Orvosi Hetilap, 1932. június (76. évfolyam, 22-25. szám)

1932-06-04 / 22. szám

482 ORVOSI HETILAP 1932. 22. sz azon sebészek álláspontja, kik a fenyegető recedivát tartva szem előtt, a beteget — egyelőre még kétes értékű kísér­letek kedvéért — nem kívánják huzamosabb ideig ágyhoz láncolni. A betegek nemcsak az incontinentiától ijednek meg, hanem attól is, ha a bélsárnyilás a hasfalra kerül. Sokkal inkább eltűrik a bélsár kifolyásának kellemetlenségeit a keresztcsont tájon, mint a hasfalon. Pedig kétségtelenül előnyösebb a hasfalon elhelyezett bélsárnyilás, mint hátul a keresztcsont táján. Az utóbbinak tisztítása sok nehéz­séggel jár és itt jól záró bélsaratfelfogó készüléknek fel­­erősítése is csak nehezen sikerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek megismerve a hasfali­anust, vele csakha­mar megbarátkoznak és megtanulják annak előnyeit be­csülni. A végbélrák eltávolítására különböző módok állanak rendelkezésünkre. Apróbb eltérésektől eltekintve a rákos daganatot radicálisan eltávolító műtéteknek két jellegze­tes alakja van használatban. Az egyik a sacralis módszer, amelyet abban az esetben alkalmazunk, mikor a daganat alacsonyan, egészen közel a végbél nyilashoz ül. A be­avatkozás lényege abban áll, hogy a daganat eltávolítása után a medencéből lehozott belet a keresztcsont táján varr­juk ki. A műtétnél főleg arra kell figyelemmel lennünk, hogy a lehúzott bélrészlet vérellátása kifogástalan legyen és így az esetleges elhalást biztosan elkerülje. A magasabban ülő rákos daganatoknál a modern se­bészet az abdomino-sacralis módszert tartja a legkielégí­­tőbbnek. Általában az a törekvés jut érvényre, hogy a sok­féle műtét helyett egy standard műtétet alkalmazzunk, melyet kisebb változtatásokkal minden sebész tudásának és egyéniségének megfelelően kidolgozzon. A végbélrák esetében végzett műtét a legnagyobb és egyszersmind technikailag a legnehezebb beavatkozások közé tartozik. Épen ezért, bármennyire is helyes a műtéteknek az esetek­hez alakalmazkodó egyéni beállítása, a végbélráknál aján­latosabb a kidolgozott átlageljáráshoz alkalamazkodnunk, mert még így is tudva és előre ismerve a veszélyeket, sok­szor nagy nehézségeket kell leküzdenünk.Csak ilyen ki­dolgozott és kiforott technika mellett remélhető a daga­natnak és vele kapcsolatos környéki áttételeknek gyökeres kiirtása, csak ilyen céltudatos munkával tudjuk a műtéti halálozást még jobban leszállítani és ezt a veszélyes beteg­séget sikeresen gyógyítani. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Basedow kór jódröntgen therápiája.* Irta: Csépai Károly dr., egyetemi magántanár. A Basedow-kór sebészi therápiáját általában megol­dottnak szokás tekinteni. Kétségtelen, hogy a pajzsmiri­gyek jelentékeny részének eltávolítása, az esetek nagyobb százalékában igen kedvező hatást gyakorol a betegség tüneteire. Hogy azonban a sebészeti eljárás mégsem tu­dott általánossá válni és hogy a belgyógyászati therápia aránylag csekély eredményei mellett a Basedow-kórról még mindig nem beszélnek úgy, mint sebészi betegségről, annak oka három körülményben keresendő. Az egyik ok, hogy a sebészeti beavatkozás a Basedow-kór nem minden esetében tud eredményt felmutatni. Vannak esetek, me­lyekben az aránylag igen radicális műtétet sem követi megfelelő javulás. Lehetséges, hogy ennek oka a Basedow­­kór pathogenesisének nem teljes egységességében kere­sendő. A másik igen fontos akadálya a sebészi eljárás ál­talános elterjedésének az aránylag nagy műtéti morta­litás, mely nem egy jeles sebésznél megközelíti a 20%-ot. A harmadik körülmény, mely a kérdésben szerepet játszik az orvosi