Orvosi Hetilap, 1932. július (76. évfolyam, 26-30. szám)

1932-07-02 / 26. szám

76. évfolyam, 26. szám, Budapest, 1932 július 2. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő ■ FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1807-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM. Lénárt Zoltán: A könytömle­genyedés operálásának indica­tion­is módjai. (571—575. oldal.) Vándorfy József: A gyomornyákhártya működéséről gyomor­süllyedés eseteiben. (575—578. oldal.) Böhm Sándor: A röntgensugárzás hatása a szervezet immun­anyagaira. (578—579. oldal.) Menyhárd Irén: Az ulcus cruris baktériumflórája és annak módosulása a kezelés folyamán. (579—581. oldal.) Leinzinger Mária és Tukats Sándor: Az anyarozs készítmé­nyek hatékonysága. (581—582. oldal.) Kollarits Béla: A Dinelcos-vaccina therapiás és diagnostikai értéke. (582—583. oldal.) Zilzer László: Adat az alimentáris vércukoremelkedés me­­chanismusához. (584­—585. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (101—104. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Szemészet. — Sebészet. (585— 586. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (586—592. oldal.) Verebély Tibor: Fenyegeti-e összeomlás az orvostudományt? (592—594. oldal.) Vegyes hírek. (594. oldal és a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Kir. Magy. Pázmány Péter Tud.­Egyetem orr- és gégekór­­tani klinikájának (igazgató: Lénárt Zoltán ny. r. tanár) közleménye. A könytömle­genyedés operálásának indicatiói és módjai.* Irta: Lénárt Zoltán dr., egyetemi tanár A könyutak megbetegedését túlnyomó részben az orrüreg kóros elváltozásai okozzák azáltal, hogy mecha­nikusan akadályozzák a könylevezetést és a pangó vá­ladék dacryocystitist idéz elő, vagy pedig gyuladások terjednek át a könytömlőre. A nagyfokú sövényelferdülések, cristák és spinák az alsó kagylót odaszoríthatják az oldalsó orrfalhoz és ez­által megszűkíthetik a könyvezetek nyílását. Szűküle­teket idézhetnek elő a fogcysták, amelyek az alsó orr­járat fenekét felemelik, úgyszintén a lupusos és lueses fekélyek után keletkező hegek is. A nyálkahártya túl­­tengésével járó chronikus gyuladás, valamint az orrüreg tuberculosus, lueses és skleromás elváltozásai gyakran betegítik meg a könyapparátust. Az orrüregbe jutott idegen testek a nyomukban fejlődő genyes rhinitis út­ján szintén dacryocystitist okozhatnak. A sérülések, valamint a könyutakat érő műtéti ártalmak szintén szerepet játszanak a könytömlő gyula­dás keletkezésében. A sinus maxillaris pungálása és ra­­dicalis műtétek esetén, valamint ozaena miatt végzett opera­ci­ók által is (Lautenschläger, Halle) veszélyeztetve van a könyvezeték. Az orrmelléküregek gyuladása szintén oka lehet a könyutak megbetegedésének. Legközelebbi kapcsolat­ban az elülső rostasejtek állanak a ductussal, ezért ezek idéznek elő benne leggyakrabban elváltozásokat, míg az állcsont és homloküreg ritkábban szerepel kórokozó gya­nánt. A melléküregek netrológiai jelentőségét illetőleg nem egységesek a vélemények. Egyesek, mint Kuhnt, Rhese és Brunzlow a melléküregeket tartják a köny­tömlő gyuladás leggyakoribb okának. Ezzel szemben West és Kofler kétségbevonják domináló szerepüket. Kofler 160 esetében csak 3 ízben volt melléküreg gyula­dás megállapítható. Saját anyagomon, amely 92 esetet foglal magában, szintén csak 3 esetben állott fenn mel­léküreg gyuladás. A könytömlő megbetegedése esetén az orrüreg vizs­gálata mindig szükséges és ha olyan orrbántalom álla­pítható meg, amelyet vonatkozásba lehet hozni a köny­­szervek elváltozásával, ennek meggyógyítására kell tö­rekedni. Az orr gyógykezelése azonban ritkán és csak az egészen kezdeti stádiumban gyakorol a könytömlő gyuladására kedvező befolyást. A hosszabb időn át tartó ártalmak olyan elváltozásokat idéznek elő a könytömlő és vezeték nyálkahártyáján, amelyek nem fejlődhetnek többé vissza az orrbántalom megszüntetésére. A chronikus könytömlő gyuladás szemészeti keze­lése conservativ vagy operatív. A conservativ kezeléssel az előrehaladottabb esetekben nem lehet eredményt elérni és műtéti gyógyításra van szükség. Három műtét jöhet tekintetbe: a könytömlő kiirtás, valamint a belső és a külső könytömlő resectio­ A könytömlő kiirtás a legrégibb műtéti eljárás, amely szakszerűen végrehajtva nem veszélyes, rövid utó­kezelést igényel és a dacryocystitissel járó bajokat és veszélyeket rövid idő alatt teljesen megszünteti. Hátrá­nya azonban, hogy csonkító beavatkozás, amely a leve­zető utak elpusztításával végleg lehetetlenné teszi a könylevezetést. A könycsurgás az esetek egy részében állandóan zavarja a beteget és a kellemetlenség oly foka lehet, hogy a palpebralis könymirigy kiirtása válik utó­lag szükségessé. Ez arra a törekvésre vezetett, hogy a könytömlő gyuladás úgy legyen meggyógyítható, hogy a könylevezetést az orr felé állandó nyílás biztosítsa. * Referáló előadás a Magyar Szemorvostársaság és a Budapesti Kir. Orvosegyesület Orr- és gégeorvosi Szakosztá­lyának 1932. április hó 9-én tartott együttes ülésén.

Next