Orvosi Hetilap, 1931. augusztus (75. évfolyam, 31-35. szám)

1931-08-01 / 31. szám

794 ORVOSI HETILAP esés már megindult, a homály közepe felritkult; ha már caverna képződött, az nem élesszélű, benne ritkán van nívós folyadék. Hogy mennyire fontos a korai röntgen­­vizsgálat e nagyon gyakran szétesésre hajló folyamatok­nál, talán felesleges hangsúlyoznom, ej Felnőtteknél a hilusban kezdődő folyamat arány­lag ritka, de van.­­ A fizikális vizsgálat jó esetben a hi­­lus nagyobb tompulatát fedezheti fel. A röntgenvizsgálat szerepe e folyamatoknál a legfontosabb, de egyben a leg­nehezebb is. Sehol annyi hibás diagnosis, mint a hilusrönt­­genleleteknél. A „kissé dúsabb hilusok“, „valamivel na­gyobb hilusmirigyek“, stb. röntgenleletből a hilus tbc.-re való minden további nélkül való következtetés teljesen hibás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyrészt normális hilusrajzolat is van s másrészt, hogy igen sok fertőző meg­betegedés után megduzzadnak a hilusmirigyek, a hilus röntgenképe tehát dúsabb lesz.­­ A hilus tbc-nél a hilus (kezdődő folyamatnál egyoldalúan) tumorszerűen megna­gyobbodott, kifejezetten tömött. A hilusból majdnem mindig néhány, többé-kevésbbé erős köteg húzódik a tü­dőmezőbe (arborisatio). Az igazi hilus-tbc. és a hilus-cc. röntgenképének egymástól való elkülönítése igen nehéz, néha nem is lehetséges. Az egyéb klinikai vizsgálati lelet (a beteg kora, aspectusa, elsősorban pedig a köpet lelete) adja meg a differential-diagnosist kétes esetekben. — Hi­lus tbc-ről szoktunk beszélni akkor is, ha a folyamat a hilus közvetlen­ közelében helyeződik el. A kisebb-nagyobb, mogyorónyi, kistenyérnyi elmosódott szélű, gomolyos raj­zolatú — a centralis pneumonia képéhez hasonló — ho­mályt majdnem mindig erőteljes köteges rajzolat köti össze a megnagyobbodott hítussal. A röntgenkép eléggé egyértelmű, a centrális — nem specificus — pneumoniá­­tól azonban egyedül a röntgenkép alapján nem különít­hető el. d) A tüdőmező egyéb területein elsőként megjelenő gümőkór felnőttben igen ritka. A középső, illetve alsó lebenyekben talált gümős beszüremkedés rendesen endo­gen reinfectio, iletve endogen-tovaterjedés következménye. A gondos röntgenvizsgálat sok esetben meg is találja az elsődleges fertőzési hely nyomait egy-egy elmeszesedett­­nek látszó, vagy zsugorodott góc alakjában. A fizikális, (kopogtatási és hallgatódzási) lelet — hacsak a góc nem nagyon centrális fekvésű — többnyire pozitív. A röntgen­kép a centrális pneumonia képével azonos: mogyorónyi­­diónyi, kistenyérnyi elmosódott szélű, többé-kevésbbé tö­mött, esetleg inkább köteges jellegű homály, melyből a hitus felé gyakran egy-egy erősebb köteg húzódik. Ha a homály solitaer, a tbc. diagnosisát a centrális pneumoniá­­val szemben a köpet positivitása erősíti meg. 2. Közép­súlyos folyamatoknál a diagnosist a fizikális vizsgálat többnyire eldönti. A röntgenvizsgálat feladata, a folyamat kiterjedésének és jellegének megállapítása. A kiterjedésnek meghatározása nem nehéz. Leletünk sémája kb. a következő: a j. v. b. felső v. alsó leb.-nek megfe­lelő területen, elől az X bordától az Y bordaívig terjedő, kis- v. nagytenyérnyi terjedelmű — esetleg a tüdő felső vagy alsó felére kiterjedő — folyamat. E meghatározás, ha nem is egészen precíz, a gyakorlati követelményeknek megfelelő. Sokkal nehezebb a jelleg meghatározásának megkísérlése, a produktív, fibrosus, cirrhotikus jellegű folyamatoknak az exsudativ jellegűektől való elkülönítése: a qualitativ diagnosis. Tudva azt, hogy a productiv jelleg a röntgenképen határozottabb, élesebb, körülírtabb, egy­mástól elhatárolt, keményebb­, az exsudativ viszont elmo­sódott, egymással összefolyó, lágy, általában határozat­lanabb homály alakjában mutatkozik, a nagy tapasztalat­tal biró röntgenológus a kétféle folyamatot