Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)
1931-11-07 / 45. szám
1078 ORVOSI HETILAP Tudjuk, hogy a fogóműtét mindegyik aktusa sérülést okozhat a nyakcsatorna falában. Már a kanalak felvezetésekor képződhetnek repedések a hüvelyben és a méh alsó szakaszában. De legveszélysebb phasisa az extractio. A fogóműtét okozta repedések a cervixen rendesen csak a portrón lépnek fel, mivel a fej már üregi fogóműtét esetén is belépett a hüvelybe. Esetünkben a méhszáj már jóval a műtét előtt teljesen eltűnt, a fej már az üregben volt, úgy hogy valószínűleg a fogó kanalai nem is jutottak oly magasra, mint ahol később az érrepedés helyét találtuk. De még ha a fogó kanalai okozták volna a varix megrepedését, ez a dolog lényegén mit sem változtat, mert bármily módon is jött létre az érrepedés, kétségtelen, hogy rendkívül ritka jelenséggel állottunk szemben, aminek felismerését csak az a körülmény segítette elő, hogy feltárás közben a gondosan átvizsgált hüvelyből, hüvelyboltozatból és a méhszáj széléből a vérzés okát nem tudtuk kimutatni, másrészt azt láttuk, hogy a méh igen erélyes összehúzódása dacára is, állandóan erősen vérzett. A feltárás segített azután a helyes diagnosishoz s így a helyes therapiához. A therapia iránya természetesen önként adódik, amint egyszer a vérzés forrása tisztázódik. Amennyire kézenfekvő, hogy a külsőleg látható, vagy a feltárással hozzáférhető varixvérzések kezelése a sebészi ellátás, a vérzés helyének lekötése, ill. körülöltése, annyira fontos tudnunk, hogy a cervix varisainak megrepedéséből származó vérzéseket is csak a vérző forrás megkeresése és gondos körülöltése után lehet biztosan megszüntetni. Igaz, hogy az ilyen esetek rendkívüli ritkasága miatt elsősorban az atoma kezelésének elveit fogjuk adott esetben alkalmazni, vagyis tamponálást végezni. De mivel tudjuk, hogy a tamponálás csak akkor ér valamit, ha a vérzés valóban atoniából származik, ezért a helyes elv csak az lehet, hogy, ha a tampon átvérzik, újabb tamponálást csak azért végezzünk, hogy időt nyerjünk, míg a repedés helyét megkeressük és a vérzést csillapító körülöltéseket elvégezzük. Ilyenkor még a méh kitapintása sem nyújt felvilágosítást, mert akárhányszor a méhben nincsen sem lepény, sem burokrész, sem nagyobb mennyiségű véral-kadék, magát a vérző helyet pedig ujjal nem érezzük. Ha tehát a méh teste jól összehúzódik és a vérzés mégis tovább tart, gondoljunk arra, hogy vagy a cervix belső repedése vérzik, amiből akár elvérzés is következhetik be, még spontán szülés után is (Katz, Brütt), vagy pedig, hogy a cervixben futó erek, varixok repedéséből származó vérzéssel állunk szemben. Wieloch valószínűnek tartja, hogy az atoma miatt elvérzésben elhunytak között is többször fordultak elő ilyen és hasonló varixrepedésből származott vérzések. Ezért azt ajánlja, hogy boncoláskor gondoljunk az ilyen vérzések lehetőségére, csak tudnunk kell, hogy sokszor igen nehéz a vérzés forrását kimutatni, mert a tágult vázsok a szülés után hamarosan összeesnek, a méh retractiója közben összenyomatnak, sőt teljesen collabálnak, úgy, hogy a hullán csak nehezen találhatók meg. Egészen analóg viszonyok ezek, mint májcirrhosisnál, ahol az oesophagus alsó részében képződő varixokból súlyos, sőt halálos vérzések származhatnak. Ilyen esetekben az oesophagus nyálkahártyáján esetleg csak kis erosiókat lehet találni, melyek a súlyos vérzést nem magyarázzák meg. Csak gondos vizsgálat és sondázás tisztázza a vérzés forrását. Összefoglalás: 1. Fogóműtét kapcsán, látható cervixrepedések nélkül, a cervix belsejében futó varicosus érnek átszakadásából életveszélyes vérzés keletkezett. 