Orvosi Hetilap, 1932. november (76. évfolyam, 44-47. szám)

1932-11-05 / 44. szám

76. évfolyam, 44. szám. Budapest, 1932 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Engel Károly: A syphilis, mint belorvosi­­betegség. (985— 989. oldal.) Bársony Tivadar és Koppenstein Ernő: Új eljárás a húgy­hólyag röntgenvizsgálatára. (989—991. oldal.) Rejtő Kálmán: A süllyedéssebességi és labilitási reactiók ér­zékenysége kiesben. (991—994. oldal.) vitéz Schulcz Ágost: Az ovarium visszahatása a hypophysisre. (994—996. oldal.) Török Sándor: Kísérleti vizsgálatok az orthostatikus albu­­minuriában. (996—998. oldal.) Friesz Jenő és Mohos Ernő: Tejsav meghatározások exsu­­datumokban és transsudatumokban. (998—1000. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (173—176. oldal.) Lapszemle: Belorvoszat.. — Szülészet. — Gyermekgyógyá­szat.. — Urológia. — Füligyógyászat. (1000—1002. oldal.) Könyvismertetés. (1002—1002. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (1003—1002. oldal.) Bélák Sándor: Tények és tanok az aetiologiában.. (1005— 1006. oldal. és a borítólap III. oldalrái..) Vegyes hirek. (a borítólap III. és II­. oldalán.) A syphilis, mint belorvosi betegség.* (Klinikai előadás.) Írta: Engel Károly dr., egyetemi rk. tanár. A syphilist évszázadok óta a bőrgyógyászati klini­kák tanították, éppúgy, mint ahogy dermatológiai köny­vek tárgyalták elsősorban. Ez mai ismereteink alapján voltaképen hibás. A syphilis nem bőrbetegség. A syphilis első megnyilvánulásának néhány napjától, sőt talán csak néhány órájától eltekintve, thypusos belső baj, amelynek tanítása elsősorban a belső bajok klinikáihoz tartozik, éppúgy, mint ahogy elsősorban belorvosi tankönyveinknek kellene ezzel a rendkívül fontos belső bajjal foglalkoz­­niok. Úgy az emberi, mint az állati pathologia ma ki­derítette azt, hogy a spirochaeták a bőrbe hatolásuk után a nirokutakon gyors tovább terjedés folytán már né­hány nap, sőt állatokon már néhány óra múlva elter­jednek a szervezetben, megtelepszenek az összes belső szervekben, azokban rövidesen anatómiai elváltozásokat is okoznak s ez elváltozások az esetek nagyobb számában manifest klinikai tünetekkel is járnak. Mire a primaer sklerosis kifejlődik, a syphilis már egész biztosan nem­csak a bőr betegsége, a bőrhöz tulajdonképen csak annyi­ban van köze, hogy a behatolás a bőrön át történt és az, hogy a behatolás helyén bőrelváltozás fejlődött ki. Hogy a syphilissel és kiváltképen annak korai stádiu­mával oly hosszú időn át mégis elsősorban a dermatoló­­gusok foglalkoztak, annak oka az volt, hogy a syphilis korai stádiumában régebben a betegség kórjelzését csakis az ez időben kimutatható bőr- és nyálkahártya-tünetek megismerése révén állapították meg, az ezen stádiumban mutatkozó egyéb betegségi tüneteknek, mint amilyenek fejfájás, gyomortünetek, láz, stb. jelentőséget alig tulaj­donítottak, a syphilis azon késői elváltozásait pedig, ame­lyeknek mai ismereteink szerint a syphilis morbiditása és halálozása szempontjából oly döntő jelentőségük van, egyáltalában nem vagy alig ismerték. Ily körülmények között természetes volt, hogy a syphilissel az a szak­ember foglalkozott, aki annak a kórjelzését leginkább meg tudta állapítani, tehát a bőrgyógyász. Megjegyzem, hogy a dermatológusok mindvégig jól tanították a syphi­list, hogy a syphilis tanának óriási előhaladását nagy­részt nekik köszönhetjük, — hiszen felesleges lenne e te­kintetben Ricard, Fournier, Neumann, Finger, stb. tudo­mányos érdemeire hivatkozni — de ez nem von le semmit a mai tudásunk szerint egész határozottan fogalmazható ama tételből, hogy a syphilis belorvosi betegség, amellyel foglalkozás és amelynek tanítása elsősorban a belorvosi klinikákra és belorvosi tankönyvekre tartozik. Megindo­kolja e tétel mai érvényességét az, hogy a syphilis fon­tosságát, mint pusztító népbetegség elsősorban a belorvos­­tan körébe tartozó betegségi megnyilvánulásainak köszön­heti. Hogy a syphilis nem tartozik a dermatológiába, ma még sokkal kevésbb, mint a múltban, a mellett jelentősen szól az is, hogy a mai syphilis mint arra elsősorban a der­matológusok, nevezetesen Finger felhívják a figyelmet, sokat vesztett dermotrop jellegéből- Ma a dermatológiai klinikán összehasonlíthatatlanabbul ritkábbak a fekélyes syphilises bőrelváltozások, számbelileg is erősen megfo­gyott a dermatologiai klinikák syphylisanyaga. Belki­­nikák és ideggyógyászati klinikák viszont tele vannak a belső szervek syphilisében szenvedő betegekkel. Már 20 évvel ezelőtt, boldogult főnököm, Jendrassik tanár klini­káján sokszor végeztünk erre vonatkozóan számításokat és a klinika betegeinek 30 — 50%-át találtuk syphilises eredetűnek, néha még ennél is többet. Hogy a syphilis nem tartozik a dermatológiába, hanem a belorvostanba azt sok kiváló szerző már régóta vitatja. E szerzők közül határozott állásfoglalása miatt Citronnak következő né­hány mondatát idézem: ,,A syphilis nem bőrbaj, sokszor nem is okoz semmiféle bőrtünetet. A bőrtünetek nem je­lentenek csak helyi bőrbajt, a bőrtünetek mutatkozása nem jelenti a betegség általá­nossá válását, elmúlásuk *) Az ó-tátrafüredi nemzetközi továbbképző kurzuson 1932. május hó 15-én tartott előadás.

Next