Orvosi Hetilap, 1931. február (75. évfolyam, 6-9. szám)
1931-02-07 / 6. szám
128 ORVOSI HETILAP 1931. 6. sz. hogy a súlyos elváltozások létrejövetelében az előzetes lemeztelenítésnek szerepe lehetett, mivel egyszerű uréterlekötésnél a fentihez hasonló tágulások csak sokkal későbben, átlag a harmadik héten szoktak bekövetkezni. Esetünk példa arra nézve is, hogy az infectio korai fellépte mily nagy hatással van a hydronephrosis további sorsára. Kísérleteim egy másik csoportjánál a mechanicus és dynamicus akadályokat a fenti kísérletektől eltérően az uréter különböző szakaszain helyeztem el, s az így elért eredményt alábbi két eseten tanulmányozhattuk. 17. számú állatkísérlet (hím nyúl). A bal urétert a hólyagba való beszájadzáshoz közel egy cm-nyi, felül nyitott draincsőbe ágyaztam, majd annak befejeztével a proximálisan fekvő uréterszakaszt egy darabon lemeztelenítettem. A másik oldalon az urétert a középső és alsó harmada határán, egy cm-nyi területen 20%-os sósavval ecseteltem. Az állat 20 napig élt. Boncolásnál kitűnik, hogy a sósavval edzett terület szürkés-feketén elszíneződött, környezetével összenőtt, de az ureter lefutásában megtörést nem mutat. Baloldalt az urétert vastag kérgesedés veszi körül, amelyből azonban kihámozva megállapíthatjuk, hogy az uretertágulás nem az elhelyezett drain vályú magasságában, hanem feljebb a lemeztelenített résznek megfelelő helyen kezdődött. A hydronephroticus elváltozások úgy makroskopice, mint mikroskopice jobboldalt voltak előrehaladottabb stádiumban. Lényegében hasonló volt az eljárásom a következő 19. sz. kísérletemnél (hím nyúl) azzal a különbséggel, hogy az ureter lemeztelenítést nem chemiai úton , sósavedzéssel, hanem csipesszel való kipraeperálással végeztem s azt követőleg, trauma előidézése céljából az urétett koszirányban rongáltam. Az állat csak hét napig élt s így a secundaer elváltozások még nem érték el azt a fokot, mint az előbbi esetben. Itt is szembetűnik azonban, hogy a baloldalon a tágulás a lemeztelenített rész felett kezdődik. Jobboldalt zavarólag hat, hogy az ureter a drain csövek felett egy cm-nyire megtörést szenvedett, de a lemeztelenített részen jelenlévő kérgesedés itt is jól látható. A vesék szövettani vizsgálatánál a tágult csatornácskák mellett degeneratív jelenségek, főleg elmosódott magfestés tűnt fel. E két kísérletemnél tehát az egyik oldalon tisztán dynamicus úton, a másik oldalon mechanicus és dynamicus factorok együttes behatására idéztem elő secundaer hydronephrosist. A mechanicus és dynamicus factorok ily módon való elkülönítése azonban mégsem elég tökéletes, lenövések, megtörések secundaer kérgesedések igen zavarólag hatnak, s ezért — amint az a következő kísérleteimből ki fog tűnni — más módszert kellett alkalmaznom. A 17. és 19. számú kísérletekből azonban mégis egy tanulság vonható le. Mindkét esetben megállapítható, hogy azokon az oldalakon, ahol csak lemeztelenítés történt inkább a tágulás, viszont a másik oldalon, ahol mechanikai akadály is jelen volt az erős kérgesedés állott előtérben. E tényből azt következtetem, hogy az ureter falának primaer elváltozása, bár hydronephrosis kifejlődésére vezethet, távolról sem oly rossz indulatú és jelentőségteljes, mintha ugyanakkor mechanikai akadály is jelen van. Ilyenkor ugyanis az ureter körüli kérgesedés sokkal kifejezettebb s így uretermegtöréshez vezető lenövések is könnyebben jöhetnek létre. A dynamicus laesio tehát mechanikai akadály jelenléte esetén fokozottabb mértékben hat. Az ureter lemeztelenítés, vagy mondjuk röviden a dynamicus behatásoknak a mechanicustól való elkülönítése azonban sokkal jobban sikerült azon eseteimnél, ahol a mechanikai akadályt a hólyagnyak külső felülete köré helyeztem, s az uréterek közül csak az egyik oldalt meztelenítettem le. Mivel a kísérletek ilyen kivitelénél a distalisan fekvő mechanikus akadály minkét uréterre egyformán hatott, indokolt volt a feltevés, hogy ha a lemeztelenítésnek, tehát a dynamikus behatásoknak valamilyen szerepük van, úgy a hólyagnyak körüli mechanikai akadály az ilyen lemeztelenített ureterre sokkal rövidebb idő alatt, vagy nagyobb mértékben fogja hatását kifejteni, mint az ellenkező oldalon, ahol az ureter eredeti helyzetét és külső burkait nem bolygattuk meg. E kísérleteimmel megközelítettem a prostata hypertrophia okozta vizelési nehézségek mechanismusát, s így felvilágosítást igyekeztem szerezni egyúttal azon vitás pontra is, hogy mi az oka annak, hogy a prostatásoknál a secundaer hydronephroticus elváltozások nem haladnak a két oldalon egymással paralell, illetve nem ritka az olyan eset sem ahol egyáltalán csak az egyik oldalon fejlődik ki a hydronephrosis. Ezirányú kísérleteimet az alábbi eseteken mutatom be: 25. számú állatkísérlet. (Nőstény nyúl.) (5. sz. ábra.) A bal urétert a hólyagba való beszájadzásától kezdődőleg, kb. 3 centiméternyi területen lemeztelenítettem, a jobboldali urétert érintetlenül hagytam. Ezután a hólyagnyak külső falán kör-5. sz. ábra (25. számú kísérlet.) Hólyagnyakot kívülről körülvevő tumor hatása a baloldali ureter alsó harmadának lemeztelenítése mellett. Három nappal a műtét után a lemeztelenített baloldalon már tágulás mutatható ki, a másik oldalon, ahol lemeztelenítés nem történt az ureter még teljesen ép, körös, lefelé tölcsérszerűen keskenyedő cerumeniumért helyeztem el. Az állat a műtét utáni harmadik napon exitált. A boncolásnál a hasüregben véres savót találtam, a bal urétert pedig sajátságos, kocsányos oedema vette körül, amelyből azonban az ureter könnyen kihámozható. A bal ureter tága h sz. ábra. (7. számi kísérlet). Előzetes ureterlemeztelenítés után elhelyezett cerumen tumor hatása hét nap után. Az operált baloldalon előrehaladt hydronephroticus elváltozások és feltűnő capsularis erezettség.