tudományos felfogásban gyökerezik. Bizonyos pathologiai meggondolások amellett szólnak, hogy ámbár a Basedow-kór belgyógyászati therápiája eddig döntő ered­ményeket nem mutatott fel, mégis a belgyógyászatilag be­folyásolható betegségek közé tartozik. Ebből a tudományos felfogásból következett, hogy a betegség belgyógyászati therápiájában rendkívül sok mód­szert és gyógyítószert ajánlottak. Az ajánlott gyógyító el­járások óriási tömege egyszersmind annak a bizonyítéka is, hogy a souverain gyógyító módot eddig megtalálni nem sikerült. Valamely ajánlott gyógyszeres beavatkozás ér­tékének megítélését megnehezíti az a körülmény, hogy a Basedow-kór spontán remissiókra, sőt néha spontán gyó­gyulásra is hajlamos. Ez okozza, hogy az ajánlott gyógy­szereknek túlnyomó része még mindig szerepel a betegség gyógyításában, ha az alkalmazási köre nagyobb mérték­ben meg is csökken. Csak jellemzésül említem, hogy a Möbius-féle antithyreoid savót, melynek alkalmazása el­méletileg sem indokolt és exact klinikai megfigyelések alapján egyáltalában nem vált be, még mindig elég széles körben alkalmazzák, ámbár évtizedek előtt került be a Basedow-kór therápiájába. Ha kritikailag át akarjuk te­kinteni a Basedow-kór gyógyítására szolgáló eljárásokat, abból kell kiindulni, hogy valamely gyógyító eljárás ered­ményességének legfőbb critériuma, ha a betegség bizo­nyos beavatkozásra nagy rendszerességgel mutat lénye­gesebb javulást, avagy teljes gyógyulást. A javulás foká­nak nagysága és tartóssága lényegesen meg kell hogy ha­ladja a betegség spontán ingadozásaival kapcsolatos vál­tozásokat. Bizonyos fokig egyes esetek feltűnő befolyá­solása is értékes útmutatásul szolgálhat. Ha a fenti nézőpontból tekintünk végig a Basebow­­kór kezelésében alkalmazott eljárásokon azt kel monda­nunk, hogy eddig egyikben sem találtuk meg a souverain gyógyító tényezőt. A gyógyító elárások egy része a tüneti befolyásolást tűzte ki célul, anélkül, hogy a cau­salis therapia nagy igényű elnevezésére számot tartott volna. A brom. valeriana, arsen hypophosphit készítmé­nyek, chininum bromatum, natrium phosphoricum, a phy­sico- és psycho­therapiás eljárások, kezelési módok két­ségtelenül mindannyian olyanok, amelyek a Basedow-kór kezelésében haszonnal alkalmazhatók, anélkül azonban, hogy a betegség gyógyítására a fenti értelemben al­kalmasak volnának. Az organotherapiás eljárások semmi komolyabb eredményt nem tudtak eddig még felmutatni. Az antithyreoid savó épolyan hatástalan, mint a modern organotherapiás elgondoláson alapuló kísérletezések. Csak annyit említhetek meg, hogy nincsen olyan endocrin mi­rigy, melynek kivonatát ne próbálták volna felhasználni a betegség kezelésére. A diaetás módszerek — szerény nézetem szerint — épen úgy tüneti célokat szolgálnak, mint az első csoportban említett idegrendszert befolyá­soló szerek és eljárások. Ezeknek az eljárásoknak a lé­nyege, hogy az állati fehérjék megszorítása útján, való­színűleg a specificus dynamicus hatás révén, bizonyos fokig ellene dolgozhatnak az anyagcsere fokozódásnak. Mint tüneti kezelésnek túlzott igénybevétele nem indo­kolt. Állati fehérjék mérsékelt megszorításán kívül egyéb beavatkozások alig indokoltak, különösen akkor nem, ha a diaetás előírások különlegessége miatt, a be­tegek táplálákfelvétele szenvedne zavart. A Basedow­­kór klímát other­apiájának igen sok híve akad. Pedig hogy a klimatotherapiáé sem lehet a döntő szó, már az is bizo­nyítja, hogy két legellentétesebb klímát egyformán alkal­masnak tartják a beteség gyógyítására. Egyesek sub- *) Előadatott a Budapesti Kir. Orvos Egyletben 1932. március hó 4-én.

Next