Orvosi Hetilap, 1929. október (73. évfolyam, 40-43. szám)

1929-10-05 / 40. szám

1929. 40. sz. ORVOSI HETILAP tett vesefelületek, ahol az egyes lebenyekbe mélyen be­húzódik a saját tok, ahol mindenütt élesen, ollóval kell azt körülmetszeni. Vannak egyes idült vesegyulladások, ahol nemcsak a saját tok vastagabb, de a zsíros tok is vele összenőtt, heges, amelyet bizonyos idült perinephri­tis­nél szintén el kell távolítani. Célszerűbbnek látszik a decapsulatiót, egy oldalt elvégezni, sokszor ez is elég, ha pedig szükség van rá, úgy a másik oldalt is egy idő múlva szintén végre lehet hajtani. Egyes kivételes eseteikben anuliánál mindkét oldalt egy ülésben lehet operálni, azonban ez mégis meg­viseli a különben is legyengült beteget, a műtét utáni velebánás is nehezebb, tehát ha nincs rá okvetlen szük­ség, inkább egyszerre csak egy oldalt tárjunk fel. A műtéti indicatiót rendesen egyes, az életet fenye­gető, veszélyeztető vagy nyugtalanító tünetek képezik s ha most a vesegyulladás egyes formáinak a külön tár­­gyalására térünk át, nem térünk ki itten a kórformák­nak pathogenesis vagy más szempontokból történő újabb beosztására, hanem tisztán a praktikus szempontokat követjük úgy, ahogy azt sebészi beavatkozás szempont­jából az életben­­látjuk. Legcélszerűbbnek mutatkozik nagyjában a Kümmell féle beosztás szerint vennünk az egyes kórformákat, ki nagyon sokszor és sokat írt erről a kérdésről. Az egyes kórformák tárgyalásánál elsősor­ban a saját eseteimre támaszkodom. A) Acut nephritis. 1. Acut glomerulonephritis. Oehlecker szerint toxi­­nok, különösen streptococcus toxin idézhet elő gyul­la­­dást a glomerulusban, ami nem megy át­genyedésbe. Miután a kanyarulatos csatornácskák s azoknak hám­sejtjei a veseállomány legfontosabb részei a glomerulus­­ból kifutó vas-efferensből kapják vérellátásukat, érthető, hogy a glomerulus megbetegedése kihat a kanyarula­tos csatornácskák hámsejtjeire is. Itten a glomerulusok­­ban vérpangás s izzadmányképződés jön létre, ami a vérkeringést gátolja s ennek következménye a degenera­­tio a vesehámsejtekben. Az acut glomerulonephritis scarlatnál vagy más fertőző betegségnél, heveny torok- és mandulagyulladás­nál s bizonyos megfázások után jön létre. Fő tünete a vérvizelés, sok fehérje, magas vérnyomás, esetleg oede­­mák, súlyos esetekben olyguria és anuria. Ide tartoznak azok az esetek, melyeket Kümmell háborús nephritis néven ír le s ahol 12 esetben sikerült neki olyguriás, illetve anuriás jelenségek mellett 11-szer decapsulatio útján gyógyulást elérni. Voll hard ezen acut nephritist a glomerulusba odavezető kis edények angiopastikus álla­potának tartja . Kümmell a jó eredményt az angiospas­­must megszüntető sympatektomiával magyarázza, mely a decapsulatióval létrehozatik. Tény az, hogy már belgyógyászok is, így Eppinger az anuria esetében azt tartja, hogy már annak első 24 órájában operálni kell, sőt éppen Eppinger állította fel azt az indicatiót, hogy ha ilyen acut glomerulo­ nephritisnél magas vérnyomás mellett a fenyegető tüne­tek, különösen olyguria s a véres vizelet belgyógyászati kezelés mellett egy hónap alatt nem javulnak, úgy sebé­szileg kell beavatkozni. Öt esetem volt ezen csoportból. Egyik esetemben sondázás után másnap hidegrázás, mely egy hétig ismét­lődött naponta. Vizeletmennyiség csökkent, benne sok vér, fehérje, szemcsés cylin­derek, magas vérnyomás, olyguria, utolsó napon csak 20 cm 3 vizelet; egyik vese feltárása; a vese kékszilvaszínű, feszes, decapsulatiónál a tok erősen szétnyílik. Diuresis második nap 30 g, har­madik nap 95 g, negyedik nap 400 g, ötödik nap exitus. Sectiónál súlyos, általános sepsis mellet acut