Orvosi Hetilap, 1931. október (75. évfolyam, 40-44. szám)

1931-10-03 / 40. szám

75. évfolyam, 40. szám. Budapest, 1931 október 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ- VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ - FRITZ ERNŐ TARTALOM: Neuber Ede: A testi és lelki épség mint az egyéni és a nemzeti lét alapja. (961—967. oldal.) Fernbach József és Dekker Endre: Insulinhypoglycaemia vizsgálatok Addison-kórban. (967—970. oldal.) Kasztriner Iván és Katz Traián: A hyperalgeziás zónák az urológiai diagnostikában. (970—973. oldal.) Klein Miklós: Szemcseppek konzerválása. (973—976. oldal.) Melly Béla: A kankós mellékheregyulladásról. (976—978. o.) Balázs Gyula: Feltűnően nagy kiterjedésű és súlyos bőrfelmaródás öngyilkossági lúgmérgezéssel kapcsolatban. (978— 979. oldal.) Filep Aladár: A „Guttadiaphor” a szülészet és nőgyógyászatban. (979—981. oldal.) Feldmann Ignác: Hajtótengely és hajtószíj okozta sérülésekről. (981—982. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (155—158. oldal.) Lapszemle: Könyvismertetés. (982—985. oldal.) Bad György: Szülészet nőgyógyászat nélkül és viszont. (985 —986. oldal és a borítólap HI. oldalán.) Kakonitz Jenő: Nemzetközi neurológiai kongresszus. (A borítólap III. és IV. oldalán.) Vegyes hirek. (A borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A testi és lelki épség mint az egyéni és a nemzeti lét alapja*. Irta: Neuber Ede dr., egyet. ny. r. tanár. A legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf mondotta: „egészség nélkül sem az egyén, sem a nemzet nem lehet elégedett, márpedig a megelégedés szelíd rokona a szerencsének“. Ugyancsak ő hirdette először ebben az országban: „a nemzeti célok elérésének talpköve elsősorban a szellemi és a testi erők harmonikus képzésében rejlik.“ Hogy mennyire igazat mondott, azt legjobban igazolja a világtörténelem maga, mely mint legfelsőbb bíróság elfogulatlanul ítélkezik népek, nemzetek s egyesek élete és tettei felett, felderíti a történések rugóit és világosan tanúskodik aról, hogy csak testileg és lelkileg egészséges polgárokból áló nemzet lehet életképes, életerős, ellenálló, csak ez védheti meg nemzeti létét s vehet sikeresen részt a nemzetek élet-halál küzdelmében. Az egészség tehát nemcsak magánérdek, hanem érdeke az egész nemzetnek; minden nemzetnek arra kell törekednie, hogy minden egyes polgára, mint a nemzeti lét egyik pillére kifogástalan testi és lelki egészséggel, életerővel rendelkezzék, mert különben az egyes polgárokból felépített állam csakhamar roskataggá válik és az első nagyobb katastropha elsepri a föld színéről. Tudjuk, hogy a régi, sőt már az ókori népek az egészségre és annak ápolására rendkívül nagy súlyt helyeztek, egyesek kétségkívül nagyobbat, mint azt manapság egyik-másik ország teszi. Törvényeik, intézkedéseik alkotásában e tekintetben kevésbbé ismertek akadályt, a megalkuvás szelleme ritkábban okozott náluk gátlásokat. Egyes ókori népek még drákói hygienei rendszabályoktól sem riadtak vissza, mint a spártaiak, kik fajegészségügyi célkitűzéseiket oly módon vélték leginkább megvalósítani, hogy a korcs és satnya újszülötteiket a Taigethos szikláiról letaszították. Az eliminativ selectionak ilyen alkalmazása kétségkívül sok értéktelen és káros öröklődési anyagtól szabadította meg őket, de a szakadékok oly csecsemőket is elnyelhettek, akik később testi fogyatkozásaik ellenére is nemcsak hazájuk történelmében, országuk alakulásában, hanem esetleg a világtörténelemben magában is döntő és talán mentő szerepet játszhattak volna. A selectionak ez a neme nemcsak a szellemi és lelki egészség feltételeit ingatja meg és teheti tönkre, hanem a mai fajegészségügyi célkitűzéseknek sem felel meg. Ha a mai nemzedék egészségügyét megismerni, fejleszteni óhajtjuk, akkor elsősorban is a múltba kell tekintenünk, mert tudásunk és tapasztalataink gyökerei onnan erednek. Ha mi ú. n. modern emberek büszkék is vagyunk tudományunk, állami organisationk, hygiénénk stb. rohamos fejlődésére, mégis el kell ismernünk, hogy az ókori művelt népek voltak a klasszikus kultúrának megteremtői s a modern korban történt haladás csakis az általuk elvetett magvakból kinőtt pompás és életerős hajtások továbbápolásának és fejlesztésének köszönhető. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a művelt ókori népek hegemóniájukat nemcsak a harc mezején kivívott győzelmeiknek köszönhették, hanem a béke éveiben tudatosan és fokozatosan kifejlesztett lelki és testi qualitásaik voltak azok, melyek nekik a fölényt biztosították. Igazolja ezt az újabbkori tudományos kutatás, mely szerint egyes ókori népek klasszikus műveltsége nemcsak a művészet különböző ágait és az állami organisatiát ölelte fel, hanem főleg orvosi kultúrája, tudása által is kitűnt. Utóbbiban főként a közegészségügy megszervezésére és ápolására helyeztek nagy súlyt, mert már tudatában voltak annak, hogy csak testileg-lelkileg egészséges nép életképes s ezt az állami élet nélkülözhetetlen kellékének tartották. Egészségügyi ideálokért nemcsak tudtak, hanem akartak is áldozatokat hozni. A történelem például a több ezer év előtt élt egyptomiakat nemcsak rendkívül magas kultúrájú, hanem egyszersmind igen szép és egészséges népfajnak ismeri. Jellemző kolosszális kultúrájukra, hogy közel 5000 esztendős fölényt tudott magának biztosítani; ez a jelenség természetesen állami és egyéni életük magas differentiálódásában talál magyarázatot. Szerencsés háborúiknak — mint ezt már fentebb is említettem — kétségtelenül ez volt a forrása. * A Tisza István Tudományegyetem rektori székének elfoglalásakor, 1931. szept. 29-én tartott előadás.