Orvosi Hetilap, 1930. július (74. évfolyam, 26-29. szám)
1930-07-05 / 26. szám
74. évfolyam, 26. szám Budapest, 1930 julius 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTERKAMILLO FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Gerlóczy Géza és Berencsy Gábor: Konyhasóoldatnak, a szervezet savanyításának és lugosításának befolyása a belsőleg adott calcium resorptiojára. (637—640. oldal.) Kovács Ferenc: A rosszindulatú petefészek-daganatokról. (640—645. oldal.) Hofhauser János: Az alapanyagcsere megváltozása golyvaműtét után. (645—648.) Wagner Károly: Az otogen intracraniális komplikációkról. (648—650. oldal.) Detre László: Agranulocytosis gyógyult esete. (650—652. o.) Marcis Árpád: Adatok a febris undulans kór jelzéséhez. (652— 653. oldal.) Tóth Aladár: A mandulák tuberculosisáról. (654—656. o.) Vágó János: Spirocid adagolás után gyógyult noma esete. (656—657. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (101—104. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (657—659. oldal.) Könyvismertetés. (659—660. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (660—662. oldal.) Boros József: A belső szervek syphilisének therápiájáról. (662—664. oldal és a borítólap III. oldalán.) Heinrich Emil: Megjegyzés Darányi professzor „A tífusz évenkénti endemiaszerű fellépéséről” szóló cikkéhez, (a borítólap III. oldalán.) Stefancsik Szilárd: Kérdés-felelet, (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. belklinikájának (igazgató: báró Kétly László dr. egyet. ny. r. tanár) közleménye. Konyhasóoldatnak, a szervezet savanyításának és lúgosításának befolyása a belsőleg adott calcium resorptiojára. írták: Gerlóczy Géza dr. egyet. c. rk. tanár és Berencsy Gábor dr. egyet. gyakornok. A gyomorbélcsatornába juttatott anyagok felszívódása sokkal bonyolultabb folyamat, semhogy minden részletében pontosan nyomon követhető volna. Physicálisan ható erők módosulásai, az anyag chemiai viszonyai, physicochemiai tulajdonságai, főleg oldhatósága és sűrűsége azok a tényezők, amelyek mellett az adott anyag felszívódása kedvezőbb, vagy hátrányosabb előfeltételeket talál. Sokszorosan bonyolulttá válik a helyzet azáltal, hogy a különböző rétegeken való áthatolás szempontjából a felszívódásra váró anyagok tarka változatosságban concurrálnak egymással, amiben az adott rétegek szerkezete, a milieu reactiója mellett még individuális belső okok, onto- és philogenitkus tényezők is éreztetik hatásukat. Az eddig ismeretes resorptio siettető, vagy gátló anyagokkal való kísérleteket nagyobbrészt állatokon, vagy túlélő szerveken állították be, a permeabilitás viszonyait pedig különböző hártyákon tanulmányozták. Alaposan foglalkoztak pharmacologiai anyagok befolyásával víz, sók, organikus anyagok, bacterium-toxinok, mérgek stb. resorptios viszonyaira nézve. Ezekből kitűnt, hogy eltekintve az erősen felületi actív anyagoktól (epesavak, saponin stb.) organikus anyagok általában kevésbbé módosítják a resorptiót, mint anorganikus anyagok, főleg sók, és savak, melyek állati sejtek áteresztő képességét nagy mérvben megváltoztatni képesek. Alapvetőek J. Loeb kísérletei, amelyek azt bizonyítják, hogy sóhatás szempontjából a határfelület áteresztése a colloidalis globulin oldódási állapotától függ. Ezekből a kísérletekből kimutatható volt, hogy a permeabilitásra nézve döntő fontosságú a sóoldat concentratiója. A Heidenhain-intézet régi kísérletei már rámutattak arra, hogy a víz resorptióját konyhasó (0.25,100 gm. cc.-ig) támogatni képes, vízben oldott anyagok (cukor, pepton) is jobban resorbeálódnak, ha az oldatban kevés NaCl is van. Úgy látszik, az utóbbi évekből eredő Laschi-féle kísérletek is hasonló értelemben foghatók fel. Lasch túlélő bélben a calcium felszívódási viszonyait tette tanulmány tárgyává és azt tapasztalta, hogy malacbél ismertébe juttatott calcium-chloridből 230%-kal nagyobb menynyiség szívódott fel physiol, konyhasóoldat jelenlétében, mint anélkül. Lasch vizsgálatat indítottak arra, hogy a calcium felszívódását a gyomor-béltractusból embernél vizsgáljuk, élettani konyhasóoldat jelenlétében és anélkül. A calcium resorptio viszonyaira nézve kényelmes indicatorul szolgál a vér calcium tükrének ellenőrzése, megjegyezve, hogy ily vizsgálatok absolut értékét csak a calcium kiválasztásnak is egyidejű pontos nyomonkövetése biztosíthatná. Az oly rövid lejáratú kísérletekben azonban, melyek nem absolut, hanem viszonylagos értékek összehasonlítását célozzák s a resorptiót néhány órán belül érzékelik, a calcium kiválasztás mennyiségi értékei bízvást elhanyagolhatók. A perorálisan adott calcium felszívódási lehetősége hosszú időn át vitás kérdés volt. Némelyek tagadták, hogy a szájon át bejuttatott calcium felszívódásra kerülhessen (Denis és Minot,2 Handowszky,3 Clark, Jansen5 és Jakobovitz6). Az újabb irodalmi adatok szerint azonban már a felszívódás kétségtelennek vehető (Richter— Quittnert Mason? Laws és Cowie, Astanin,10 Kahn és Roe,11 Lasch és Neumayer,12 Weber és Krane 13). 1 Biochem. Zschr. 174. 1926. 2 Joum. of bioi. chem. 41, 357, 1920. 3 Jahresber. f. Kinderheilk. 41, 432, 1920. 4 Journ. of bioi. chem. 43, 89, 1920. 5 Deutsch. Arch. f. klin. Med. 145, 209, 1924. 6 Jahresber. f. Kinderheilk. 43, H. 6, 1921. 7 Biochem. Zeitschr. 114, 58, 1921. 8 Journ, of bioi, chem, 47, 3, 1921, 9 Amer. Journ. of dis. of child. 13, 1917.