűz. — E. Kylin: Über die Behandlung' der essentiellen Hypertoniekrankheit mit Sexualdrüsenextract. Zbl. f. inn. Med. 1926. 22. sz. (Ref. Congressbl. f. inn. Med.) — Barátit A klimakterialis vérnyomászavarokról. 0. H. 1928. 34. sz. — Alvarez and Zimmermann: Blood pressure in women as influenced by the sexual organs. Arch, of internal Med. 1926. 37. évf. 5. sz. (Ref. Congressbl. f. inn. Med.) — I. Pal: Die Behandlung der Hypertonie und Hypertension. Wien. med. Wsclir. 1927. 26—27. sz. — Németh Gr.: Az ovariumok functionalis zavarai és azok ambulans gyógykezelése. 0. H. 1928. 45. sz. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem IV. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: Herzog Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár). Respiratiós gázcserevizsgálatok klinikai jelentőségéről, írta: Arady Kálmán dr. kórházi főorvos. (Második, befejező közlemény.) A thyreoidea után kétségkívül legnagyobb szerepe a hypophysisnek van a szervezet anyagcseréjében: bár kisebb fokú, de hasonló hatással van az anyagforgalomra, mint a pajzsmirigy. Már maga az a körülmény, hogy a pajzsmirigykiirtás után beállott alapforgalomcsökkenés a hypophysis, mégpedig annak elülső és középső lebenyének egyidejű hypertrophizálása mellett lassan újra normális nagyságúra emelkedik, a kettő közötti inkariáló működésre enged következtetni. A hypophysis és alapforgalom közötti összefüggést ma már úgy állatkísérletek, mint a betegágynál nyert megfigyelések igazolják. Hogy a hypophysis melyik részének van szerepe az anyagcsere szabályozásában még nagyon sokat vitatott kérdés. Oka abban rejlik, hogy mindmáig nem ismerjük a hypophysis vagy egyes részeinek hormonját; továbbá, hogy a hypophysis elülső és hátsó lebenyének kivonatkészítés céljából történő makroskopos szétválasztásánál a hátsó lebenyben mindig maradnak vissza elülső lebenyrészecskék is, amelyek elegendők arra, hogy akár primaer, akár a többi belső elválasztású mirigyen keresztül az egész szervezetre kihatólag kifejezett tüneteket okozzanak. Legfőbb oka pedig az, hogy magáról a hypophysis egyes lebenyeiről, elsősorban a pars intermediáról, még mindig a legellentétesebb felfogásokkal találkozunk. Meddő dolog volna tehát, mint Herzog mondja, ezen kérdésekről elmélkedni akkor, mikorígy a hátsó karély belső elválasztása, mint a pars intermedia önálló léte emberen nagyon is kétséges. Narbut észlelései Bechterew intézetéből már valószínűvé tették, Benedict és Homan, továbbá Foster és Schmidt vizsgálatai bebizonyították, hogy hypophysiskiirtás után 20—35%-kal esik az alapforgalom. Viszont hypophysis-tablettákra Magnus Levy nem észlelt emelkedést. Ezzel szemben Bernstein és Falta, továbbá Arnoldi és Leschke, Castex és Steingart, McKinlay hátsó lebenykészítményektől kisebb (kb. 20—27%) emelkedést, elülső lebenykivonatokra Bernstein és Falta az alapforgalom csökkenését észlelték. Foster és Schmidt hypophysisektől megfosztott kutyákon viszont a csökkent alapforgalom elülső lebenykészítményre újra normálisra való emelkedését tapasztalták. Nehéz a két lebenynek ezen eltérő befolyását az alapforgalomra magyarázni. Talán a vérnyomásra, keringésre, sima izomelemekre, vízanyagcserére s talán a tuberális vegetatív központokra való hatásoknak van itt szerepük. Annyi bizonyos, hogy a betegágynál tett megfigyelések, mint alább látni fogjuk, nem magyarázhatók meg az