Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)
1931-04-25 / 17. szám
1931. 17. sz. ORVOSI HETILAP bizonytalanul hallhatók, esetleg nem hallhatók. 50 esetben végzett ezen methodussal kísérletet és csupán 4 esetben nem sikerült a jelenlevő nyak köré csavart köldökzsinórt diagnostizálnia. A diagnosist mgnehezíti a túlságosan vastag hasfal, a vajúdó túlérzékenysége és ha a fej már mélyen a medenceüregben van, ilyenkor a nyak kitapintása nem biztosan sikerül. Tekintve anyaga kicsinységét, végleges kritikát mondani nem tud, minden esetre, mint úgy az anyára, mint a magzatra nézve veszélytelen és egyszerű eljárást ajánlja vizsgálás céljából. Ábrahám János dr. Geographiai különféleségek prolapsusnál. Wagner. (Monatsschrift für Geb. u. Gyn. 86. k. 1—2. f.) Haberer, aki Innsbruckban, Grazban és Düsseldorfban működött, észrevette, hogy Tirolban a Basedow-struma ritka, ha előfordul mindig thymus persistenssel és hypertropiával jár együtt. Steierben ez sokkal ritkább, Düsseldorfban pedig nem látott. Kümmel mondja, hogy minden földrajzi széleségnek, minden tájnak, minden népességnek megvan a maga sajátságos betegségátlaga, mennyiségben és minőségben. Ezért van az, hogy vidékenként változik az indicativ felállítás, kezelési eljárás és kezelési eredmény. Hogy két búvár ugyanazon thémánál nem tud megegyezni, pedig mindkettő lehet ugyan olyan alapos megfigyelésében, de épen a földrajzi viszonyok különbözősége az oka, hogy mások a tapasztalatok. Mindenki előtt ismeretes a vita Bécs és Berlin között a prolapsus aetiologia kérdésében. Wagner dolgozott Bécsben, Prágában és Berlinben. Megfigyelte, hogy Berlinben sokkal gyakrabban talált jó levátorokat, mint Prágában. A levátorokat négy csoportba osztja; az első csoportba a kifejezett jó levátorok tartoznak, melyek érintetlenek, erősek, a levator hasadék nem tátong. A második csoportba a mérsékelten jók tartoznak, melyek ugyan erősek, de a hasadék kissé tátong, vagy a pubicalis részben egyoldalú sérülése van. A harmadik csoportban a levátor-hasadék jelentékenyen tátong, vagy mindkét oldali levátor sérült. A negyedik csoportban vagy elpusztult teljesen, vagy rendkívül petyhüdt. Grafikonon mutatja be a különbséget Prága és Berlin között, egyesíti az első és második csoportot s azt találja, hogy Berlinben az arány 86: 46, Prágában 85: 119. A teljesen jók Berlinben 36%, Prágában 15%-ot tesznek ki, míg a teljesen rossz levátorok Berlinben 23%-ot, Prágában 32%-ot tesznek ki. Totalis prolapsusnál Berlinben az I. csoporthoz tartozik 36%, míg Prágában 0%. Zangemeister is észrevette, hogy medencefenék sérülésnél csak valamivel gyakoribb a sülyedés, mint nem sérült esetekben, ebből levonta a következtetést, hogy a medencefenék sérülése a méhsülyedésnél semmi lényeges szerepet nem játszik. A medencefenék-alap különbözősége az északi és délvidékieknél szembeszökő. Azért a berlini iskola más aetrológiára jött rá prolapsusnál, mint a bécsi iskola, azért mindkettő oly makacsul kitart álláspontja mellett. Az anyagok különbözőségének megismerése ahhoz vezethetne, hogy a szükségtelen erőpazarlás a tudományos vitában néha elkerülhető lenne. Balassa Kálmán dr. Ennek magyarázatát a csarnokvíz áramlásának e helyen való lassúbbodásában látja. Úgy látszik, hogy mély elülső csarnok, amit nagyfokú közellátóságnál s megalocorneánál is látunk, a kórkép kifejlődését elősegíti. Szerző a régi felfogással szemben e kórképet nem veleszületettnek, hanem szerzettnek tartja. Bendenritter Ferenc: Szemsérülések a gyermekkorban. W. Knepper. (Zeitschr. f. Augenheilk, 1930. dec.) Az esseni városi kórház 10 esztendős statisztikáját (1919—1929) ismerteti. 14 éven aluli gyermekek az összes kórházi felvételre szoruló sérültek 23%-át képezik. Három fiúra egy leány jut. A sérülések legtöbbször a véletlenségből származnak, ritkábban okozza őket gondatlanság. A 112 eset közül csak 86 jelentkezett három napon belül. Legtöbbjük szemteket sérülés, közöttük 58 perforáló, 12 contusio, 9 repesztett sérülés, 13 égés, 8 marás, 12 szemhéji sérülés. Közvetlen okaik: kődobás 18 esetben, riasztópisztoly 12, patron 10, tű, üvegszilánk, kés, villa, olló 5—7 esetben, nyíl, botütés, égés, stb. ritkábban. A legsúlyosabb egy orbitalis sérülés volt (vonalzó), amely az agyat is érte és letálisan végződött, 16 szem megvakult, 18-nál a látás nagyfokban csökkent, 8-nál 5/50—5/15, 18-nál 5/15—5/10, 58-nál pedig 5/10—5/5 látás maradt meg. A prognosis ceteris paribus annál jobb, minél hamarább kerül a beteg szakorvosi kezelés alá. Dallos József dr. Szemészet. Klinikai és bakteriológiai vizsgálatok az uszodai kötőhártyahurutról. Naoya Muto. (Acta Soc. Ophth. Japonicae 1930. 