Orvosi Hetilap, 1932. október (76. évfolyam, 39-43. szám)

1932-10-01 / 39. szám

876 ORVOSI HETILAP alatti emphysemát. A bordaközti izomzat, amely a műtét alkalmával amúgy is szenved, sokszor a leggondosabban ellátva sem nyújt garantiát a hermetikus elzárást ille­tőleg. A mellüri levegő, a műtéti seben keresztül, a bőr­alatti kötőszövetbe tódul, melynek következtében a tüdő kitágul és így újból kitapadhat. Az eljárás sikere nem csak egy pontos és exact sebészi technikától függ, hanem a rendkívül lelkiismeretes és pontos, hosszú ideig tartó utókezeléstől is. Az utókezelés tökéletesen csak intézet­ben végezhető el. Amint a közölt esetek bizonyítják, csak kivételesek azok, amelyek ezen eljárás segítségével, pth.­­kezeléssel végérvényesen megoldhatók. A pth. rövid­ebb vagy hosszabb fennállás után szűkül, úgyhogy az esetek nagy többségében, a szükséges collapsus kellő ideig tör­ténő fenntartása érdekében, az oleothoraxhoz kell folya­modunk. Az eddig észlelt esetekben, a pth. beszűkülése, kivétel nélkül az alsó-lebeny felett kezdődött, úgyhogy sikeres beavatkozás után, a csúcs és a felső-lebeny collap­­susa, kivétel nélkül, minden esetben biztosítható volt. Ezen műtéti beavatkozás nem tekinthető mindenna­pos beavatkozásnak, de körülírt, szigorú indicatiós terü­let mellett eredményre vezető s a selectiv oleothoraxszal kapcsolatban­ a collapsus-therapiának műtéti kibővítését jelenti. A Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikájának közleménye (igazgató: Hainiss Elemér ny. r. tanár.) Vérzések a diphtheria kapcsán. Kiss Pál dr. egyetemi tanársegéd. Bretanneau már 1826-ban észlelt három diphtheriás betegében vérzést, az egyikben véres hányást, a másikban a tonsillákon pontszerű vérzéseket, a harmadikban vére­sen átivódott lepedőket. Ezen megfigyelések óta a di­phtheria tünettanával foglalkozó közlemények úgyszól­ván mindenikében megtalálják e tünetek ismertetését. Az egyik szerző a diphtheria toxikus alakjára tartja jel­lemzőnek a vérzést, mások septikus, ismét mások malig­nus alaknak nevezik azt a typust, ahol vérzések jelent­keznek, vannak akik haemorrhagiás diphtheria név alatt külön csoportba osztják ezeket az eseteket, Friedemann pedig azon eseteket, ahol más, ez alkalommal nem részle­tezendő tünetekkel vérzések is megjelentek, a súlyos esetek nekrotikus alakjai közé sorozta. Ha átnézzük az ide vonatkozó irodalmat, láthatjuk, hogy talán nincs olyan szerv, amelyben a diphtheria kapcsán ne észlelték volna vérzéseiket: az orr-, az ajak-, a torok-, a mandulák vérzése, a gingiva-, a conjunctiva-, a vulva vérzése, haematemesis, véres szék, haematuria, ech­ymosisok, suffusiók, petephiák (melyek vagy spon­tán, vagy valami egészen enyhe trauma után jelennek meg), az álhártya haemorrhagiás alakja, boncolt esetek­ben mellékvesék, a szív (különösen subendo- és subperi­­cardialisan), agy, a pleura­ stb. vérzései, azok a vér­­zési formák, melyeket leírtak, bár a casuistikus közlemé­nyek száma igen csekély. Úgyszólván teljesen egyeznek a vélemények abban, hogy a diphtheria kapcsán fellépő vérzések igen súlyos prognosis mellett szólnak. Marfan szerint a „halálos ki­menetel szabály“, Lereboullet és Boulanger Pilet szerint, ha az orrvérzés az angina végén jön, akkor nem jelentős, ha azonban az első napokon lép fel s hozzá csatlakozik az arc sápadtsága, bűzös lehellet, úgy a prognosis absulet rossz. Schick szerint, ha súlyos esetekben a torokban a lepedék kifejezetten gangraenás s haemorrhagiás diathe­sis van jelen, ha orrvérzés, toroknyálkahártyavérzés, bőr­vérzés (purpura) fejlődik ki, a beteget elveszettnek kell tartanunk. Beverley Hannah 70 haemorrhagiás typusú diphtheria esete közül egy sem gyógyult meg s szerinte a diphtheriának a haemorrhagiás formája „megváltozha­­tatlanul fatalis kimenetelű.