Orvosi Hetilap, 1932. június (76. évfolyam, 22-25. szám)
1932-06-04 / 22. szám
482 ORVOSI HETILAP 1932. 22. sz azon sebészek álláspontja, kik a fenyegető recedivát tartva szem előtt, a beteget — egyelőre még kétes értékű kísérletek kedvéért — nem kívánják huzamosabb ideig ágyhoz láncolni. A betegek nemcsak az incontinentiától ijednek meg, hanem attól is, ha a bélsárnyilás a hasfalra kerül. Sokkal inkább eltűrik a bélsár kifolyásának kellemetlenségeit a keresztcsont tájon, mint a hasfalon. Pedig kétségtelenül előnyösebb a hasfalon elhelyezett bélsárnyilás, mint hátul a keresztcsont táján. Az utóbbinak tisztítása sok nehézséggel jár és itt jól záró bélsaratfelfogó készüléknek felerősítése is csak nehezen sikerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegek megismerve a hasfalianust, vele csakhamar megbarátkoznak és megtanulják annak előnyeit becsülni. A végbélrák eltávolítására különböző módok állanak rendelkezésünkre. Apróbb eltérésektől eltekintve a rákos daganatot radicálisan eltávolító műtéteknek két jellegzetes alakja van használatban. Az egyik a sacralis módszer, amelyet abban az esetben alkalmazunk, mikor a daganat alacsonyan, egészen közel a végbél nyilashoz ül. A beavatkozás lényege abban áll, hogy a daganat eltávolítása után a medencéből lehozott belet a keresztcsont táján varrjuk ki. A műtétnél főleg arra kell figyelemmel lennünk, hogy a lehúzott bélrészlet vérellátása kifogástalan legyen és így az esetleges elhalást biztosan elkerülje. A magasabban ülő rákos daganatoknál a modern sebészet az abdomino-sacralis módszert tartja a legkielégítőbbnek. Általában az a törekvés jut érvényre, hogy a sokféle műtét helyett egy standard műtétet alkalmazzunk, melyet kisebb változtatásokkal minden sebész tudásának és egyéniségének megfelelően kidolgozzon. A végbélrák esetében végzett műtét a legnagyobb és egyszersmind technikailag a legnehezebb beavatkozások közé tartozik. Épen ezért, bármennyire is helyes a műtéteknek az esetekhez alakalmazkodó egyéni beállítása, a végbélráknál ajánlatosabb a kidolgozott átlageljáráshoz alkalamazkodnunk, mert még így is tudva és előre ismerve a veszélyeket, sokszor nagy nehézségeket kell leküzdenünk.Csak ilyen kidolgozott és kiforott technika mellett remélhető a daganatnak és vele kapcsolatos környéki áttételeknek gyökeres kiirtása, csak ilyen céltudatos munkával tudjuk a műtéti halálozást még jobban leszállítani és ezt a veszélyes betegséget sikeresen gyógyítani. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Basedow kór jódröntgen therápiája.* Irta: Csépai Károly dr., egyetemi magántanár. A Basedow-kór sebészi therápiáját általában megoldottnak szokás tekinteni. Kétségtelen, hogy a pajzsmirigyek jelentékeny részének eltávolítása, az esetek nagyobb százalékában igen kedvező hatást gyakorol a betegség tüneteire. Hogy azonban a sebészeti eljárás mégsem tudott általánossá válni és hogy a belgyógyászati therápia aránylag csekély eredményei mellett a Basedow-kórról még mindig nem beszélnek úgy, mint sebészi betegségről, annak oka három körülményben keresendő. Az egyik ok, hogy a sebészeti beavatkozás a Basedow-kór nem minden esetében tud eredményt felmutatni. Vannak esetek, melyekben az aránylag igen radicális műtétet sem követi megfelelő javulás. Lehetséges, hogy ennek oka a Basedowkór pathogenesisének nem teljes egységességében keresendő. A másik igen fontos akadálya a sebészi eljárás általános elterjedésének az aránylag nagy műtéti mortalitás, mely nem egy jeles sebésznél megközelíti a 20%-ot. A harmadik körülmény, mely a kérdésben szerepet játszik az