Orvosi Hetilap, 1930. december (74. évfolyam, 48-52. szám)

1930-12-06 / 48. szám

74. évfolyam, 48. szám, Budapest, 1930 december 6. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ ■ FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Hüttl Tivadar és Ambrus Matild: Pancreas-felmentek az epében. (1229—1231. oldal.) Baló József és Bach Imre: Pancreaslipase intravénás adago­lásának befolyása a vérlipase szintjére. (1231—1232. oldal.) Buday László és Feledi Kálmán: A cantharidin-hólyag nagy­ságáról és sejtjeiről különböző betegségekben, tekintet­tel constitutes eltérésekre. (1232—1235. oldal.) Bajkay Tibor: A rhinogen neuritis retrobulbaris. (1236— 1238. oldal.) Rötth András: A tokos hályogkivonás anatómiai alapjairól. (1238—1240. oldal.) Donhoffer Szilárd: A diabeteses glykaemiás reactióról. (1240—1241. oldal.) Csáktornyai Lajos: Kettős hőmérezés. (1242—1243. oldal.) Szabó Zoltán: Egy „chinin-injectio következménye. (1243— 1244. oldal.) Hasskó Sándor: Adatok a spirochaeta pallida ellenállóképes­ségéhez a különböző hőmérsékleti behatásokkal szem­ben. (1245. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (189—192. oldal.) Lapszemle, Könyvismertetés. (1245—1248. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (1248—1251. oldal). Barla-Szabó József: A Társadalombiztosító Intézet központi orvosi tanácsának lemondása. (1251—1252. oldal.) Grósz Emil: Axenfeld ii Gullstrand­­, Fuchs­­­ (1252. oldal és a borítólap III. oldalán.) Johan Béla: Leland W. Mitchell J. (A borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem sebészeti klinikájának (igazgató: Hüttl Tivadar dr., egy. ny. r. tanár) közleménye. Pancreas-felmentek az epében. írták: Hüttl Tivadar dr. és Ambrus Matild dr. Az epében talált pancreas-fermentek eredetéről el­térőek a vélemények, valamint arról is, hogy ezeknek a fermenteknek a jelenléte pathognomicus jelentőségű-e vagy sem. Régen ismert, hogy az epében néha amylase, vagy trypsin mutatható ki, de jelentőséget csak akkor kapott ez a lelet, amikor Blad az epés peritonitissel hozta össze­függésbe. Feltételezte, hogy míg az acut pancreatitisnél az epe a ductus pancreaticusba kerülve, mint activator szerepel s így váltja ki a betegséget, addig az epeutakba kerülő pancreasnedv az epés peritonitis okozója lehet oly módon, hogy a pancreas-ferment az epe colloid egyen­súlyát megbontja s az epét az epehólyagon való átlépésre képessé teszi. Állítását kísérletekkel igazolta. Kimutatta, hogy az emberi epe csak akkor dialysálható, ha előzőleg ferment emésztésnek teszi ki. Itt megjegyezzük, hogy saját dialysáló kísérleteinknél az epe mindig passírozta a túlélő epehólyag falat, csak abban az esetben nem, ha a külső folyadék crystaloid concentratiója felülmúlta az epehólyag tartalmáét. A keringésből kivett epehólyag és epe tehát teljesen úgy viselkedik, mint bármely más dialysáló hüvelyben lévő oldat. Az epecolloid védőhatá­sát nem észleltük. Blad az epe kimutatására a Gmelin­­reactiót használja s a reactio sikertelenségéért a reactio durvaságát teszi felelőssé, pedig az epében az epefesték éppen colloidális kötöttsége miatt nem mutatható ki. Az epében csak epesavak mutathatók ki. Bladnak a feltevései mégis termékenyítően hatottak s további kutatásokat indítottak meg-Westphal állatkísérleteivel a nagy emésztőmiri­gyek kivezető utainak beidegzési kérdését tisztázta, s ezzel kapcsolatban azokat a pathologiás lehetőségeket, melyek mellett a secretumok keveredése is elképzelhető. Bebizonyította, hogy a choledochus ugyanolyan be­idegzéssel bír, mint a gyomor, a pars duodenalisa megfelel az antrumnak és vagus izgató és sympathicus bénító be­folyás alatt áll. Az Oddi-féle sphincter-gyűrű pedig a pylorusnak felel meg s éppen ellentétes beidegzéssel bír, amennyiben sympathicus izgató és vagus bénító befo­lyás alatt áll. Túlzott vagus izgalom mellett a choledochus pars duo­­denalisának totalis contractiója állhat be s így az elfolyás lehetetlenné lesz az epehólyag minden összehúzódása da­cára­ (Hypertonische Staulungs-Gallenblase), így magya­rázható a terhesek, menstruálok és vegatativ stigmati­­saltak pangásos epehólyagja. Ezzel magyarázhatók az anatómiai lelet nélküli fájdalom colicák. Hasonló jelensé­gek állanak be azonban erős sympathicotrop izgalomra is a kis gyűrű alakú izom sphincter görcsös összehúzódása következtében. Ezzel egyidejűleg megszélesbbedik és el­lazul az egész portio duodenalis. (Hypotonische Staulung- Gallenblase). Minthogy a ductusok legtöbbször együtt nyílnak a diverticulum Vateriben és innen keskeny nyí­lással a papilla Vaterin együtt nyílnak a duodenumba, az átlépésre meg van adva az anatómiai lehetőség. Mindaz, ami az izom játékot megzavarja, megzavarja egyszers­mind a mirigyváladék kivezetését és így a secretumok egymásba átkerülhetnek és káros hatásukat kifejthetik Számos állatkísérletben a pancreas-ferment közvetlen ká­ros hatását bizonyítja be. Az elváltozások az átfecskende­­zés után oly hamar fejlődnek ki, hogy ő az ártalmat pri­­maer, a ferment okozta közvetlen parenchyma ártalomnak tartja. Emberre vonatkoztatva ebből az ártalomból szár­maztatja nemcsak az epehólyag gyulladásos elváltozá­sait, hanem a máj parenchyma legkülönbözőbb elváltozá­sait, sőt a rekeszi pleura és a környéki peritoneum gyul­ladásos elváltozásait is. Merész következtetéseit az emberi pathologiára azzal erősíti meg, hogy 20 vizsgált emberi epe közül kettőben diastasét tud kimutatni. Bár Westphal anatómiai kutatásai alapvető jelentőségűek, az emberi pathologiára vonatkozó merész következtetéseiért éles kri­tikában részesült.

Next