Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)

1931-11-07 / 45. szám

1078 ORVOSI HETILAP Tudjuk, hogy a fogóműtét mindegyik aktusa sérülést okozhat a nyakcsatorna falában. Már a kanalak felvezetésekor képződhetnek repedések a hü­velyben és a méh alsó szakaszában. De legveszé­­lysebb phasisa az extractio. A fogóműtét okozta repedések a cervixen rendesen csak a portrón lépnek fel, mivel a fej már üregi fogóműtét esetén is belépett a hüvelybe. Esetünkben a méhszáj már jóval a műtét előtt teljesen eltűnt, a fej már az üregben volt, úgy hogy valószínűleg a fogó kanalai nem is jutottak oly magasra, mint ahol később az érrepedés helyét találtuk. De még ha a fogó kanalai okozták volna a varix megrepedését, ez a dolog lényegén mit sem változtat, mert bármily módon is jött létre az érrepedés, kétségtelen, hogy rend­kívül ritka jelenséggel állottunk szemben, aminek felis­merését csak az a körülmény segítette elő, hogy feltárás közben a gondosan átvizsgált hüvelyből, hüvelyboltozat­ból és a méhszáj széléből a vérzés okát nem tudtuk ki­mutatni, másrészt azt láttuk, hogy a méh igen erélyes összehúzódása dacára is, állandóan erősen vérzett. A fel­tárás segített azután a helyes diagnosishoz s így a helyes therapiához. A therapia iránya természetesen önként adódik, amint egyszer a vérzés forrása tisztázódik. Amennyire kézenfekvő, hogy a külsőleg látható, vagy a feltárással hozzáférhető varixvérzések kezelése a sebészi ellátás, a vérzés helyének lekötése, ill. körülöltése, annyira fontos tudnunk, hogy a cervix varisainak megrepedéséből szár­mazó vérzéseket is csak a vérző forrás megkeresése és gondos körülöltése után lehet biztosan megszüntetni. Igaz, hogy az ilyen esetek rendkívüli ritkasága miatt első­sorban az atom­a kezelésének elveit fogjuk adott esetben alkalmazni, vagyis tamponá­­lást végezni. De mivel tudjuk, hogy a tamponálás csak akkor ér valamit, ha a vérzés valóban ato­­niából származik, ezért a helyes elv csak az le­het, hogy, ha a tampon átvérzik, újabb tamponálást csak azért végezzünk, hogy időt nyerjünk, míg a repedés helyét megkeressük és a vérzést csillapító körülöltéseket elvégezzük. Ilyenkor még a méh kitapintása sem nyújt felvilágosítást, mert akárhányszor a méhben nincsen sem lepény, sem burokrész, sem nagyobb mennyiségű véral-­kadék, magát a vérző helyet pedig ujjal nem érezzük. Ha tehát a méh teste jól összehúzódik és a vérzés mégis tovább tart, gondoljunk arra, hogy vagy a cervix belső repedése vérzik, amiből akár elvérzés is következhetik be, még spontán szülés után is (Katz, Brütt), vagy pe­dig, hogy a cervixben futó erek, varixok repedéséből származó vérzéssel állunk szemben. Wieloch valószínűnek tartja, hogy az atom­a miatt elvérzésben elhunytak között is többször fordultak elő ilyen és hasonló varixrepedésből származott vérzések. Ezért azt ajánlja, hogy boncoláskor gondoljunk az ilyen vérzések lehetőségére, csak tudnunk kell, hogy sokszor igen nehéz a vérzés forrását kimutatni, mert a tágult váz­sok a szülés után hamarosan összeesnek, a méh ret­­ractiója közben összenyomatnak, sőt teljesen collabálnak, úgy, hogy a hullán csak nehezen találhatók meg. Egészen analóg viszonyok ezek, mint májcirrhosisnál, ahol az oesophagus alsó részében képződő varixokból súlyos, sőt halálos vérzések származhatnak. Ilyen esetekben az oeso­phagus nyálkahártyáján esetleg csak kis erosiókat le­het találni, melyek a súlyos vérzést nem magyarázzák meg. Csak gondos vizsgálat és sondázás tisztázza a vér­zés forrását. Összefoglalás: 1. Fogóműtét kapcsán, látható cer­­vixrepedések nélkül, a cervix belsejében futó varicosus ér­nek átszakadásából életveszélyes vérzés keletkezett. 