Orvosi Hetilap, 1929. augusztus (73. évfolyam, 31-35. szám)

1929-08-03 / 31. szám

750 ORVOSI HETILAP 1929. 31. sz Azt, hogy a hűdést maga az ú. n. utcai vírus okozza, Koch szerint azonfelül, hogy kutyákon és házinyulakon is észlelhető utcai vírussal fertőzés után abortív kórkép a hátulsó végtagok teljes hűdésével, amely lassanként visszafejlődik, az bizonyítja legjobban, hogy sikerült egy esetében a gerincvelőben kimutatnia az utcai vírust. Esete a következő: Férfit a kezén és a karján veszett kutya mar meg. Tíz nap elteltével jelentkezik csak oltásra és 12 befecskendezés után megbetegszik heveny paraplegiában, hólyag- és végbélhűdssel, anaesthesával a csecsbimbótól lefelé. 10 nap múlva a hűdés már visszafejlődőben van, azonban decubitus és cystopyelitis jelentkezik és négy héttel utóbb sepsis folytán beáll a halál. Az agy- és gerincvelőben Negri-testek nem voltak kimutathatók. A gerincvelő lágyéki részéből készített sűrű emulsióval intramuscularisan beoltanak 5 házinyulat, 3 patkányt és 4 kutyát. A nyulak pneumococcussepsisben pusztulnak el három nap alatt. A patkányok a 33. és 34. napon hullanak el biztos halálok nélkül. Az egyikükből oltott 3 házinyúl a 45., 54. és 59. napon pusztul el, biztos diagnosis nem állapítható meg. A belőlük továbboltott házinyulak különböző hosszúságú lappangás-idő után kifejezett tünetek nélkül hullanak el. A 4 kutya közül 2 elpusztul 118 nap múlva, jellegző tünetek nélkül; a belőlük továbboltott 8 házinyúl szintén kifejezett tünetek nélkül hull el 8—28 nap alatt. Maga Koch megjegyzi, hogy a kísérleti állatok egyikén sem észlelte a veszettségnek classikus tüneteit, azok az úgynevezett consumptiv veszettség képét adták. Koch esetét a továbbiakban említendőkön kívül már csak azért sem tekinthetem bizonyítónak, mert kísérleti állatai nem kifejezett veszettségben, hanem ú. n. consumptiv lyssában pusztultak el, amelynek igazi mivoltával azonban még távolról sem vagyunk tisztában. Továbbá eddigi ismereteink szerint csak akkor beszélhetünk consumptiv hyssáról, ha a további átoltogatások alkalmával rövidülő lappangás-idő mellett típusos veszettségtünetek is mutatkoznak. Koch állatkísérleteiben azonban ez nem volt így. De különben is a consumptiv lyssához hasonló betegség előidézhető olyan veszettség-vírussal is, amelyet magas hőmérsékre hevítéssel megfosztottunk a fertőzőképességétől (Babes), továbbá normális ideganyag befecskendezésével (Marie). Nem esik kifogás alá e szempontból Franzius esete, mert a hűtött beteg nyálával beoltott házinyúl csakugyan kifejezett utcai veszettségben pusztult el s az ennek agyvelejével továbboltott házinyúl szintén. Sajnos, az esetet csak referátumból ismerem, és ebben nagyon hiányosak az adatok: nem tudjuk, hogy az oltások megkezdése után mikor betegedett meg az illető, milyen hosszú lappangásidő után állott be a hűdés, voltak-e a hűdésen kívül más tünetek is, mi volt a betegség lefolyása, stb. Idetartozónak szokták tekinteni Higiern esetét is, noha ez véleményem szerint egyszerűen veszettség-eset, amelyben azonban előtérbe nyomultak a hűdés tünetei az izgalmi tünetekkel szemben, vagyis úgynevezett paralytikus veszettség állott fenn, amely alak a védőoltások előtti időben is már ismeretes volt. Az eset röviden ez: Tizenkétéves leányon 20 nappal a veszett állat okozta marás és 19 nappal a védőoltás megkezdése után a Landry-hűdés tünetei jelentkeztek, továbbá hyperaesthesia, súlyos görcsös fulladásrohamok, majd vizeletvisszatartás és strabismus divergens; állandó hányás közben a betegség ötödik napján beállott a halál. A boncolás diffus polioenkephalomyelitist derített ki. Negritestek