Orvosi Hetilap, 1932. május (76. évfolyam, 18-21. szám)

1932-05-07 / 18. szám

76. évfolyam, 18. szám, Budapest, 1932 máju­s. 7. ORVOSI HERZOG FERENC ________ VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ ■ FRITZ ERNŐ REUTER KAMILLÓ Szerkesztőbizottság: ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1867-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Bausch Zoltán: A vesediathermia hatása a renalis hyper­­toniákra. (385—388. oldal.) Kulcsár Ferenc: összehasonlító vizsgálatok ideg- és elmebete­gek cisternalis és lumbalis liquorával. (388—393. oldal.) Bau­sweiler János: A terhességi anaemia pathologiája és the­­rapiája. (393—397. oldal.) Guszich Aurél és Findessen László: Electrodiographia alkal­mazása a gyakorlati sebészetben. (397—399. oldal.) A kir. magy. Pázmány Péter Tud. Egyetem XII. bel­klinikájának közleménye (igazgató: báró Korányi Sándor ny. r. tanár). Vesediathermia hatása a renalis hypertoniákra. Irta: Rausch Zoltán dr.­ tanársegéd. Vesebetegségekben a diathermia alkalmazása nem új­keletű; már régóta folynak erre vonatkozó vizsgálatok, azonban, amint az eddig megjelent közleményekből látjuk, ezen eljárás therapiás értékéről még nem alakult ki egy­séges nézet. Míg Nagelschmidt kedvező tapasztalatai alap­ján úgy acut, mint chronicus nephritisnél dicséri a vese­­diathermiát, addig Bucky és Kowalschik tartózkodó állás­pontra helyezkednek és Liebesny a nephritiseket egyál­talán nem sorozza a diathermia indicatioi közé. A ké­sőbbi vizsgálatok azonban mindinkább Nagelschmidt-nek adnak igazat: Bronner és Schüller chronicus nephritisnél a diuresis fokozódását, az albuminuria eltűnését és az általános állapot javulását constatálták s a hatást azzal magyarázzák, hogy a diathermia kitágítja a veseereket, fokozza az epithel-functiót és oldja a reflectoricus gör­­csöket.Kolischer glomerulonephritisnél és nephrosclerosis­­nál dicséri a diathermiát, mely a vesecapilarisatiot fokoz­ván, csökkenti a N-retentiót és serkenti a folyadék kivá­lasztást. Legújabban Eppinger és iskolája, valamint Ewig és Gautenberg foglalkoztak behatóan a vesediathermia kérdésével s az általuk közölt therapiás eredmények és a hatás mechanismusára vonatkozó fejtegetések nagyban hozzájárultak ezen eljárás gyakorlati értékének tisztázá­sához. Ezek a vizsgálatok acut nephritisekre vonatkoznak, therapiás eredményük az anuria megszüntetésének és a decapsulatio elkerülésének a lehetősége, elméleti értékük a diathermia hatásának az analysise. A diathermia úgy hat a vesékre, hogy activ hyperaemiát hoz létre és csök­kenti az erek tónusát, aminek a következménye, hogy az időegység alatt több vér áramlik át a veséken és a sejtek több oxygenhez jutnak. A capillarisatiónak a javulása secretiofokozódást eredményez. Ép vesékben, ahol a ke­Behm Sándor és Vámos László: Esophylaxia és reticulo-endo­­thel-rendszer. (400— 401. oldal.) ' v ■ Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (62—72. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. —• Sebészet. — Szülészet. — Sze­mészet.— Gyermekgyógyászat. — Urológia. (401- 403. o.) Könyvismertetés: (403—404. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (404—408. oldal.) Vegyes hirek: (408. oldal és a borítólap III. oldalán. ringést optimálisnak kell feltételeznünk, a diathermiától csak csekély hatást várhatunk. Gautenberg Ewig és saját vizsgálataim igazolják ezen feltevést, amennyiben kitűnt, hogyha egészséges veséket diathermiázunk, úgy gyorsul ugyan a vizelet kiürülése, anélkül azonban, hogy a napi mennyiség, vagy a szárazanyagtartalom jelentékenyen emelkedne. Ha a vesék betegek, úgy a diathermia hatása attól függ, hogy milyen természetű és fokú pathologiás állapot uralkodik a vesékben. A hatásfoknak a mértéke azonban nem lehet egyedül a vesefunctiónak, hanem elsősorban azoknak a klinikai tüneteknek a viselkedése, melyek leg­többször megelőzik, de mindig kísérik a veseműködés­ben beálló kóros elváltozásokat. Ilyenek elsősorban a kórosan fokozott vérnyomás és a rendesen általa fenntartott subjectív panaszok, mint amilyenek a fejfájás, szédülés, psychicus nyugtalanság, álmatlan­ság, stb. Korányi professor hívta fel a figyelmemet arra, hogy vizsgáljam meg a vesediathermiának ebből a szempontból a hatását, mert elgondolása szerint neph­ritisnél és nephrosclerosisnál a hypertoniára az a vaso­­dilatatióhoz vezető eljárás lesz hatásos és a szív munkáját meg nem terhelő, amely az érszűkületet ma­gában a vesékben szünteti meg. Ilyen irányú vizsgálatokra vonatkozó adatokat az irodalomban nem találtam, csak néhány közleményt, mely az általános diathermiának a hypertoniára való hatásával foglalkozik, így Humphris azt találta, hogyha a praescleroticus stádiumban al­kalmazta a diathermiát,­ sikerült az arteriosclerosis ki­fejlődését, ill. progressióját késleltetni. Cotton renalis hypertoniánál nem, csak vascularis vérnyomásemelkedés­nél látott a diatherimától kedvező eredményeket. Wilson Justina szerint a hatás csupán symptomaticus, amit Bauwens a diathermiázás alatt képződött nitrovegyületek belégzésének tulajdonít. Mi a vizsgálatainkat nephrosclerosisban és chroni­cus nephritisben szenvedő hypertoniás betegeknél végez­tük. Ezen kísérleteknek elsősorban célja volt eldön­teni, hogy a veséknek diathermitával egy bizonyos ideig való átmelegítése befolyásolja-e és ha igen, milyen mértékben a kórosan fokozott vérnyomást? A vesék dia-

Next