2. A felismerést elősegítette az a megállapítás, hogy feltáráskor sem a hüvelyben, sem a méhszáj körül sérülések nem voltak, viszont a méhtest contractiója dacára állandóan erősen vérzett. 3. A tamponálás nem használt, de a vérző ér isolált körülöltése teljesen megszüntette a súlyos vérzést. 4. A cervix varicostása igen ritka, de mivel életveszélyes vérzést okozhat, gondolnunk kell reá a fenti körülmények előfordulása esetén. Irodaom: Aymerich: Bér. f. die ges. Gyn. 9, 509, 1926. - Brütt: Arch. f. Gyn. 110, 619, 1919. Falk: Mschr. f. G. u. G., 8, 41, 1898. — Katz: Mschr. 54, 95, 1921. - Katz: Arch. f. Gyn. 115, 283, 1922. — Kaufmann: Zeitschr. f. G. u. G., 37, 201, 1897. — Knauer: Halban-Seitz, VIII. 1. 993. és 1011, 1927. — Naujoks: Zentralbl. f. Gyn., 1929, 605. — Schey: Zentralbl. f. Gyn., 1931. 1657 o. — Sigwart: Halban-Seitz: VIII. 1, 819, 1927. — Stoeckel: A szülészet tankönyve, III. kiadás, 516. o. — Wieloch: Arch. f. Gyn. 127, 733, 1925. Winter: Halban-Seitz, VIII. 2. 168. — Zweifel: Döderlein, II. 673, 1924. A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai klinikájának közleménye. (Igazgató: Illyés Géza dr., egyet, ny. r. tanár.) Haemorrhagiás cystitis kezelése a bakteriumtartalom megváltoztatásával. Irta: Sas Lóránt dr., egyetemi tanársegéd. A cystitisek bakteriológiájára és klinikai sajátságaira vonatkozó eddigi megfigyeléseimet, melyek ezen újabb vizsgálatok kiindulási pontját képezték, röviden a következőkben foglalhatom össze: A hólyag coli és coccusfertőzés által előidézett gyulladásos bántalmat úgy a folyamat fellépése, mint a tünetek a cystoskopos kép, a betegség lefolyása és végül a kezeléshez viszonyított magatartás szempontjából különbözőképen viselkednek. A colicystitis másodlagosan lép fel, többnyire a felső húgyutak colifertőzésével kapcsolatban; ilyenkor a hólyag fertőzése szükségképen a következmény, ugyanúgy, mint vesetuberculosisnál a gümős cystitis. E descendáló fertőzésen kívül aetiológiás tényezőként, genitalis fetőzés vagy egyéb genitális elváltozás szerepelhet, máskor a hólyag helyzetváltozása, vérellátási zavara az, ami a b. coli invázióját, tehát colicystitis fellépését kiváltja. Mindezen esetekben a hólyagnyálkahártyán a trigonumra szorítkozó körülírt elváltozást találunk; a hólyag többi része egyáltalán nem, vagy csak kisfokban vesz részt a folyamatban. Súlyos vizelési panaszok vagy hiányoznak, vagy pedig egészen rövid ideig állanak fenn és haematuria rendszerint nem fordul elő. A vizelet erősen zavaros. Üledéke bőségesen tartalmaz genysejteket és colipálcákat. Ez utóbbiak gyakran valóságos fonatokat képeznek, a genysejteket keresztül-kasul szövik és szorosan összetapasztva nagy halmazokba foglalják. A hólyagbántalom helyi kezelésre jól reagál; a javulást alkalibevitel hatásosan támogatja, de teljes recidivamentes gyógyulásra természetesen csak akkor számíthatunk, ha a kezelés gyökeres, tehát az alapbántalomra is kiterjeszkedik. A hólyag coccus fertőzése, ezzel szemben primaer cystitis képében jelentkezik. Ilyenkor tehát a felső húgyutak és genitáliák vizsgálata negatív eredménnyel jár s a kórelőzmény sem ad felvilágosítást — A hólyagnyálkahártya mindig súlyos és diffus gyulladást mutat; gyakran fibrincafatokat, lepedékeket, nyálkahártyavérzéseket találunk. A panaszok általában súlyosak és vérvizelés rendszeresen jelen van. A megbetegedés igen gyakran idültté válik s ekkor helyi kezelésre alig reagál. A haemorrhagiás cystitis kezelésére vonatkozó közleményemben kifejtettem, hogy miután itt coccusfertőzés szerepel s a vizelet pH-ja alkalikus irányban tolódott el, a bánta- 1931 45 sz