elülső lebenynek fentebb említett hatásával (Falta). Így akromegaliában, amelyről ma már vitán felül áll, hogy az elülső karély, illetőleg bizonyos sejtjeinek hyperfunctióján és burjánzásán alapszik (ez a többi sejtek működését csökkentheti s okozza a hypofunctiós tüneteket [Herzog]), a legtöbb szerző fokozott alapforgalmat talált, legalább is a nem komplikálódott tiszta esetekben (Magnus Levy, Salamon, Boothby, Labbe, Stevenin és Boguért, Waldorp, Laignel,Lavastine és Morlaas, Cushing, Bauer, Schwarz). Davidoff eseteinek 61%-ában, Davidoff és Cushing együttes közlésében pedig 68%-ban volt meg ezen tünet. Igaz, hogy gyakran láttak akromegallásokon normális alapforgalmat, sőt elszórtan csökkenésről is beszámolnak (Schiff, Cestan, Sendrail és Lassale). A hypophysis elülső lebenyének csökkent működése az esetek kis részében normális, nagyobb százalékában peddig csökkent alapforgalommal jár (törpeség, daganatok). Sehol máshol nem észlelhető fokát az alapforgalom csökkenésének észlelhetjük a Simmonds leírta kaphexia hypophyseopriyában, a hypophysis pusztulásán alapuló megbetegedésben. A többi hypophysis elváltozásokkal kapcsolatba hozott tünetcsoporttal, így a dystrophia adiposogenitalissal, a diabetes insipidussal itt nem kívánok részletesebben foglalkozni, mert ezek nem biztos hypophysis eredetű megbetegedések, hanem létrejöhetnek mai tudásunk szerint juxtahypophysises elváltozásokban is, így az infundibulum és a tuber cinerum környékéről is. Csak annyit említek meg, hogy az adiposogenitalis dystrophiában az alapforgalom nem igen tér el a rendestől, normális (Labbe, Stevenin, Bogáért), esetleg kissé fokozott (Zondek), vagy csökkent (Bernstein) lehet. Épp így legtöbbször normális értékeket találunk említve diabetes insipidusban is (így a mi két esetünkben is). Az utóbbi években 36 hypophysis-tumoros beteget volt alkalmunk klinikánkon észlelni. Ezek nagy részét Herzog ismertette az „Orvosképzésében. Eseteink alapforgalmát ismertetve, célszerű az ő felosztását venni alapul, aki két csoportba sorozta azokat; az egyikben a hypophysis hyperfunctióját bizonyító fokozott növés, tehát az akromegal és óriásnövés esetei vannak (15 akromegaliás, köztük egynél óriásnövéssel párosulva); a másikba tartoznak a hypofunctióval járó törpék (két eset) és az akromegaliát nem okozott tumorok (19 eset). Az óriásnövésű akromegaliáson, sajnos, a beteg nyugtalan viselkedése miatt nem sikerült az alapforgalmat meghatározni, a többieken pedig az alapforgalom négy esetben rendes, 9 esetben nagyobb volt a normálisnál (13%, 135%, 16%, 19%, 22%, 26%, 27%, 34%, 47%) egy diabetessel kombinált akromegaliásunk fenntartó munkája +35% volt; a hypofunetiával járó esetek közül a törpéken —29, ill. —33% volt az alapforgalom, az akromegaliát nem okozó daganatokban pedig 10 esetben normális (ezek közül két esetben annak alsó határán), 3 esetben pedig csökkent volt a fenntartó munka (—14%, —20,8%, —27%). Ellentétben tehát J. Andrea Urraval, eseteink alapján hajlandók vagyunk határozott törvényszerűséget a kettő között felvenni: a hypophysis fokozott működése az alapforgalom emelkedésével, csökkent működése pedig annak csökkenésével jár együtt. Nem szól ez ellen az sem, hogy akromegaliában többször hiányzik az alapforgalom növekedése, mert mint a tünetek majd mindegyike, alkalmilag ez is hiányozhat és láttuk, hogy még a Basedow-betegség-