Orvosi Hetilap, 1933. február (77. évfolyam, 5-8. szám)

1933-02-04 / 5. szám

77. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1933. február 4. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC . ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR ORSÓS FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LA­J­O­S 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Galgóczy Jenő és Lőrincz Ferenc: Entamoebiasis a mérsé­kelt égöv alatt. Entamoeba histolytica előfordulása Ma­gyarországon. (87—90. oldal.) Treer József: Az arcüreg űrtartalma és kiürülése élettani és kórtani szempontokból. (90—94. oldal.) Paul Benő és Róth Imre: Májfunctio és anaphylaxiás sahok. (94—97. oldal.) Biró István: Eklampsia görcs és öntudatlanság nélkül. (97 —99. oldal.) Tróján Emil: Submucosusan a hólyagban fekvő ureterke 3 éves fiúgyermekben. (99—100. oldal.) Faragó Ferenc: Tüdőcavernák anaerob baktérium flórája. (100—102. oldal.) Balázs Gyula: Súlyos derat­atosis mixtúra a cloralotoromata után. (102—103. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. —Urológi­a. — Szemészet. — Fülgyógyászat. (103—105. oldal.) Könyvismertetés: (105—106. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (106 oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) Sz: A budapesti Orvosi Kaszinó Semmelweis lakomája, (a borítólap IV. oldalán.) Vegyes hírek, (a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Közegészségügyi Intézet pathohistologiai-para­­sitologiai osztályának (igazgató: Johan Béla c. rk. tanár) és a Székesfőváros Szent István Közkórház „D” belosztályá­­nak (főorvos: Hasenfeld Arthur c. rk. tanár) közleménye. Entamoebiasis a mérsékelt égöv alatt. Entamoeba histolytica előfordulása Magyarországon. írták: Galgóczy Jenő dr.­­és Lőrincz Feerenc dr. Az ember vastagbelében­­élősködő pathogen enta­moeba fajt 1875-ben Lösch fedezte­­fel és nevezte el amoeba colinak, az apathogen fajt viszont minden való­színűség­­szerint 1870-ben Lewis látta először és 1879- ben Grassi nevez­te el nyilván tévedésből ugyancsak amoeba colinak. Bár Koch és Gaffky 1877-ben és előttük Kartulis 1885—86-ban­ demonstrálták, hogy a Lösch által felfedezett új faj sui generis sz­övetparasita, más szerzők pedig a Levis által felfedezett amoeba fajról állapítot­ták meg, hogy az kétségtelenül apathogen, mégis hosszú idő és szenvedélyes viták után kapta meg egyik is, má­sik is végleges nevét és rendszertani beosztását. Ma már nem keltenek zavart azok­­a közlemények, melyek az entamoeba coli (Grassi 1789) Casagrandi és Barbagella, 1895 bizonyos körülmények között pathogen mivoltát állítják, ma tudjuk, hogy ettől m­orpihologiailag élesen kü­lönbözik a pathogenn­ek ismert entamoeba histolytica Schaudinn, 1903. Az entamoeba histolyticával kapcsola­tos morphologiai és biológiai megállapítások az utóbbi időkig nagyjából egységes vélemény kialakulásához ve­zettek. A világháborúig ez­en protozoomi trópusi parasi­­tának, helyesebben az amoebás dysenteriát tisztán forró­égövi betegségnek tartották. Thomson szerint az eddig mérsékelt égövi országokban előfordult entamoebiasis ese­tekben minden áron s többnyire sikerrel erőszakolták ki fertőzés trópusi eredetének igazolását. A háborús és különösen az azutáni esztendők intensív protozooló­giai kutatásai azonban megmutatták, hogy az entamoeba his­tolytica előfordulása -távolról nem -szorítkozik a trópu­sokra, sőt egyes szakemberek már olyan kijelentéseket tesznek, hogy az­­entam­o­ebiaisis univerzálisan előforduló megbetegedés (J. J. Moore­). Valóban m­e­g kell állapíta­nunk, ho­gy ezt a pa­rasitát már jóformán mindenütt meg­találták, ahol humán protozooló­giával foglalkoznak. Mielőtt a mérsékelt égövi entamoebiasis klinikai ké­pét röviden vázolnánk, szükségesnek látszik megemlékez­ni azokról az újabb keletű megfigyelésekről, melyek ennek a kérdésnek tisztázását úgy klinikai, mint­­pr­otozoológi­ai vonatkozásban egyelőre megnehezítik. Mivel egyikünk (Dr. Lőrincz)­­a Magyarországon emberben előforduló bé­l­­beli protozoo­nokat morphol­ogiai szempontból sajtó alatt levő dolgozatában már letárgyalta és ezek között az entamoeba histolytica életfoly­ását, alaki sajátságait is leírta, ezért e helyen azt nem tárgyaljuk újból. Itt csupán annyit­­emelünk ki, hogy az egyes cysta-gazdák által ürített entamoeba histolytica cy­sták méreteiben eléggé kifejezett és ami lényegesebb,­­gazdánként eléggé állandó különbségek vannak. Míg a szerzők nagyobb rész­e ezt csupán törzsenként megnyilvánuló tulajd­onságinak tartja, addig mások faji bélyegnek minősítik és esetleg jelen­levő vagy látszólagos biológiai sajátságok mellett azt ilyenként is értékesítik. így írtak le nagy számmal új entamoeba-fajokat, melyeknek egy részéből az utánvizs­­gálók munkái nyomán az entamoeba histolytica synonymái származtak (entamoeba minuta, entamoeba minutissoma, entamoeba hartmanni, entamoeba dispar stb.), egy másik részének önálló speciesként történő elfogadásához azon­ban nemcsak felfedezőik, hanem néhány utánavizsgáló is ragaszkodik. Ezen utóbbiak közül az entamoeba hart­manni Prowazek, 1912 és az entamoeba dispar Brumpt, 1925. ad okot még napjainkban is vitára. Brumpt( 4 5­6) szerint négymagvú és alakilag az entamoeba histolytica cystáinak mindenben megfelelő képleteket nem trópusi országok egészséges lakosságának vizsgálata kapcsán éppen olyan gyakran lehet találni, mint amilyen közön­ségesen azok a trópusokon élőkön találhatók. Az amoe­bás dysenteria pedig az előbbi országokban teljesen hiá­­nyozhatik, mint autochton megbetegedés. Ez a körül-

Next