nagy általá­nosságban el tudja egymástól választani. A folyamatok azonban tudvalevőleg ritkán egyjellegűek s így a rönt­genológus is majdnem mindig túlnyomóan productív, vagy túlnyomóan exsudativ jellegről adhat számot, mindig ab­ban a tudatban, hogy a végső szót a klinikus mondja ki, aki a röntgenlelet mellett az összes többi vizsgálati lelet figyelembevételével dönti el a diagnosist. E középsúlyos folyamatoknál a röntgenfelvételnek még egy nagy jelen­tősége van: objectív, semmiféle más lelettel értékben össze nem hasonlítható státusképet ad a tüdő állapotáról. E helyzetkép jelentőségére a továbbiakban lesz alkalmam rámutatni. 3. Súlyos folyamatoknál a röntgenvizsgálat a fizikális vizsgálatok által már megállapított folyamat kiterjedé­sét, annak milyenségét, a cavernák jelenlétét, azok helyét, számát, nagyságát állapítja meg. Tudjuk, hogy a fizikális vizsgálat számos esetben ki tudja mutatni az üregeket. Mégis azt látjuk, hogy a leggondosabb kopogtatás és hall­­gatódzás alól is ki tud bújni, különösen a centrálisan fekvő cavum még akkor is, ha az jelentékeny (diónyi, sőt kisalmányi) nagyságot ér el. Szanatóriumi felvételeknél, a betegek elkülönítésénél, a prognosis felállításánál a ca­verna kimutatásának nagy jelentősége van. II. A már kórjelzett tüdőfolyamat további sorsának ellenőr­zése. A klinikailag és röntgenológiailag diagnostizált tüdő­folyamat további sorsáról, prognosisáról akkor adhatunk véleményt, ha a tüdőbeli állapotot a kezelés folyama alatt időnként ellenőrizzük.Anélkül, hogy a fizikális vizsgálatok jelentőségét ez ellenőrzésnél kisebbíteni akarnám, bátran állíthatom, hogy ez ellenőrzésben a röntgenfelvételeknek szerepe kimagasló. Épp ez ellenőrző röntgenfelvételeknél van szükségünk arra az első státus-képre, melynek ebbeli jelentőségére fentebb már céloztam. A 2—3 hónapos idő­közben készített felvételeket egymás mellé helyezve, objec­tív módon ítélhetünk a folyamat változásairól. E series felvételeknek fontosságát a phrysiologusok ma már felis­merték, szanatóriumokban az egymás után következő fel­vételeket a kortörténet legérdekesebb mozzanatainak te­kintik. Az összehasonlítás feltétele, hogy a felvételek le­hetőleg egyforma technikával (ugyanoly kemény, helye­sebben lágy sugarakkal) készíttessenek el. A régi felvé­telen látható volt gócoknak, beszüremkedéseknek feltisz­tulása, zsugorodása, esetleg éles kötegek kiválása, vagy a megjelenő meszesedés, mindennél meggyőzőbben szól­nak a folyamat jóindulatúsága, a gócok megnagyobbo­dása, újabbaknak megjelenése, esetleges szétesési jelek viszont annak kedvezőtlen irányban való fejlődése mel­lett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nálunk — ép­pen technikai nehézségei miatt —­ meghonosodni még nem tudó stereoskopikus felvételek különösen szépen mutatják a stereoskopikus képben gomolyos felhők alakjában mu­tatkozó beszűrődések szerkezetének változásait. A röntegenológushoz számtalanszor intézik azt a kér­dést, váljon a röntgenfelvételen látható elváltozások aktív folyamatnak, vagy lefolyt folyamat maradványainak te­kinthetők-e. Ha azt a kérdést intézem magamhoz, tudok-e a röntgenkép alapján e kérdésre határozott választ adni, nemmel kell felelnem. S ha mégis válaszolunk az aktivi­tásra vonatkozó kérdésre, tesszük ezt azért, mert igen nagy filmanyag évek során át való gondos tanulmányozása és a klinikai tünetekkel való összehasonlítása alapján bi­zonyos különbségeket tudunk meglátni a régi és az új folyamatok okozta árnyékminőségek között. Hangsúlyo­zom, nagy tapasztalat alapján és csak bizonyos fokig. A friss (aktív) gócok, beszüremkedések árnyékképei fino­mak, halványak, elmosódott szélűek, gyakran csak lehe­­letszerűek, a szomszédosok egymással összefolyóak, hatá­ III. A folyamat aktivitásának kérdése. 1931. 31. sz.

Next