Orvosi Hetilap, 1930. június (74. évfolyam, 22-25. szám)
1930-06-07 / 22. szám
532 ORVOSI HÉTILAJA 1930. 22. 82. III. táblázat. A hasban talált és a hasba ürült folyadék vagy más anyag. Most áttérünk draintezett eseteinek tárgyalására. Nálunk már Tauffer tanár korlátozta a hasüri drainezéseket, különösen a nagy hasürét, a medencének a hüvely felé való drainezésére azonban szennyezett esetekben súlyt helyezett. A klinikán 1917. szeptember 1-től 1927. végéig végzett 2556 nőgyógyászati laparatomia közül összesen 76 esetben alkalmaztunk draint, ami kereken 3%-nak felel meg, 72 esetben a hüvely felé draineztünk és csupán 1/ esetben felfelé a hasfal felé. A drainezés módját illetőleg már régebben megoszlottak a vélemények. Voltak, akik kizárólag a hasfal felé draineztek, mások ellenben ezen drainezés hátrányai (shhockhatás, retrograd fertőzés, herniaképződés stb.) miatt azt csak akkor alkalmazták, ha a hüvelyi drainezés kivihető nem volt. A hüvely felé való drainezés a természetadta úton, a hasár legmélyebb pontján keresztül történik és rendkívül alkalmas a kismedencében lezajló sebzések, fertőzések, tehát általában a nőgyógyászati műtétek esetén. Voltak olyanok is, akik egyidőben lefelé és felfelé is draineztek. A hüvely felé vezetett drainezés történhetik a hüvelyboltozat széles megnyitásával a méh teljes kiirtása után, azután a méh amputálása után a csonk felezésével Tóth szerint s végül a méh megtartásával a hátsó hüvelyboltozaton keresztül ejtett nyíláson. Mi célszerűnek tartottuk a műtétek neme szerint csoportosítani eseteinket. A műtétek ugyanis magukban foglalják a drainezés módját is. A Doyen, Kelly, Wertheim, valamint az atypusos totalexstirpatióknál a drainezés a hüvelyboltozat széles megnyitásával történik a méh teljes kiirtás.. után. Meg kell jegyeznünk, hogy mi a Douglason át drainezést csak 2 esetben végeztünk, amelyeknél a műtét vaginalisan indult, laparatomiára tértünk át s akkor az elvégzett műtét után megelégedtünk a vaginalisan ejtett colpotomiás nyíláson át drainezni lefelé a hüvely fel. Tehát tulajdonképpen mi felülről ejtett Douglas nyíláson át egy esetben sem draineztünk. Az első csoportba (Tóth szerint végzett) 18 műtétünk tartozik, a második csoportba vagyis a méh teljes kiirtásával a hüvelyboltozat széles megnyitása útján drainezett esetünk közé tartozik 28 Doyen, 3 Kelly, 14 Wertheim és 7 atypusos totalexstirpatio. A hüvely felé történő drainezés legtökéletesebb módja mindenesetre a méh teljes kiirtásával történvén, sok esetben (főképen a gyulladásos adnexműtéteknél), a konzervatív és radikális eljárás fontos problémái kerültek egymással szemben. Különösen fiatal nőknél a méh megtartásának jelentősége volt az, ami a konzervatív eljárás mellett és így a méh teljes kiirtásával járó tökéletes drainezés ellen szólt. Ezzel szemben a csonkok, a tuba sarkokból kiinduló gyulladások és izzadmányok veszedelme a tökéletes drainezést követelte és a méh meghagyása mellett a hüvelyboltozaton át történő drainezést háttérbe szorította. Így alakult ki azután a harmadik eljárás, a csonkolt méh alatt vagy mellett végzett hüvelyboltozati drainezés. Az utóbbi eljárás előnyeit Tóth tanár ismerte fel és ennek kivitelét az ú. n. Tóth-féle drainaget, „A hasmetszéseknél drainezés céljából végzett méhkiirtás technikájáról“ írt dolgozatában ismertette. A méh meghagyása mellett a hüvelyboltozat megnyitásával történő drainezést nem tartotta alkalmasnak és csak ritkán használta. A