Orvosi Hetilap, 1932. május (76. évfolyam, 18-21. szám)

1932-05-07 / 18. szám

1932. 18. sz. ORVOSI HETILAP sőt hónapok múlva is megmaradt, vagy csak kisebb, az eredeti magasságtól még távolálló emelkedéseket ért el. A vérnyomásra való hatásánál is kifejezettebb a vesedia­­thermiának a befolyása a subjectív panaszokra. Már né­hány kezelés után megszűnnek a szédülési rohamok, a fejnyomás, fejfájás és vértódulás, enyhül az általános in­gerlékenység, az álmatlanság és a nyugtalan alvás. A sub­jectív állapotnak ez a nagyfokú javulása is tartós s a panaszok csak akkor térnek vissza, ha a vérnyomás újból emelkedni kezd. Ha ilyenkor megismételjük a diathermia­­kezelést, úgy a tünetek megint gyorsan visszafejlődnek s a beteget hosszú időre ismét tünetmentessé tehetjük. A második csoportba soroztuk a merev hypertoniával járó nephrosclerosisokat, melyeknél a vérnyomás rendesen magas értékeken fixálódott,, nem mutat extrém ingadozá­sokat s a vesefunctionak már kifejezett zavara áll fenn. Ha az ilyen betegeknél végzünk sorozatos vesediathermia­­kezelést, úgy nem látjuk azokat a szép eredményeket, mint az előbbi csoportnál. A tensio ugyan ezeknél is le­száll a diathermiázás alatt — sőt a csökkenés igen tete­mes is lehet (3. sz. ábra) — azonban a vérnyomás szintje tartósan nem, vagy alig változik. Egyedül a subjectiv panaszok azok, melyekre itt is kedvező hatással van a vese­­diathermia s e tekintetben az eredmény elég tartósnak is bizonyul. A vesefunctio kifejezett javulását azonban 3—4 hetes kezelés után egy esetben sem észleltük. Nagyon hasonlóan viselkednek a harmadik csoportba tartozó chronicus nephritisek is. Ezeknél a diathermia alatt aránylag a legkisebb a vérnyomás csökkenése — 10—20 Hg mm — s néha ez is elmarad. Könnyebb esetek­ben, ha nap-nap után folytatjuk a kezelést, sikerül ugyan a vérnyomás szintjét lejebb szállítani, azonban, amint ki­hagyjuk — ha csak 1—2 napra is — a diathermiát, úgy a vérnyomás ismét az eredeti értékre emelkedik (4. sz. ábra K. A.). Súlyosabb esetekben az eredmény még ke­­vésbbé tartós (4. sz. ábra K. S.). Praeuraemiás stádium­ban levő nephritiseknél szintén értünk el átmeneti ered­ményt s amint a mellékelt görbéből (4. sz. ábra. K. D.) láthatjuk a vérnyomáscsökkenés az első hét után tetemes fokot ért el, azonban itt is a diathermia kihagyása azon­nali visszaesést eredményezett. Újból alkalmazva a keze­lést, a vérnyomás ismét közel 160 Hg­mm-ig csökkent, mégis pár nap múlva bekövetkezett az exitus. Nagyon jó hatással van azonban a vesediathermia a chronicus nephritisnél is a subjectív tünetekre s különösen a tar­tós fejfájások azok, melyek igen jól és elég tartósan re­agálnak ezen kezelésre. Egyik súlyos esetünkben (4. sz. ábra K. S.) dacára, hogy a vérnyomás nem mutatott ki­fejezett reactiót, azért folytattuk négy héten keresztül a kezelést, mert általa a beteget ezen idő alatt majdnem tü­netmentesen tudtuk tartani, ami viszont eddig semmi más eljárással ilyen mértékben nem sikerült. Ez a betegünk a kúra befejezése után is még néhány hétig aránylag jól érezte magát, de csakhamar visszakerült a klinikára prae­uraemiás tünetekkel. Ez a tény, hogy vesediathermiával chronicus vesegyulladásban a vérnyomásnak hacsak átme­neti csökkenését és a tüneteknek tartósabb javulását el is tudjuk ugyan érni, anélkül azonban, hogy a progressiót is befolyásolhatnánk, arra mutat, hogy a diathermia a resfrnctiót serkenteni már nem képes. Ez legfeljebb köny­­nyebb esetekben volna várható, ahol még elég ép paren­chyma áll rendelkezésünkre, amely a tökéletesebb capil­­larisatióra fokozott secretióval reagál. Egy könnyebb be­tegünknél (5. sz. ábra) tényleg constatálni tudtuk a vese­diathermia után az albuminuria kisfokú javulását. Arra nézve, hogy a csökkent Cl, vagy N-tolerantia számszerűleg fokozható-e vesediathermiával, eddigi vizsgálataink nem W. A. Nephrosclerosis (Fixált hypertoi _diaih. előtt diath. után S. G. Nephrosclerosis (fixált hypertonia) 3. ábra. K. S. Nephritis chronica (gravis) 4. ábra. 387

Next