nem voltak kimutathatók. A beoltott 4 házinyúl közül 3 a harmadik hét végén típusos paralytikus veszettségben pusztult el. Quast és Licht4 esetében a 12 éves egészséges fiút biztosan veszett kutya marta meg erősen a lábszárán. A kezelés még a marás napján kezdődött. Az utolsó oltás napján (nincs említve, hogy meddig tartott a kezelés) erős fejfájás és szaggató fájdalmak mindkét alsó végtagban. Nemsokára az utóbbiak petyhüdt hűdése. A megbetegedés 4. napján halál felszálló hűdés és tüdővizenyő tünetei között. Boncoláslelet: Pneumonia crouposa lateris dextri. Malacia medullae spinalis. A nyúltvelővel beoltott házinyulak 17 napos incubatióval typusos veszettségben pusztultak el; agyvelejükbe sok Negri-test volt kimutatható. Az ismertetett négy eset közül tulajdonképen csak ez az utolsó teljesen kifogástalan: hűdös a veszettség minden tünete nélkül, utcai virus jelenléte kétségbevonhatatlan bizonyossággal. De váljon szabad-e az ilyen esetből, még ha nagyobb számmal fordulna is elő, azt következtetni, hogy a hűdést az utcai virus okozza? Véleményem szerint ez a következtetés nem helytálló. Hiszen nagyon természetes, hogy a marással a szervezetbe vitt utcai vírus a központi idegrendszerbe jutván, ebben egy ideig életben maradhat, tehát kimutatható olyan esetekben is, amelyekben minden hűdés- vagy veszettségtünet nélkül egészen más, a veszettséggel vagy oltással semmiféle összefüggésben sem álló okból, például véletlen szerencsétlenség folytán következik be a halál. Paltaus négy olyan esetről számol be, melyben veszett állat okozta marás után, a védőoltások folyamán, más okból (két esetben delirium tremens, egy-egy esetben agyvérzés, illetőleg tüdőembólia) meghalt egyének velejével házinyulakon veszettség volt előidézhető; a veszettség fertőző anyaga tehát benne volt az illetők központi idegrendszerében, tüneteket azonban nem okozott. A veszettség-vírus kimutatása az agy-gerincvelőben tehát még nem bizonyítja azt, hogy az élőben észlelt bizonyos tünetek e vírus által okoztattak. (Quast és Licht — éppen Paltauf esetére hivatkozva — esetüket nem tartják az oltásokkal módosított utcai veszettségnek Koch értelmében.) Paltauf esetéhez, illetőleg a jelzett értelemben felhasználhatásukhoz azonban néhány megjegyzést kell fűznöm. Nincs kizárva, hogy eseteiben kitörőfélben volt, sőt talán már éppen kitört veszettségről van szó, a veszettség kezdeti tüneteit azonban a halált okozott más betegség tünetei elfedik. Különösen három esetében áll fenn ez a lehetőség, mert ezekben olyan betegségek (két esetben delirium tremens, egy esetben agyvérzés) okozták a halált, amelyekben szintén az idegrendszer részéről vannak tünetek és ezek módosíthatták vagy leplezhették a kezdődő veszettség tünetét, amelyek különben is akárhányszor nem nagyon feltűnők. Paltau eseteinek lappangás ideje (a halál a marás utáni 20., 24., 26., illetőleg 27. napon következett be), továbbá az oltás megkezdésének három esetben nagyon megkésett volta (egy esetben a 11., két esetben a 20. napon kezdték meg az oltást) szintén nagyon közelállóvá teszi azt a feltevést, hogy a boncoláskor talált betegség okozta ugyan a halált, ez azonban e betegség nélkül is bekövetkezett volna már a legközelebbi időben. Három más esetben, amelyben a marás után hosszabb idő (45, 65, illetőleg kb. 200 nap) után állott be a halál valamilyen közbejött betegség (két esetben torokgyulladás, egy esetben pneumonia) folytán. Paltauf nem találta meg a köz- 3 Zeitschr. f. ges. Neurologie u. Psychiatrie. 1912., 12. kötet. 4 Zentralbl. f. Bakt. I. Abt. Őrig. 1926, 98. kötet. 6 Wiener Kiin. Wochenschrift, 1909. 29. sz.