Orvosi Hetilap, 1931. december (75. évfolyam, 49-52. szám)
1931-12-05 / 49. szám
1931. 49. sz. ORVOSI HETILAP ricarditis. Első menstruatio 15 éves korában, azóta mindig pontosan jelentkezik. Iskoláit kitűnő eredménnyel végezte. Mindig túlérzékeny és könnyen befolyásolható természetű volt, hypochondriás félelmekre hajlott. Négy nappal felvétele előtt hirtelen izgatott lett, rendőröket, detektíveket látott, hangoztatta, hogy családját le akarják tartóztatni. Úgy vette észre, hogy a villamoson figyelik, megjegyzéseket tesznek reá. Felvétel a klinikára 1927. nov. 1-én. Status paesens: astheniás alkatú, gyengén fejlett és táplált nőbeteg. Neurológiai, valamint belgyógyászati lelete bicuspidalis insufficientiájától eltekintve negatív. Vér- és vizeletvizsgálat eredménye negatív. A beteg viselkedése zavart, nyugtalan, környezetét félreismeri. Állandóan ijesztő tartalmú, tömeges érzékcsalódásai vannak: anyját, testvéreit megölten, kiszúrt szemmel, feldaraboltan látja, hangosan sikoltozik, haját borzolja, egész testében remeg, összefüggéstelen, rendszerezetlen üldöztetéses és vonatkoztatásos téves eszméket hangoztat. Associatiója szétfoszló. 1 18 éves klinikai tartózkodása alatt kezdetben a betegnél hallucinatorikus, nyugtalan, hangos és autistikus, depressiós szakaszok váltakoztak, később szuporossá, mutacisticussá vált, amely állapotából csak hallucinatioi és raptusai zökkentik ki egy időre. 1928. júliusában a betegnél sajátságos, az izomzat fokozott tónusos innervatiójától s az egész testben jelentkező durva hullámú tremortól kisért rohamok jelentkeznek: ilyenkor a beteg összeesik, törzse mérsékelten előrehajlik, szétterpesztett lábak, valamint a térd és könyökizületekben jelentkező kisfokú flexió mellett az egész testben synchron, durva hullámú tremor mutatkozik. Eszméletét nem veszti el. Roham alatt a test összes izmaiban kifejezett hypertonia észlelhető. Babinski negatív. A roham tartama néhány másodperctől egy perc. Rohamközti időben a beteg csaknem állandóan mutacisticus, struporos, néha raptusos kitörései vannak. A rohamok változó sűrűségben, de meglehetős gyakran voltak észlelhetők, néha hetenkint 2—3 ízben is megjelentek, máskor több hétre kimaradtak. Az utolsó rohamot 1929. március 17-én észleltük. Március 25-én a betegnél katatóniás tünetektől kísért nagyfokú nyugtalanság jelentkezik, lábait maga alá húzza, miközben kezeiben és jobb lábában tartós, durva hullámú, szabályos tremor jelentkezik. Hirtelen sikoltozva kiugrik az ágyából, teljes erejével birkózik, alig lehet visszafektetni, majd a legkülönbözőbb tónusos rendellenességek figyelhetők meg a betegnél, amelyek még 1,5 mgr.scopolamin után is 14 órán át észlelhetők, amíg végre beáll a teljes bódulat, így fogait görcsösen összeszorítja annyira, hogy a masseterek kőkemény csomók alakjában tapinthatók, karjai kifeszülnek, az ujjak hyperextensiós helyzetbe kerülnek, nyakizmai erősen összehúzódnak, feje félre csavarodik, stb. Ezen tónusos feszülések állandóan kaleidoskopszerűen változnak, egyik izomcsoportról a másikra terjednek, úgy az agonisták, mint az antagonisták maximálás feszültségi állapota által vannak feltételezve. Babinski nem észlelhető. A további körlefolyás hallucinatorikus és katatoniás izgalmi, valamint