drianezés szempontjából legtökéletesebb eljárásnak Tóth is a méh teljes kiirtását a hüvelyboltozat körkörös megnyitásával tartotta. Mégis az általa kidolgozott, a méhcsonk felezése révén történő drainezés sok esetben előnyösebb: 1. mert a méh alsó rögzített szakaszának sokszor nagy nehézségekbe ütköző eltávolítását feleslegessé teszi, 2. a méh kiirtásánál előforduló ureter és hólyagsérülések általa elkerülhetők, 3. a hólyag functionális zavara kiküszöbölhető, 4. a hüvely megtartja struktúráját, ami fiatal, genitális életet élő nőknél különös jelentőségű. Az eljárás lényege: a csonk falát áthasítjuk és többé kevésbbé mélyen sagittalisan bemetszünk a hüvelybe is és peritonizálás után felülről egymás mellé rakott gazepamatokat vezetünk a hüvely felé. Pár nap alatt kialakul az egész portré, mintha hátsó irányban discindálva volna. Már most megjegyezzük, hogy Tóth szerint 18 tulajdonképpen a nevezett idő alatt a klinikán végzett esetben draineztünk: 13 esetben genyes szennyezés, 2 esetben gyulladásos infiltrátumok, 2 esetben bélsértés és 1 esetben nem peritonizálható haematokete ágy miatt. 12 esetünk láztalanul gyógyult, 3 esetünk 1—2 napig, 3 esetünk pedig hosszabb ideig volt lázas, ezek közül 2 hasfali abscessus, 1 pneumonia miatt. Exsudatum egyetlen egy esetben sem keletkezett, beteget vesztettünk el peritonitisben. Mielőt a 72 esetünk gyógyulási, morbiditási és mortalitási statisztikáját tárgyaljuk a következőkben, meg kell jegyeznünk, hogy ezen esetek foglalják magukban legsúlyosabb műtéteket, úgyhogy elbírálásuk már emiatt is a többi műtétektől függetlenül kell történjen. Hangsúlyozzuk, hogy az aránylag jó eredményeinket éppoly kevéssé írjuk tisztán a drainezés javára, mint amennyire kevéssé vagyunk hajlandók elveszett eseteinkben azt az ellenvetést elfogadni, hogy ezek a drainezés „ellenére“ haltak el. A következőkben a drainezés kérdésében elfoglalt mérsékelt álláspontunk szerint a drainezésnek kárát nem láttuk, eredményeink mérlegelése szerint az esetek legnagyobb részében a drainezés határozottan elősegítette a gyógyulást. Műtéti diagnosisunk 36 esetben gyulladásos adnexmegbetegedés (ovarialis abscessus, adnextumor, pyosalpinx), 29 esetben rossz és jóindulatú méh vagy petefészekdaganat, 6 esetben méhen kívüli terhesség (illetőleg haematoma tubáé), 1 esetben perforált gravid uterus b sublimat intoxicatio volt. A bacteriologiai lelettel később foglalkozunk. Eseteinket feldolgoztuk abból a szempontból is, hogy mi volt az oka annak, hogy drainezésre határoztuk el magunkat. Már említettük, hogy a drainezéssel mi tulajdonképpen a subperitonealis és csonkok körüli kötőszövet védelmére sietünk. Ez a védelem volt a célja azon eseteinknek is, amidőn a műtéti területet teljesen peritonizáltuk ugyan, de az a műtét alkalmával szennyeződött s így az esetleg meginduló kötőszöveti gyulladásnak, genyedésnek a drainezés által gátat vetettünk. Csak egészen természetes, hogy fokozott LázasAáz oka A gyógyulás v. javulás tartama A hasban talált és a hasba ürült folyadék vagy más anyag Láztalan 1—2 napig Több napig VD _ ac — te 03 M ^ Exsudatum Különféle (felszívódás stb.) 12—14 napig Hosszabb ideigj Ascites -f- geny: 22 — — — — — 2 — Ascites -f- cysta v. hydrosalpinx tartalom: 74 2 1__ 3 7 _ Ascites -f- pseudomuc.: 41 3— — — 3 4 — Ascites -jdermoid tartalom: 31 1 l í_ 1 2 í Ascites -f~ törmelékes cysta tartalom: 148 5 1 — — 6 13í Vér -f- magzatviz és vér:_ _ 1 __í_ _ í Összesen: 16 114 i 113 283