orvosi tudományos felfogásban gyökerezik. Bizonyos pathologiai meggondolások amellett szólnak, hogy ámbár a Basedow-kór belgyógyászati therápiája eddig döntő eredményeket nem mutatott fel, mégis a belgyógyászatilag befolyásolható betegségek közé tartozik. Ebből a tudományos felfogásból következett, hogy a betegség belgyógyászati therápiájában rendkívül sok módszert és gyógyítószert ajánlottak. Az ajánlott gyógyító eljárások óriási tömege egyszersmind annak a bizonyítéka is, hogy a souverain gyógyító módot eddig megtalálni nem sikerült. Valamely ajánlott gyógyszeres beavatkozás értékének megítélését megnehezíti az a körülmény, hogy a Basedow-kór spontán remissiókra, sőt néha spontán gyógyulásra is hajlamos. Ez okozza, hogy az ajánlott gyógyszereknek túlnyomó része még mindig szerepel a betegség gyógyításában, ha az alkalmazási köre nagyobb mértékben meg is csökken. Csak jellemzésül említem, hogy a Möbius-féle antithyreoid savót, melynek alkalmazása elméletileg sem indokolt és exact klinikai megfigyelések alapján egyáltalában nem vált be, még mindig elég széles körben alkalmazzák, ámbár évtizedek előtt került be a Basedow-kór therápiájába. Ha kritikailag át akarjuk tekinteni a Basedow-kór gyógyítására szolgáló eljárásokat, abból kell kiindulni, hogy valamely gyógyító eljárás eredményességének legfőbb critériuma, ha a betegség bizonyos beavatkozásra nagy rendszerességgel mutat lényegesebb javulást, avagy teljes gyógyulást. A javulás fokának nagysága és tartóssága lényegesen meg kell hogy haladja a betegség spontán ingadozásaival kapcsolatos változásokat. Bizonyos fokig egyes esetek feltűnő befolyásolása is értékes útmutatásul szolgálhat. Ha a fenti nézőpontból tekintünk végig a Basebowkór kezelésében alkalmazott eljárásokon azt kel mondanunk, hogy eddig egyikben sem találtuk meg a souverain gyógyító tényezőt. A gyógyító elárások egy része a tüneti befolyásolást tűzte ki célul, anélkül, hogy a causalis therapia nagy igényű elnevezésére számot tartott volna. A brom. valeriana, arsen hypophosphit készítmények, chininum bromatum, natrium phosphoricum, a physico- és psychotherapiás eljárások, kezelési módok kétségtelenül mindannyian olyanok, amelyek a Basedow-kór kezelésében haszonnal alkalmazhatók, anélkül azonban, hogy a betegség gyógyítására a fenti értelemben alkalmasak volnának. Az organotherapiás eljárások semmi komolyabb eredményt nem tudtak eddig még felmutatni. Az antithyreoid savó épolyan hatástalan, mint a modern organotherapiás elgondoláson alapuló kísérletezések. Csak annyit említhetek meg, hogy nincsen olyan endocrin mirigy, melynek kivonatát ne próbálták volna felhasználni a betegség kezelésére. A diaetás módszerek — szerény nézetem szerint — épen úgy tüneti célokat szolgálnak, mint az első csoportban említett idegrendszert befolyásoló szerek és eljárások. Ezeknek az eljárásoknak a lényege, hogy az állati fehérjék megszorítása útján, valószínűleg a specificus dynamicus hatás révén, bizonyos fokig ellene dolgozhatnak az anyagcsere fokozódásnak. Mint tüneti kezelésnek túlzott igénybevétele nem indokolt. Állati fehérjék mérsékelt megszorításán kívül egyéb beavatkozások alig indokoltak, különösen akkor nem, ha a diaetás előírások különlegessége miatt, a betegek táplálákfelvétele szenvedne zavart. A Basedowkór klímát otherapiájának igen sok híve akad. Pedig hogy a klimatotherapiáé sem lehet a döntő szó, már az is bizonyítja, hogy két legellentétesebb klímát egyformán alkalmasnak tartják a beteség gyógyítására. Egyesek sub- *) Előadatott a Budapesti Kir. Orvos Egyletben 1932. március hó 4-én.