Orvosi Hetilap, 1933. február (77. évfolyam, 5-8. szám)
1933-02-04 / 5. szám
77. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1933. február 4. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC . ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR ORSÓS FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Galgóczy Jenő és Lőrincz Ferenc: Entamoebiasis a mérsékelt égöv alatt. Entamoeba histolytica előfordulása Magyarországon. (87—90. oldal.) Treer József: Az arcüreg űrtartalma és kiürülése élettani és kórtani szempontokból. (90—94. oldal.) Paul Benő és Róth Imre: Májfunctio és anaphylaxiás sahok. (94—97. oldal.) Biró István: Eklampsia görcs és öntudatlanság nélkül. (97 —99. oldal.) Tróján Emil: Submucosusan a hólyagban fekvő ureterke 3 éves fiúgyermekben. (99—100. oldal.) Faragó Ferenc: Tüdőcavernák anaerob baktérium flórája. (100—102. oldal.) Balázs Gyula: Súlyos deratatosis mixtúra a cloralotoromata után. (102—103. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. —Urológia. — Szemészet. — Fülgyógyászat. (103—105. oldal.) Könyvismertetés: (105—106. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (106 oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) Sz: A budapesti Orvosi Kaszinó Semmelweis lakomája, (a borítólap IV. oldalán.) Vegyes hírek, (a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Közegészségügyi Intézet pathohistologiai-parasitologiai osztályának (igazgató: Johan Béla c. rk. tanár) és a Székesfőváros Szent István Közkórház „D” belosztályának (főorvos: Hasenfeld Arthur c. rk. tanár) közleménye. Entamoebiasis a mérsékelt égöv alatt. Entamoeba histolytica előfordulása Magyarországon. írták: Galgóczy Jenő dr.és Lőrincz Feerenc dr. Az ember vastagbelébenélősködő pathogen entamoeba fajt 1875-ben Lösch fedeztefel és nevezte el amoeba colinak, az apathogen fajt viszont minden valószínűségszerint 1870-ben Lewis látta először és 1879- ben Grassi nevezte el nyilván tévedésből ugyancsak amoeba colinak. Bár Koch és Gaffky 1877-ben és előttük Kartulis 1885—86-ban demonstrálták, hogy a Lösch által felfedezett új faj sui generis szövetparasita, más szerzők pedig a Levis által felfedezett amoeba fajról állapították meg, hogy az kétségtelenül apathogen, mégis hosszú idő és szenvedélyes viták után kapta meg egyik is, másik is végleges nevét és rendszertani beosztását. Ma már nem keltenek zavart azoka közlemények, melyek az entamoeba coli (Grassi 1789) Casagrandi és Barbagella, 1895 bizonyos körülmények között pathogen mivoltát állítják, ma tudjuk, hogy ettől morpihologiailag élesen különbözik a pathogennek ismert entamoeba histolytica Schaudinn, 1903. Az entamoeba histolyticával kapcsolatos morphologiai és biológiai megállapítások az utóbbi időkig nagyjából egységes vélemény kialakulásához vezettek. A világháborúig ezen protozoomi trópusi parasitának, helyesebben az amoebás dysenteriát tisztán forróégövi betegségnek tartották. Thomson szerint az eddig mérsékelt égövi országokban előfordult entamoebiasis esetekben minden áron s többnyire sikerrel erőszakolták ki fertőzés trópusi eredetének igazolását. A háborús és különösen az azutáni esztendők intensív protozoológiai kutatásai azonban megmutatták, hogy az entamoeba histolytica előfordulása -távolról nem -szorítkozik a trópusokra, sőt egyes szakemberek már olyan kijelentéseket tesznek, hogy azentamoebiaisis univerzálisan előforduló megbetegedés (J. J. Moore). Valóban meg kell állapítanunk, hogy ezt a parasitát már jóformán mindenütt megtalálták, ahol humán protozoológiával foglalkoznak. Mielőtt a mérsékelt égövi entamoebiasis klinikai képét röviden vázolnánk, szükségesnek látszik megemlékezni azokról az újabb keletű megfigyelésekről, melyek ennek a kérdésnek tisztázását úgy klinikai, mintprotozoológiai vonatkozásban egyelőre megnehezítik. Mivel egyikünk (Dr. Lőrincz)a Magyarországon emberben előforduló bélbeli protozoonokat morphologiai szempontból sajtó alatt levő dolgozatában már letárgyalta és ezek között az entamoeba histolytica életfolyását, alaki sajátságait is leírta, ezért e helyen azt nem tárgyaljuk újból. Itt csupán annyitemelünk ki, hogy az egyes cysta-gazdák által ürített entamoeba histolytica cysták méreteiben eléggé kifejezett és ami lényegesebb,gazdánként eléggé állandó különbségek vannak. Míg a szerzők nagyobb része ezt csupán törzsenként megnyilvánuló tulajdonságinak tartja, addig mások faji bélyegnek minősítik és esetleg jelenlevő vagy látszólagos biológiai sajátságok mellett azt ilyenként is értékesítik. így írtak le nagy számmal új entamoeba-fajokat, melyeknek egy részéből az utánvizsgálók munkái nyomán az entamoeba histolytica synonymái származtak (entamoeba minuta, entamoeba minutissoma, entamoeba hartmanni, entamoeba dispar stb.), egy másik részének önálló speciesként történő elfogadásához azonban nemcsak felfedezőik, hanem néhány utánavizsgáló is ragaszkodik. Ezen utóbbiak közül az entamoeba hartmanni Prowazek, 1912 és az entamoeba dispar Brumpt, 1925. ad okot még napjainkban is vitára. Brumpt( 4 56) szerint négymagvú és alakilag az entamoeba histolytica cystáinak mindenben megfelelő képleteket nem trópusi országok egészséges lakosságának vizsgálata kapcsán éppen olyan gyakran lehet találni, mint amilyen közönségesen azok a trópusokon élőkön találhatók. Az amoebás dysenteria pedig az előbbi országokban teljesen hiányozhatik, mint autochton megbetegedés. Ez a körül-