Orvosi Hetilap, 1932. május (76. évfolyam, 18-21. szám)
1932-05-07 / 18. szám
1932. 18. sz. ORVOSI HETILAP sőt hónapok múlva is megmaradt, vagy csak kisebb, az eredeti magasságtól még távolálló emelkedéseket ért el. A vérnyomásra való hatásánál is kifejezettebb a vesediathermiának a befolyása a subjectív panaszokra. Már néhány kezelés után megszűnnek a szédülési rohamok, a fejnyomás, fejfájás és vértódulás, enyhül az általános ingerlékenység, az álmatlanság és a nyugtalan alvás. A subjectív állapotnak ez a nagyfokú javulása is tartós s a panaszok csak akkor térnek vissza, ha a vérnyomás újból emelkedni kezd. Ha ilyenkor megismételjük a diathermiakezelést, úgy a tünetek megint gyorsan visszafejlődnek s a beteget hosszú időre ismét tünetmentessé tehetjük. A második csoportba soroztuk a merev hypertoniával járó nephrosclerosisokat, melyeknél a vérnyomás rendesen magas értékeken fixálódott,, nem mutat extrém ingadozásokat s a vesefunctionak már kifejezett zavara áll fenn. Ha az ilyen betegeknél végzünk sorozatos vesediathermiakezelést, úgy nem látjuk azokat a szép eredményeket, mint az előbbi csoportnál. A tensio ugyan ezeknél is leszáll a diathermiázás alatt — sőt a csökkenés igen tetemes is lehet (3. sz. ábra) — azonban a vérnyomás szintje tartósan nem, vagy alig változik. Egyedül a subjectiv panaszok azok, melyekre itt is kedvező hatással van a vesediathermia s e tekintetben az eredmény elég tartósnak is bizonyul. A vesefunctio kifejezett javulását azonban 3—4 hetes kezelés után egy esetben sem észleltük. Nagyon hasonlóan viselkednek a harmadik csoportba tartozó chronicus nephritisek is. Ezeknél a diathermia alatt aránylag a legkisebb a vérnyomás csökkenése — 10—20 Hg mm — s néha ez is elmarad. Könnyebb esetekben, ha nap-nap után folytatjuk a kezelést, sikerül ugyan a vérnyomás szintjét lejebb szállítani, azonban, amint kihagyjuk — ha csak 1—2 napra is — a diathermiát, úgy a vérnyomás ismét az eredeti értékre emelkedik (4. sz. ábra K. A.). Súlyosabb esetekben az eredmény még kevésbbé tartós (4. sz. ábra K. S.). Praeuraemiás stádiumban levő nephritiseknél szintén értünk el átmeneti eredményt s amint a mellékelt görbéből (4. sz. ábra. K. D.) láthatjuk a vérnyomáscsökkenés az első hét után tetemes fokot ért el, azonban itt is a diathermia kihagyása azonnali visszaesést eredményezett. Újból alkalmazva a kezelést, a vérnyomás ismét közel 160 Hgmm-ig csökkent, mégis pár nap múlva bekövetkezett az exitus. Nagyon jó hatással van azonban a vesediathermia a chronicus nephritisnél is a subjectív tünetekre s különösen a tartós fejfájások azok, melyek igen jól és elég tartósan reagálnak ezen kezelésre. Egyik súlyos esetünkben (4. sz. ábra K. S.) dacára, hogy a vérnyomás nem mutatott kifejezett reactiót, azért folytattuk négy héten keresztül a kezelést, mert általa a beteget ezen idő alatt majdnem tünetmentesen tudtuk tartani, ami viszont eddig semmi más eljárással ilyen mértékben nem sikerült. Ez a betegünk a kúra befejezése után is még néhány hétig aránylag jól érezte magát, de csakhamar visszakerült a klinikára praeuraemiás tünetekkel. Ez a tény, hogy vesediathermiával chronicus vesegyulladásban a vérnyomásnak hacsak átmeneti csökkenését és a tüneteknek tartósabb javulását el is tudjuk ugyan érni, anélkül azonban, hogy a progressiót is befolyásolhatnánk, arra mutat, hogy a diathermia a resfrnctiót serkenteni már nem képes. Ez legfeljebb könynyebb esetekben volna várható, ahol még elég ép parenchyma áll rendelkezésünkre, amely a tökéletesebb capillarisatióra fokozott secretióval reagál. Egy könnyebb betegünknél (5. sz. ábra) tényleg constatálni tudtuk a vesediathermia után az albuminuria kisfokú javulását. Arra nézve, hogy a csökkent Cl, vagy N-tolerantia számszerűleg fokozható-e vesediathermiával, eddigi vizsgálataink nem W. A. Nephrosclerosis (Fixált hypertoi _diaih. előtt diath. után S. G. Nephrosclerosis (fixált hypertonia) 3. ábra. K. S. Nephritis chronica (gravis) 4. ábra. 387