Orvosi Hetilap, 1932. szeptember (76. évfolyam, 35-38. szám)
1932-09-03 / 35. szám
HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 76. évfolyam, 35. szám. Budapest, 1932 szeptember 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Fazakas Sándor: A melléküregek topographiája, különös tekintettel a szemideg betegségére. (781—784. oldal.) Székácsné Friedmann Ilona: Az adenoid-vegetatio röntgenvizsgálata. (784—787. oldal.) Stransky Jenő: Az egészséges és beteg csecsemő táplálásáról. (787—790. oldal.) Liebmann István: Ileus gyermekágyban. (790—792. oldal.) Meczner László: A szívverés számának munka-quotiense (Qu). (792—794. oldal.) Záborszky István: A kétoldali pneumothorax indicatiójának kiterjesztése. (794—795. oldal.) Veress János: Tömeges gyilkos galóca (Amanita phalloides) mérgezések Bük községben (Sopron m.). (795—798. oldal.) Tokay László: Capsicismus. (798—801. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései (137—140. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. —. Szülészet. — Szemészet. — Fülgyógyászat. (801—802. oldal.) Déri Henrik közlését ismerteti Herczeg Árpád: Morvai János Cholera gyógymódja 1831-ben (802. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A melléküregek topographiája különös tekintettel a szemideg betegségére. Irta: Fazekas Sándor dr., egyetem. tanár. Az orr és a szembetegségek közötti kapcsolatból jelenleg azokról az újabb tapasztalatokról fogok beszámolni, melyeket a melléküregek és a szemideg között szereztem. E kettő közötti összefüggés köztudomás szerint olyan szoros, hogy nincs még két szakma képviselője annyira egymásra utalva, mint a rhinológus és a szemész kezdve a diagnosis felállításán s végezve a szükséges beavatkozás eldöntésén. Ebből természetesen következik az, hogy a megszokottnál jobban kell ismernünk ezeket a közvetlenül egymás mellett fekvő mezőket. Az ok és okozati összefüggés eldöntésébe különben igen sokszor hibás szempontok csúsznak be. A természetes összefüggésekből önként adódó kölcsönhatások nem ismerése ugyanis rendkívüliségek felvételére ösztökéli könnyen az embert. Vonatkozik ez elsősorban azokra a topographiai tanulmányokra, melyeknek legfőbb célja az volt, hogy valami rendkívülit találjanak a melléküregek és a szemideg egymás közti viszonyában. Hogy csak egyet említsek: a koponyák ezreit vizsgálták át (fúrták, faragták, fűrészelték) csak azért, hogy egy-két olyan esetet találjanak, ahol a szemideg direct átmegy az iköblön, vagy pedig a rostasejteken. Azt hitték ugyanis, hogy ezek a rendellenességek szükségesek ahhoz, hogy az utóbbiak betegségének áttevődését a szemidegre megmagyarázhassák. Több, mint ezer koponyán szerzett tapasztalatom szerint ezek s az ezekhez hasonló topographiai eltérések annyira ritkán fordulnak elő, hogy jóformán számba sem jöhetnek azokhoz az aránylag elég gyakran előforduló szemideg-bántalmakhoz képest, melyeknek az eredete feltétlen az orrban, illetve a melléküregekben keresendő. Kénytelenek vagyunk tehát az áttevődés okát valami egyébben keresni. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy az anatómiai-topographiai viszony e két tájék között annyira szoros, hogy minden különösebb rendellenesség felvétele nélkül is nagyon könnyen el lehet képzelni a melléküregek bántalmainak a szemidegre áttevődését. Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy bizonyos körülmények között ez a propagatio könnyebb, illetve nehezebb. A szemidegnek néhány ilyen természetű betegsége alkalmával a Röntgen-képnek az elemzése, figyelmem a canalis opticus fontos szerepére irányította. Koponyavizsgálataimból szűrtem le a következőt: azt, hogy milyen viszonyba kerül a szemideg a melléküregekkel, elsősorban csatornabeli szakasza dönti el. E tekintetben igen jelentős szerepet játszik a csatornának a hossza. y2—1— 2 '/m-nyi, tehát egészen rövid csatorna esetén egyetlenegy esetben sem láttam, hogy ezzel még a leghátul fekvő rostasejtek is érintkezésbe kerültek volna. Természetesen még kevésbbé lehet erről beszélni a hátsó rostasejtek előtt fekvő többi melléküreggel kapcsolatban. Ezekben az esetekben a szemideg mindössze az iköböllel áll közvetlen szomszédságban, azonban ennek a közvetlen szomszédságnak esetleges veszedelmeit is nagyon csökkenti éppen a csatorna rövidsége, emiatt ugyanis a két üreg csak igen minimális területen érintkezik egymással. A csatorna rövidségének azonban rendszerint még egyéb hasznos velejárói is vannak, amelyek még jobban megnehezítik a megbetegedésnek a szemidegre áttevődését. Így elsősorban is csaknem mindig úgy láttam, hogy minél rövidebb a canalis, annál vastagabb annak a fala. Innen van az, hogy legvastagabb csontfalakat éppen az előbb említett minimális hosszméretek mellett láttam. A csatorna rövidségének egy másik hatásában * Előadta a Magyar Szemorvos-Társaság ülésén (Magyar Orvosi Nagyhét 1931, Budapest).