Orvosi Hetilap, 1930. november (74. évfolyam, 43-47. szám)

1930-11-01 / 43. szám

74. évfolyam, 43. szám. Budapest, 1930 november 1. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN _ POOR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜT­I’L TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ • FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Illyés Géza: Vesevizsgálati eljárásainkról. (1105—1109. oldal.) Szécsi Béla: A vérzési idő meghatározása és hibaforrásai. 1109-1113. oldal.) Pencz Gusztáv: A gyermekkori oesophagus­ és cardiaspasmus­­ról. (1113—1116. oldal.) Rutich Jenő: Thyreotoxikosisos betegek börvérkeringésének vizsgálata a Herzog-féle börvérnyomásmérő segítségével. (1116—1119. oldal.) Ornstein László: Az orrmelléküregek daganatairól. (1119— 1120. oldal.) Stark Gyula: Hüvelyfolyás kezelése luteolipoiddal. (1120 1121. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (169—172. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó­gyászat. — Szemészet. — Gyermekorvostan. — Urológia. (1122 - 1124. oldal.) Könyvismertetés (1124—1125. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (1125—1126. oldal). Milkó Vilmos: A végtagelhalás. (1126—1128. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek (a borítólap IV. oldalán). EREDETI KÖZLEMÉNYEK Vesevizsgálati eljárásainkról.* Irta: Illyés Géza dr., egyet. ny. r. tanár. II. rész. A szervezetbe vitt idegen anyagok közül, melyeknek kiválasztásából a veseműködésre következtethetünk, be­váltak a festék-próbák, melyek egyszerű módon tájékoz­tatnak minket a vesék állapotáról. Sok esztendeig a methylenkéket használtam erre a célra, melynél zavaró körülményt jelent az, hogy annak egy része szintelen alakban ürül ki. Mikor 1902-ben Völcker és Joseph az indigocarmint ajánlották, erre tér­tem át s azóta ezt használjuk. A kék festőanyag vízben csak O.o­­ t-ban oldódik, ha tehát ennél concentráltabban használjuk, úgy az már nem igazi oldat, hanem csak sus­­pensio, aminek intravénás alkalmazása éppen ezért vesze­delmes lehet. A Brückner és Lampe cég által forgalomba hozott tabletták 20 ccm. vízben oldva éppen 0.4%-os oldatot alkotnak , amely akár intramusculárisan, akár intravénásan alkalmazható. A kiválasztás kezdetét és intensitását szoktuk megfigyelni, ami intramuscularis alkalmazásnál 8—20 perc alatt szokott lezajlani, intra­vénás alkalmazásnál sokkal gyorsabban, 4—10 perc alat. Az intravénás alkalmazási mód éppen a festék­kiválasztás gyors lezajlása miatt az uretercatheterezés útján separált vizeleteknél néha zavart okozhat, ha egyik vagy másik uretercatheter nem jól vezet vagy a vizelet­kiválasztás elhúzódó. Nagyon zavarja az indigovizsgálat lefolyását a véres vizelet is, mert a vér elfedi a festékkiválasztás kezdeté­nek megfigyelését, az intensitás megjelenési idejének megállapítását, pozitív esetben azonban kevésbbé zavarja, mert a sötétkék szín a vér vörös színével keveredve a vizeletnek egy piszkos-lilás színt ad, amit jól meg lehet látni. Gyenge festékkiválasztást azonban a vér teljesen elfed. Ezen vizsgálati mód más módszerrel párhuzamosan is végezhető s amellett, hogy egyszerű módon megbíz­ható tájékozódást ad, előnye az is, hogy általa maga a vizsgáló közvetlen tájékozódást nyer a vizsgálat ered­ményéről s annak egyes árnyalatairól. A phenolsulfophialéin próbát főleg Amerikában hasz­nálják s azért tartják jobbnak, mert itt a kiürült festék mennyiségét is meg lehet állapítani s ebből a vesefunctio fokára finomabb következtetéseket levonni. A klinikán Minder végzett parallel vizsgálatokat 204 esetben s megállapíthatta, hogy a módszer kivitele körül­ményesebb, mint az indigóé, a colorimetriás meghatáro­zás nagyon is subjectív, tehát önkényes s uretercatheter­­rel separált vizeleteknél, ha valamelyik catheter mellett a hólyagba is lefolyik vizelet, vagyis nem vezeti le töké­letesen a vese által kiválasztot vizelet mennyiségét — ami mindennapos dolog —, akkor ezáltal a kiválasztott festékanyagmennyiség meghatározásában egy újabb téves adat kerülhet. Rövid ideig tartó vizsgálati módszer a Németország­ban használt phloridzin próba. Az oldatot bőr alá vagy intravénásan befecskendezve, az egészséges egyén vize­letében cukor jelenik meg. A cukorképződés eredete még nincs egészen tisztázva, mert Mering — ki ezt felfedezte — azt állítja, hogy a cukorképződés helye a vesében van, mások meg azt mondják, hogy előbb megszaporodik a vércukor s a vesék csak a felesleget választják ki, vagy a vesék a phoridzinhatás folytán a cukrot jobban áteresz­tik s a vércukor kiválasztási küszöbje is alább száll. Akár­hogy is van a dolog, tény az, hogy egészséges veseműkö­dés mellett phloridzin befecskendezés után cukor jelenik meg a vizeletben, amely Casper szerint aktív vesemunka következménye, nem pedig egyszerű kiválasztás ered­ménye, mint a többi próbánál. A mi tapasztalataink szerint a phloridzinkiválasztás nagyon ingadozó és szeszélyes, mi talán annak tulajdonít­ható, hogy az oldat könyen bomlik, amit nehezen lehet felismerni. * A budapesti Kir. Orvosegyesület okt. 18.-i megnyíló gyűlésén tartott Balassa-emlékelőadás.

Next