144. old.) Szerző az 1930 nyarán nagy számban észlelt uszodai kötőhártyahurutoknál az esetek 75%-ában talált a gonococcushoz hasonló, de Gram-negatív diplococcust a betegek kötőhártyaváladékában. Ugyanezt a microorganismust a fürdővízből is sikerült kitenyésztenie. A bacterium — biológiai tulajdonságai alapján — a micrococcus albicans amplus-szal azonosnak látszik. Kérdés, hogy más uszodai kötőhártyahurut-járványoknál milyen szerepe van az új kórokozónak. Dallos József dr. A Krunkenberg orsó keletkezéséről Bauer, München. (Zeitschrift für Augenheilkunde 1931. márc.) A kórképet Krukenberg írta le, 1889-ben s veleszületettnek tartotta. Az irodalomban eddig közölt 32 eset statisztikája szerint a kórkép túlnyomórészben 25 éven felüli, nagyfokban közellátó nőknél fordul elő. Szerző a maga észlelt 2 esete kapcsán a következőket állapítja meg: a Krukenbergorsó önálló kórkép, amely a szaruhártya hátsó felszínének hasonló pigmentáltságától úgy keletkezés, mint a forma alapján élesen elhatárolandó. A pigment endogén eredetű s a szem pigment tartalmú részeiből származik. Ezek pigment sejtjeiben felette lassan lefolyó bomlási folyamatok teszik lehetővé a szétesési termékeknek a szem nedvkeringésébe való bejutását, ami az Ehrlich—Türk által leírt módon történik. A pigmentszemcsék a szárú hátsó felszínén halmozódnak fel, legtömegesebben a pupilla széli részének megfelelően. Gégészet: Szövetsérülések Stryphnongaze következtében. Meyer P. (Zentralblatt f. Chirurgie, 1930. 30. sz., 2231. old.) A kísérleti eredmények, valamint a gyakorlati megfigyelések azt mutatták, hogy a Stryphnongaze-t napokon át nem hagyhatjuk a seben. A Stryphnon vérzéscsilapító hatása szöveteket edző tulajdonságán alapszik s minél tovább marad benn a gaze, annál mélyebb ezen edző hatás. Ezért a vérzés csilapodása után távolítsuk el rögtön a stryphnont; hosszú időre vele tamponálnunk nem szabad, mert ily módon való alkalmazása után mély necrosisokat észleltek. Tóth Aladár dr. Sajátságos szövődmény maxilláris vezetési érzéstelenítésnél: hemicraniás roham, mint suprarenin mellékhatás. J. Birckholz. (Monatschrift f. O. u. Laryngo-Rhin, 1931, I. f.) Szerző minden permaxilláris műtétét a n. maxillaris vezetési anasth. mellett végzi, Payr technikája szerint. A legfeljebb 5 cm 3 2%-os novocain KaSO, oldat alkalmazásával, melyhez 1 csepp 1%-os suprarenin oldatot is tesz, két jól ismert dolgot figyelt meg a mellékhatások közül: a suprarenin hatását az összkeringésre és az endoneurális injectio folytán hoszantartó parasthesiákat. Egy esetben oly szokatlan és feltűnő jelenséget észlelt, amilyen eddig még nincs közölve s még a localana Sthaesia tapasztalt ismerője Kulenkampff sem tud ilyen mellékhatásról. 42 éves, erős, egészséges kinézésű betegnél, jobb oldali bűzös Highmor empyema miatt, többszöri eredménytelen öblítés után műtétet akart végezni. Sikerült endoneurális injectio után 5 perc múlva a beteg elviselhetetlen fejfájásról panaszkodott a jobb koponya félben. Nyugtalanul dobálta magát és feltűnt, hogy a jobb pupilla tágabb, a bal pedig szűk, mint Mo. mérgezésnél. A max. terület anasthesiája teljes volt, pulsus normális. Pár percnyi várakozás után az izgalom és fájdalom megszűnt és műtét elvégezhető volt. Műtét után kivizsgálva a beteget, magasabb vérnyomáson kívül eltérés nem volt található. Szerző úgy véli, hogy arteficiálisan egy hemicraniás rohamot váltott ki, az art. meningea, vagy a basalis pia praecapill. contractiója által. A jelenségben szerző a migrain és a fejsympathicus összefüggése theoriájának kísérleti igazolását látja. Csillag Sándor dr. Gyermekorvostan. Diagnosticus tuberculin reactiók. R. P. Forbis és Steinberg. (Am. Journ. of. Disis. of. Childr. Vol. 40. 6.) Az irodalmi adatok szerint a Pirquet próba kb. 6%-al kevésbbé érzékeny, mint a Mantoux. Pirquet reactiónál kb. 0.01 mg. Mantouxnál 0.1 mg. tuberculint használunk. Az irodalmi adatok hátránya, hogy kórházi gyermekeken végezték a próbákat, ezeknél pedig olyan kis dosis, amilyen a Pirquet reactiónál szerepel gyakran nem vált ki reactiót. Pirquet reactió hátrányai a relatív pontatlanság, a technikával járó trauma és az, hogy könnyen eltörlődik, továbbá nehéz különböző vastagságú bőrbe megfelelő mélységig hatolni. Ez a hátránya a Montoux próbának is. Utóbbinál az 421