“ Bókay J. a heamorrhagiás diphtheria eseteket tartja a legrosszab kórjósla­túnak. Goodal és Basan felfogása szerint „a bőr és nyálkahártya vérzések a diphtheria acut stádiumában mindig halálo­sak.“ Friedemann az ő beosztásában nekrotikus alaknak nevezett eseteit majdnem elveszettnek tartja s az ezen beosztást követő Szirmai szerint a „bőrvérzések megje­lenése szinte infaust prognosist jelent“. Kétségtelen, hogy a haemorrhagiás típusú diph­­theria-esetek prognosisa igen súlyos, azonban nem absolut rossz. Találunk leírva az irodalomban gyógyult eseteket is- Wiszniewszky ismertet egy 6 hónapos csecsemőt, aki­nél orr-diphtheria kapcsán bőrvérzések léptek fel és a be­teg meggyógyult, hasonlóan Hinds Howel esete is, amely­ben diphtheria kapcsán nasopharyngealis vérzés, haema­turia jelentkezett. Sabratés egyik betegén a serum be­adása helyén vérzés jött létre, az eset gyógyult, sőt Bre­­tonneau egyik esete is, aki véreset hányt. Az általunk észlelt eseteket a prognosis szempontjából alább részle­tesen ismertetni fogjuk. A vérzések okát legtöbben a diphtheria-toxinnak az érfalra gyakorolt hatásában keresik, ezenkívül Monti és még többen a véralvadékonyságának csökkenését. Duke a vérlemezkék számának a toxin hatására való megkevesle­­kedését (Labrates is talált egyik esetében thrombopeniát) is felveszi, Schwartz pedig oly, szabaddá vált toxicus lipoi­­dokban keresi, amelyek normálisan a különböző szervek­ben inactív állapotban vannak jelen s a diphtheriatoxin hatására szabadulnak fel. Beverley Hannah szerint a két nem között a vérzé­sek felléptének szempontjából nincs különbség, de befo­lyással van az életkor, amennyiben túlnyomó­­­ban az iskolás kornál fiatalabbakban jelentkezett ez a compli­catio. 1920-tól 1931-ig bezárólag a budapesti gyermekklini­kán ápolt 1680 diphtheria-eset között 86 (5,1%) volt olyan, ahol a betegség folyamán valamilyen formában vérzés lépett fel. Ezen esetek közé csak azokat a bete­geket vettem be, akikben kifejezett vérzéseket tudtunk kimutatni, s így azoknak az eseteknek jelentékeny része, ahol csak nekrotikus torok képletek, szennyesen, zöldesen, szürkésen, kissé barnásan elszíneződött lepedék volt, az alábbi esetek között nem szerepelnek. Ezeket intézetünk­ből Szirmai (Friedemann beosztása szerint) mint malig­nus typusú diphtheria eseteket részletesen feldolgozta s hovatartozásukat és prognosisukat kimerítően ismertette. Kétségtelen, hogy utóbbi elváltozások a betegség nagy­fokú malignitásának ugyancsak igen korai jelei s a therapia irányításában mindig figyelembe veendők, de e helyen nem tárgyaljuk, mert nem tartjuk őket szigorú­an a kérdéshez tartozóknak-Fenti 86 eset kórrajzának ismertetése helyett át­tekinthetőség szempontjából megfelelőbbnek tartjuk, ha az eseteket táblázatba foglaljuk össze. A táblázatok alapján e vérzéses eseteket 3 csoportba Véres orrfolyás Di­­narium 36 351 Orrvérzés a lepe­dék leválásakor2 2 _ Összesen : 38 371 * Az 1931—32. évi „Belföldi kutatási ösztöndíj” támoga­tásával készült dolgozat. 1932. 39. sz.

Next