szuporos, negativistikus állapotok váltakozását mutatja. Több ízben volt még alkalmunk betegnél az izomzat tónusos innervatiójának legszélsőségesebb ingadozásait észlelni (katalepsia-teljes relaxatio), amelyek vagy diffuse az egész testben, vagy csak partiálisan, egyes izomcsoportokra korlátozódva jelentek meg. Később a beteg izgalmi állapotai fokozatosan mind ritkábban fordultak elő, rövidebb ideig tartottak s intensitásuk csökkent, a közbeiktatott szuporos állapotok mindjobban előtérbe nyomultak s 1929. VIII. 9-én hozzátartozói relative nyugodt és csendes állapotban hazavitték. 2. Gl. Klára, 17 éves, izr. hajadon. Legidősebb fivére 10 év előtt klinikánkon állott kezelés alatt schizophrenia diagnosissal. Két hónap elteltével gyógyultan távozott, azóta egészséges, mint kereskedő munkakörét kifogástalanul ellátja. Egyéb családi terheltség a betegnél nem állapítható meg. A beteg születése, fejlődése rendes menetet mutat. Gyermekkori betegségei nem voltak. Négy elemit és két polgári iskolát végzett, közepes tanuló volt. Első menstruatio 13 éves korában, azóta mindig pontosan jelentkezik. Mindig ideges, ingerlékeny természetű volt, másfél hét előtt tonsillektomia. Egy hét óta állandóan nyugtalan, félelmi érzések kínozzák. Éjszaka különösen izgatott, ágyából kiugrik, fel-alá szaladgál, a keze ügyébe eső tárgyakat összetöri. Halálsejtelmek gyötrik. Visiái vannak, amelyeknek a tárgyát azonban nem mondja el. Felvétele a klinikára 1929. január 3-án. Status praesens: Közepesen fejlett, nagymértékben lesoványodott, astheniás típusú nőbeteg. Neurológiai és belgyógyászati lelete negatív. Vizelet és vérvizsgálat eredménye negatív. A beteg viselkedését nagyfokú bizonytalanság és kötöttség jellemzi. Introvertált, autisticus, mindenkitől visszahúzódik, társaival nem érintkezik. Mozgásai, cselekedetei, valamint beszéde is megrekedéseket és megszakításokat tüntetnek fel (logo-ergoschizis-, diabeipsis). A betegnél csaknem teljes mutacismus észlelhető, emiatt a részletes psychés status felvétele nem sikerül. II. 10-től IV. 25-ig a beteg állandó szuporos, negativisticus, mozdulatlanul, merev arccal fekszik az ágyában, táplálkozási negativismusa miatt naponta kétszer szondán át mesterségesen etetjük, amely művelettel szemben semmi ellenállást nem fejt ki. Erősen nyáladzik, az összegyűlt nyál a szája szélén kicsorog. Kissé csökkent izomtónus mellett a betegnél flexibilitás cerea észlelhető: a passive megadott testhelyzeteket hosszabb időn át megőrzi. Excretumait maga alá bocsájtja. A továbbiakra nézve álljanak itt a kórrajzbeli feljegyzések: IV. 25. reggel felszólításra ágyából kiszállt, megmosakodott, szekrényéből ruháit kikereste, felöltözködött, folyékony reggelijét elfogyasztotta. Mindezt azonban csak felszólításra teljesíti, parancs nélkül teljesen tanácstalan, önálló cselekvésre nem képes. A hozzá intézett szavakat érdeklődő arckifejezéssel hallgatja, de dacára annak, hogy egyebekben minden felszólításnak eleget tesz, nem szólal meg, noha láthatóan küzd a válaszadással, az igyekvést elárulják arcvonásai. IV. 28. összes cselekvéseiből a spontaneitás teljesen hiányzik, azzel szemben teljes parancsautomatismus észlelhető. A felszólításoknak teljes mértékben eleget tesz, a mozgások, cselekvések