Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)
1931-05-02 / 18. szám
75. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1931 május 2. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN _ POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ - FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Tauffer Vilmos: Visszapillantás a magyar balneológia múltjára. (437—441. oldal.) Böckh Hugó és Ferenczi István: A Balaton-környék vízellátásának hydrogeológiai lehetőségei. (441—446. oldal.) Országh Oszkár: Tuberculosis és klíma. (446—450. oldal.) Kilkei Pap Lajos: A massage hatása a vérkeringésre. (450— 452. oldal.) Mező Béla: Műfogás az injectiós venathrombosis veszélyének csökkentésére. (452—453. oldal.) Katona István: A nemnek meghatározása a gégeporcok vizsgálata útján. (453. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (71-74. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Szemészet. — Gégészet. — Gyermekorvostan. — Urológia. (453—456. oldal.) Könyvismertetés: (456—457. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (457—459. oldal.) Székács István: A társadalombiztosítás szemészeti vonatkozásai Németországban. (459—460. oldal.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Visszapillantás a magyar balneológia múltjára. (Ünnepi beszéd: elmondotta Tauffer Vilmos az Orsz. Balneol. Egyesület 40 éves jubiláris közgyűlésén). A megtiszteltetést, hogy a Balneologiai Egyesület negyvenedik évfordulója alkalmával a múlt idők emlékeit kegyeletes módon szemeik elé vezessem, csak részben foglalhatom le a magam részére, mert úgy érzem, hogy pusztán csak megszemélyesítője vagyok azoknak, kik az Egyesület megalapításában velem annak idején együtt dolgoztak, kik sajnos, jórészben már elköltöztek az élők sorából. Szolgáljon vigaszomul, hogy szerencsére még elég számosan vannak közöttünk az akkoriak közül olyanok, kik velem együtt örvendeznek e napnak. Az én érdemem legfeljebb annyi, hogy az előlegezett közbizalomnak erőmhöz képest igyekeztem megfelelni, hogy igaz szeretettel kezeltem az ügyet és hogy szerencsés voltam veterán munkatársamat, Lőw Sámuelt már a kezdet idején főtitkárul megnyerni. Hogy Ő miként felelt meg feladatának, tanúsítja az a tizenöt kötet, mely a „Balneologiai Egyesület Évkönyve“ címén Egyesületünk fejlődésének történetét 1891-től 1905-ig tartalmazza. Keveseknek adatott, hogy valamely intézmény kezdeményezői negyven év múlva visszatekintve, kezdeményezésüket ugyanazon keretekben fejlődve, nagyra növekedve láthassák meg, úgy amint az a Balneologiai Egyesületben ez alkalommal részünkül jutott. Hála és kegyelet kötelez ilyenkor minket, élőket, hogy visszavarázsolva emlékezetünkbe a letelt hosszú időt, ismerjük el azok érdemeit, kik a magvetők voltak, kiknek hazafias buzgólkodása megteremtette a miliőt, melyből az intézmény magja fakadt és negyven év alatt a fejlődésnek útján haladt. Vámossy Zoltán, igen tisztelt elnökünk, klassicus forrástanulmány alapján megírta és congressusunkon, 1897-ben felolvasta a balneologiai ügyeknek ősidőktől való történetét; Győry Tibor államtitkár pedig 1902-ben, a magyar ásványvizek fejlődésének történetét hazánkban. A budapesti kir. Orvosegyesület annalesseiben is messze nyúlnak vissza e kérdésnek gyökerei, mert nem negyven év, hanem több, mint egy század előtt már voltak férfiak, kik hazánk szunnyadó forráskincseit fürkészték: Kitaybel, Schuszter János, Tognio egyetemi orvostanárok a 19-ik század elején foglalkoztak ez üggyel és közülük különösen az utóbbi, vagyona tetemes részének feláldozásával is igyekezett e rejtett kincsek feltárására, míg utóbb, 1842- ben, elkeseredve munkája sikertelenségén, érzékeny búcsút vett az ügytől. A közvetlen előttünk járt nemzedék, mintegy hat évtized előtt a kir. Orvosegyesületben, Fürdőügyi Bizottság címén, idősb Bókay János és utóbb Korányi Frigyeselnökletével, úgy orvostudományi, mint nemzetgazdasági érdekeink felvirágoztatásán kitartással fáradoztak. Abban az időben volt ez, amikor a gőz, villany és a könnyű közlekedés lehetőségei, Európa-szerte a messze tájak felkeresése végett útra keltette a művelt világot, amikor megindult a népvándorlás a tengerpartok, a havasi tájak szépségei felé, meg a gyógyfürdők áldásainak felkeresése útján; amikor a nagy mozgalom nyomán új iparok keletkeztek a bőséges kereslet kielégítésére; amikor mérhetetlen gazdagodás forrásai nyíltak meg azon boldog országok és népek számára, ahol és akik között, a kor hívó szavának megértésében az idegenvonzó kultúra már készen állott, amikor nemcsak az érdekeltségek, hanem az államkormányok is felismerték e dolgok nemzetgazdasági jelentőségét és törvényhozásukban, pénzügyi politikájukban, közlekedési intézményeikben, nemcsak saját domíniumaik érdekeit tartották szem előtt, hanem a magánvállalkozás legbőkezűbb támogatásával is céltudatos fürdőpolitikát követtek, jól felfogva, hogy mindezek útján a nemzeti vagyonszaporodásnak érdekeit szolgálják, így volt ez a nyugati államokban mindenütt, bőséges eredményt biztosítva a XIX-ik század közepétől kezdve a magán- és az állami vállalkozásoknak. Hiszen igaz, hazánkban akkoriban sem hiányoztak a világáramlást megértő férfiak, de sajnos, jóformán csak az orvosok között, kiknek felvilágosító és ébresztő szava vajmi kis körben hangzott el, mert hiányzott hozzá