2. A felismerést elősegítette az a megállapítás, hogy feltáráskor sem a hüvelyben, sem a méhszáj körül sérü­lések nem voltak, viszont a méhtest contractiója dacára állandóan erősen vérzett. 3. A tamponálás nem használt, de a vérző ér isolált körülöltése teljesen megszüntette a súlyos vérzést. 4. A cervix varicostása igen ritka, de mivel életve­szélyes vérzést okozhat, gondolnunk kell reá a fenti kö­rülmények előfordulása esetén. Irodaom: Aymerich: Bér. f. die ges. Gyn. 9, 509, 1926. - Brütt: Arch. f. Gyn. 110, 619, 1919. Falk: Mschr. f. G. u. G., 8, 41, 1898. — Katz: Mschr. 54, 95, 1921. - Katz: Arch. f. Gyn. 115, 283, 1922. — Kaufmann: Zeitschr. f. G. u. G., 37, 201, 1897. — Knauer: Halban-Seitz, VIII. 1. 993. és 1011, 1927. — Naujoks: Zentralbl. f. Gyn., 1929, 605. — Schey: Zentralbl. f. Gyn., 1931. 1657 o. — Sigwart: Halban-Seitz: VIII. 1, 819, 1927. — Stoeckel: A szülészet tankönyve, III. kiadás, 516. o. — Wieloch: Arch. f. Gyn. 127, 733, 1925. Winter: Halban-Seitz, VIII. 2. 168. — Zweifel: Döderlein, II. 673, 1924. A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai klinikájának közleménye. (Igazgató: Illyés Géza dr., egyet, ny. r. tanár.) Haemorrhagiás cystitis kezelése a bakteriumtartalom megváltoztatásával. Irta: Sas Lóránt dr., egyetemi tanársegéd. A cystitisek bakteriológiájára és klinikai sajátságaira vonatkozó eddigi megfigyeléseimet, melyek ezen újabb vizsgálatok kiindulási pontját képezték, röviden a követ­kezőkben foglalhatom össze: A hólyag coli és coccusfer­­tőzés által előidézett gyulladásos bántalmat úgy a folya­mat fellépése, mint a tünetek a cystoskopos kép, a be­tegség lefolyása és végül a kezeléshez viszonyított maga­tartás szempontjából különbözőképen viselkednek. A co­­licystitis másodlagosan lép fel, többnyire a felső húgy­­utak colifertőzésével kapcsolatban; ilyenkor a hólyag fer­tőzése szükségképen a következmény, ugyanúgy, mint vese­­tuberculosisnál a gümős cystitis. E descendáló fertőzésen kívül aetiológiás tényezőként, genitalis fetőzés vagy egyéb genitális elváltozás szerepelhet, máskor a hólyag helyzetváltozása, vérellátási zavara az, ami a b. coli invá­zióját, tehát colicystitis fellépését kiváltja. Mindezen ese­tekben a hólyagnyálkahártyán a trigonumra szorítkozó körülírt elváltozást találunk; a hólyag többi része egy­általán nem, vagy csak kisfokban vesz részt a folyamat­ban. Súlyos vizelési panaszok vagy hiányoznak, vagy pe­dig egészen rövid ideig állanak fenn és haematuria rend­szerint nem fordul elő. A vizelet erősen zavaros. Üledéke bőségesen tartalmaz genysejteket és colipálcákat. Ez utóbbiak gyakran valóságos fonatokat képeznek, a geny­sejteket keresztül-kasul szövik és szorosan összetapasztva nagy halmazokba foglalják. A hólyagbántalom helyi ke­zelésre jól reagál; a javulást alkalibevitel hatásosan tá­mogatja, de teljes recidivamentes gyógyulásra természe­tesen csak akkor számíthatunk, ha a kezelés gyökeres, tehát az alapbántalomra is kiterjeszkedik. A hólyag coccus fertőzése, ezzel szemben primaer cystitis képében jelentkezik. Ilyenkor tehát a felső húgy­­utak és genitáliák vizsgálata negatív eredménnyel jár s a kórelőzmény sem ad felvilágosítást­ — A hólyagnyálka­hártya mindig súlyos és diffus gyulladást mutat; gyak­ran fibrincafatokat, lepedékeket, nyálkahártyavérzéseket találunk. A panaszok általában súlyosak és vérvizelés rendszeresen jelen van. A megbetegedés igen gyakran idültté válik s ekkor helyi kezelésre alig reagál. A hae­morrhagiás cystitis kezelésére vonatkozó közleményem­ben­ kifejtettem, hogy miután itt coccusfertőzés szerepel s a vizelet pH-ja alkalikus irányban tolódott el, a bánta- 1931 45 sz

Next