kivitelében azonban esetlen, merev, lassú, gépszerű. Magától táplálkozik, azonban többször előfordul, hogy rágás közben, vagy pl. a táplálékot a szájához közelítve a cselekvés egy phasisában megreked, ezt hosszú időn át fixálja s a cselekvést csak újabb felszólításunkra fejezi be. Egyes megindított cselekvéseket magától nem hagy abba, midőn felszólítjuk, hogy sétáljon, szünet nélkül járjál a folyosón. Testtartása görnyedt, léptei merevek, rugalmasság nélküliek, járás közben a kísérő mozgások hiányoznak. Arca lárvaszerű, mozdulatlan; nyugodtan tűri, hogy a nyál a szájából kicsorogjon. Beszélni nem tud, egy hangot sem tud kiejteni, azonban a feltett kérdésekre fejbólintással válaszol, de csak miután felszólítottuk, hogy a fejével intsen igent vagy nemet, így megtudjuk tőle, hogy a kérdéseket megérti, hogy akar beszélni, de nem tud, hogy mindenkit megismer a környezetében, stb. Papírt és ceruzát adunk a kezébe s felszólítjuk, hogy írásban válaszoljon a kérdéseinkre. Írás közben gyakoriak a megrekedések, ilyenkor újabb parancsra a cselekvés ismét megindul. Kérdéseinkre válaszolva leírja a nevét, születési adatait, testvérei nevét és életkorát, komplikáltabb feladat megoldására azonban nem képes. I V. 3. Minden látható ok nélkül rosszul lett, pár pillanatra elszédült, majd magához térve beszéde spontán megindult. Kérdéseinkre egy-egy szóval, láthatóan nehézséggel küzdve válaszol. — V. 5. Sokat jelenleg sem beszél a beteg, hangja halk, színtelen, de jól érthető. Viselkedésében bizonyos elfogódottság, félszegség, határozatlanság észlelhető. Kérdéseinkre elmondja, hogy betegsége alatt mindent látott és hallott, ami körülötte történt, minden szót megértett, „csak nem mindig hallgattam oda” — mondja. Bármennyire akart beszélni vagy megmozdulni, erre nem volt képes, e tekintetben azonban hallucinatiók hatása alatt nem állott. Tudta mindig, amikor az orvosi visit jött hozzá. Emlékszik arra, hogy a visitelő assistens a karját felemelte és ő nem volt képes letenni, a karja megmaradt a felvett helyzetben mindaddig, amíg az ápolónő nem tette le a takarójára. Tudta, hogy rendszeresen csöveztük, emiatt nem haragudott, mert erre szüksége volt, hiszen enélkül éhenhalt volna. • Beszámol arról, hogy szuporos állapotában gyakran hallucinált. Pl. fejeket látott maga körül, többnyire ismerősökéit, atyjáét, testvéreiét. Visici oly tiszták voltak, hogy arcvonásukat, sőt az arckifejezést is meg tudta különböztetni: „arcuk többnyire merev volt, de máskor nevettek rám” — mondja. Néha artikulálatlan, kutyaugatásra emlékeztető hangokat hallott. Több ízben érzett kellemes ibolyaillatot. Betegnél részletes intelligenciavizsgálatokat végzünk, ismeretköre iskolai végzettségének megfelelő, közmondásokat, symbolikus mondásokat helyesen értelmez. V. 22. Remissiója óta állandó súlyemelkedés (2,60 kg). Vidám, euphoriás, teljesen gyógyultnak érzi magát, panaszmentes. Beszéde és motilitása semmi gátlást nem mutat, mimikája normális. Érzékcsalódások, téves, eszmék jelen állapotában a leggondosabb utánkérdezéssel sem mutathatók ki. Hozzátartozói hazaviszik. Az első esetnél tehát paranoidos-hallucinatorikus schizophreniához annak már előrehaladott stádiumában sajátságos katatoniás rohamok társultak, amelyek mint 1161