nephritis. Egy másik esetekben abortus után hidegrázások, magas lázak, olyguria, bűzös folyás. A jobb érzékeny vese decapsulatiója. Diuresis 200, másnap exitus, sectio­nál endometritis diphterica, nephritis,­­sepsis. Ezen két esetben a súlyos sepsis egyik részjelen­­sége volt az acut glomerulonephritis, hol a beavatkozá­sok után a diuresis megindult ugyan, de a betegek a sepsis következtében elpusztultak. Harmadik esetemben 33 éves nőnél 1 hét óta hideg rázások, bal vese érzékeny, 6 nap óta anuria. Ureter­­katheterezés után 30 cm3 vizelet, sok fehérje, szemcsés hengerek, magas vérnyomás. Operatiónál a bal feszes livndvese saját tok bemetszésnél szétnyílik, másik napon a jobb vese feltárása, itt is hasonló viszonyok: másnap diuresis 200 g, harmadnap 260, majd 400 g, de uraemiás állapot fokozódik, negyedik nap exitus. Elkésett eset. Negyedik esetemben 28 éves nőnél magas lázak, hidegrázások, vizeletben sok fehérje, vér- és szemcsés hengerek. 2 hét alatt állapota rosszabbodik, diuresis csökken, jobb vesefeltárás, decapsulatiónál előbuggyan a feszes, kékes-livid veseállomány. Műtét után is csak 500—600 a napi vizeletmennyiség, uraemia, 10 nap múlva exitus. Sectiónál a glomerulusok diffus meg­­betegedését találjuk, a kanyarulatos csatornácskák hám­jának degeneratiójával mindkét oldalon. Ötödik esetemben 56 éves nőnél, kinél 3 év előtt pyonephrosis miatt jobboldali nephrektomiát végeztem, egy hét előtt baloldali fájdalmak, lázak léptek fel s két nap óta anuriás. A megmaradt bal vesét feltártam, ami nagyon kemény volt s legnagyobb domborulatán a pyelumig bemetszettem. Bő vérzés, draincső a pyelumba s a vesések összevarrása. Pár óra múlva bőséges vize­let a hólyagon át s a beteg jól érezte magát. 11 nappal a műtét után egy hevesebb köhögési inger után súlyos utóvérzés; szerencsére éppen ott voltam s a vesét fel­tárva tamponálhattam. A beteg teljesen meggyógyult. 2. Nephritis mérgezéseknél. Leggyakoribb a subli­­mat-mérgezés s legsúlyosabb tünete az olyguria, illetve anuria, amelynek oka, hogy a mérgezés következtében az elzsírosodott és elhalt vesehámsejtek eltömeszelik a finom húgycsatornácskákat, az egész vese megduzzad, vizenyős lesz s a vizeletelválasztás megszűnik. Sajnos, a legtöbb esetben e mérgezés nemcsak a vesét, de a többi élet­ fontos szerveket is éri s azért sokszor le is mondunk anuria esetében is arról, hogy a vesét operáljuk, mert ezzel jó eredmény esetében sem menthetjük meg a bete­get. Ott azonban, ahol a szervezetbe jutott méreg nem nagy, hol a többi szervek mérgezési tünetei nem súlyo­sak, vagy a méreg rövid idő alatt el lett távolítva a szervezetből, anuria esetében minél hamarabb tárjuk fel a vesét s decapsuláljuk, mert ha a diuresis megindult, kimosódnak a húgycsatornácskákból az eltömeszelést okozó elhalt vesehámsejtek s ezek rendkívül gyorsan degenerálódhatnak s a beteg meggyógyulhat, amint azt az irodalomban leközölt pár esetben olvashatjuk. Sajnos, az én eseteim, kik operatiora kerültek, nem voltak ilyen kedvezők; 5 esetem közül 4 sublimat­, egy hydrargicum oxycyanat mérgezés volt, mind az öt meg­halt; egyiknél a diuresis már megindult, 210 g vizelet volt már, de a véres hányás, bőséges véres székletét a gyomor-bélhuzam súlyos mérgezését jelezte s a beteg 5 nappal a műtét után meghalt. Több esetet láttam még, de ezeknél olyan súlyos mérgezés jelei voltak, hogy a műtéttől sem vártam semmit s nem is szántam rá maga­­mat erre. 3. Eklampsiás nephritis. Az eklampsia igazi okát még nem ismerjük, de tény az, hogy elváltozások talál­hatók a májban, a vesében, agyban, melyeket valószínű­ség szerint valamely, a terhesség alatt a szervezetben 995

Next