Orvosi Hetilap, 1932. május (76. évfolyam, 18-21. szám)
1932-05-07 / 18. szám
76. évfolyam, 18. szám, Budapest, 1932 május. 7. ORVOSI HERZOG FERENC ________ VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ ■ FRITZ ERNŐ REUTER KAMILLÓ Szerkesztőbizottság: ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1867-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Bausch Zoltán: A vesediathermia hatása a renalis hypertoniákra. (385—388. oldal.) Kulcsár Ferenc: összehasonlító vizsgálatok ideg- és elmebetegek cisternalis és lumbalis liquorával. (388—393. oldal.) Bausweiler János: A terhességi anaemia pathologiája és therapiája. (393—397. oldal.) Guszich Aurél és Findessen László: Electrodiographia alkalmazása a gyakorlati sebészetben. (397—399. oldal.) A kir. magy. Pázmány Péter Tud. Egyetem XII. belklinikájának közleménye (igazgató: báró Korányi Sándor ny. r. tanár). Vesediathermia hatása a renalis hypertoniákra. Irta: Rausch Zoltán dr. tanársegéd. Vesebetegségekben a diathermia alkalmazása nem újkeletű; már régóta folynak erre vonatkozó vizsgálatok, azonban, amint az eddig megjelent közleményekből látjuk, ezen eljárás therapiás értékéről még nem alakult ki egységes nézet. Míg Nagelschmidt kedvező tapasztalatai alapján úgy acut, mint chronicus nephritisnél dicséri a vesediathermiát, addig Bucky és Kowalschik tartózkodó álláspontra helyezkednek és Liebesny a nephritiseket egyáltalán nem sorozza a diathermia indicatioi közé. A későbbi vizsgálatok azonban mindinkább Nagelschmidt-nek adnak igazat: Bronner és Schüller chronicus nephritisnél a diuresis fokozódását, az albuminuria eltűnését és az általános állapot javulását constatálták s a hatást azzal magyarázzák, hogy a diathermia kitágítja a veseereket, fokozza az epithel-functiót és oldja a reflectoricus görcsöket.Kolischer glomerulonephritisnél és nephrosclerosisnál dicséri a diathermiát, mely a vesecapilarisatiot fokozván, csökkenti a N-retentiót és serkenti a folyadék kiválasztást. Legújabban Eppinger és iskolája, valamint Ewig és Gautenberg foglalkoztak behatóan a vesediathermia kérdésével s az általuk közölt therapiás eredmények és a hatás mechanismusára vonatkozó fejtegetések nagyban hozzájárultak ezen eljárás gyakorlati értékének tisztázásához. Ezek a vizsgálatok acut nephritisekre vonatkoznak, therapiás eredményük az anuria megszüntetésének és a decapsulatio elkerülésének a lehetősége, elméleti értékük a diathermia hatásának az analysise. A diathermia úgy hat a vesékre, hogy activ hyperaemiát hoz létre és csökkenti az erek tónusát, aminek a következménye, hogy az időegység alatt több vér áramlik át a veséken és a sejtek több oxygenhez jutnak. A capillarisatiónak a javulása secretiofokozódást eredményez. Ép vesékben, ahol a keBehm Sándor és Vámos László: Esophylaxia és reticulo-endothel-rendszer. (400— 401. oldal.) ' v ■ Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (62—72. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. —• Sebészet. — Szülészet. — Szemészet.— Gyermekgyógyászat. — Urológia. (401- 403. o.) Könyvismertetés: (403—404. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (404—408. oldal.) Vegyes hirek: (408. oldal és a borítólap III. oldalán. ringést optimálisnak kell feltételeznünk, a diathermiától csak csekély hatást várhatunk. Gautenberg Ewig és saját vizsgálataim igazolják ezen feltevést, amennyiben kitűnt, hogyha egészséges veséket diathermiázunk, úgy gyorsul ugyan a vizelet kiürülése, anélkül azonban, hogy a napi mennyiség, vagy a szárazanyagtartalom jelentékenyen emelkedne. Ha a vesék betegek, úgy a diathermia hatása attól függ, hogy milyen természetű és fokú pathologiás állapot uralkodik a vesékben. A hatásfoknak a mértéke azonban nem lehet egyedül a vesefunctiónak, hanem elsősorban azoknak a klinikai tüneteknek a viselkedése, melyek legtöbbször megelőzik, de mindig kísérik a veseműködésben beálló kóros elváltozásokat. Ilyenek elsősorban a kórosan fokozott vérnyomás és a rendesen általa fenntartott subjectív panaszok, mint amilyenek a fejfájás, szédülés, psychicus nyugtalanság, álmatlanság, stb. Korányi professor hívta fel a figyelmemet arra, hogy vizsgáljam meg a vesediathermiának ebből a szempontból a hatását, mert elgondolása szerint nephritisnél és nephrosclerosisnál a hypertoniára az a vasodilatatióhoz vezető eljárás lesz hatásos és a szív munkáját meg nem terhelő, amely az érszűkületet magában a vesékben szünteti meg. Ilyen irányú vizsgálatokra vonatkozó adatokat az irodalomban nem találtam, csak néhány közleményt, mely az általános diathermiának a hypertoniára való hatásával foglalkozik, így Humphris azt találta, hogyha a praescleroticus stádiumban alkalmazta a diathermiát, sikerült az arteriosclerosis kifejlődését, ill. progressióját késleltetni. Cotton renalis hypertoniánál nem, csak vascularis vérnyomásemelkedésnél látott a diatherimától kedvező eredményeket. Wilson Justina szerint a hatás csupán symptomaticus, amit Bauwens a diathermiázás alatt képződött nitrovegyületek belégzésének tulajdonít. Mi a vizsgálatainkat nephrosclerosisban és chronicus nephritisben szenvedő hypertoniás betegeknél végeztük. Ezen kísérleteknek elsősorban célja volt eldönteni, hogy a veséknek diathermitával egy bizonyos ideig való átmelegítése befolyásolja-e és ha igen, milyen mértékben a kórosan fokozott vérnyomást? A vesék dia-