Orvosi Hetilap, 1933. november (77. évfolyam, 44-47. szám)

1933-11-04 / 44. szám

992 toxikus hatást azért vesszük fel, mert mind a két psycho­­tikus állapot a salvarsan-kúra alatt lépett fel és így fel­tételezhetjük, hogy a salvarsan által elölt spirochaeták széjjeleső testeiből szabadultak fel a toxikus anyagok. A kezeléssel összefüggő psychotikus állapotokat főleg a ma­­láriás lázkezelés óta ismerjük közelebbről. A magas hő­fokkal összefüggő deliriumok miben sem térnek el egyéb lázas állapotokban ösmertektől, csak tudnunk kell azt, hogy múló természetűek és így semmiféle külön intéz­kedésre nem szorultak. A másik elmezavartsági állapot, mely a maláriás kezeléssel összefüggést mutat, a p. p. eseteiben mutatkozó tébolyodottság (paranoia). Ennek van gyógyuló és idősült állapotba átmenő alakja. Való­színűnek kell tartanunk, hogy a constitutionális adottság húzódik meg e tébolyodottsági formák hátterében. Itt említjük meg, hogy a constitutio szerepe már a syphilises fertőzés első idejében megnyilvánul. A fertő­zött egyén endogén alkata szerint a fertőzés tényével szemben különbözőkép fog viselkedni. Az esetek túlnyomó többségében a fertőzés a húszas évek körül történik és a fiatalkort jellemző könnyedség, hogy ne mondjuk köny­­nyelműség csak múló hangulatbeli zavarok kifejlődésére ad alkalmat. Terhelt idegrendszerű egyének ellenben, sú­lyos, a hypochondriáig menő reactiókat­ mutathatnak. Idősebb korban szerzett syphilis eseteiben a depressiós hangulat már sokkal inkább szerepel, ebben a már mutat­kozó arteriosklerosis is belejátszhatik. Az utóbb említett esetekben tehát nem a spirochae­ták okozta elváltozások váltják ki a depressiós állapoto­kat, hanem ezek az egyéni sajátosság által determináltan csak közvetett úton jönnek létre. Megemlítjük a ma már csak históriai múlttal bíró Charcot-féle nézetet, mely szerint a syphilis a hysteria előidézői közé tartozna; ugyancsak históriai értékkel bír a Fournier-féle magya­rázat. Eszerint a syphilis vérszegénységet hozna létre, és ezáltal az idegrendszer működésében nagy zavart tá­masztana. Különösen nőkön, akik a hysteriára praedes­­tináltak, váltaná ki a syphilis a hysteriát. Áttérve annak megbeszélésére, hogy a syphilis által okozott elmeműködés zavarai milyen klinikai formákban jelentkezhetnek, mindenekelőtt megemlítjük azt, hogy Dupré a syphilises fertőzés különböző szakai szerint vélte osztályozhatni azokat. A lues első szakában heveny, múló, majd állandósuló psychotikus kórképek mutatkoznának, mérgezések és kimerülések kapcsán kifejlődni szokottak­kal megegyezők. A másodlagos szakban, Dupré szerint a melancholia, mánia és múló deliriumok fordulnak elő és végül a syphilis késői szakában a dementia volna jelleg­zetes. Ezen beosztást Nonne, Plaut szerzőkkel egyezően mi is erőszakoltnak tartjuk. Klinikailag fontosnak tartjuk ismeretét annak, hogy a latens lues igen sokszor mint egyszerű depressio nyi­latkozik meg. Különösen gyakran látjuk ezt a női kiesé­seken. Legtöbbször hiányzik minden kiváltó mozzanat. A betegek szellemi működésükben akadályozottaknak érzik magukat, elmeműködésüket tompának jelzik, lehangoltak, nehezen bírhatók szóra, érdeklődési körük teljesen beszű­kült. A valódi búskomorsággal szemben hiányzanak az önvádlások. A Wassermann éra előtti időben, hol hysteriás lehan­­goltságnak, hol pedig a maniás­ depressiós psychosis egyik phasisának tartották az ily eseteket. A Wasser­­mann-féle vizsgálatok derítették ki ezen állapotokról, hogy azok a syphilis latenssel függenek össze, amint erre egy évtized előtt én hívtam fel a figyelmet. Tudnunk kell azonban, hogy a p. p.-nek is lehet ily depressiós bekezdő szaka. Az elkülönítő kórjelzést a sero-liquor vizsgálati adatai alapján tudjuk megejteni. Míg a p. p. eseteiben mindig positiv a WR, mind a vérben, mind a liquorban, addig a latens luessel kapcsolatos depressiókban, amint azt számos eseteim alapján állíthatom, csak a vérben po­sitív a WR, a liquorban pedig negatív. Az előbb kifejtet­tek alapján ez érthető is, minthogy az ily­enes latens ese­tekben az agyi vérerekben lejátszódó folyamatokról van csak szó, míg a p. p. eseteiben maga az agy parenchyma van megtámadva és így kell, hogy a liquor is elváltozzék. Az említett esetek bámulatosan reagálnak az antilue­­ses kúrára, egy néhány bismuth-injectióra, vagy kenék­rára gyors feltisztulás következik be. Tévedésre adnak azok az esetek alkalmat, melyekben egy biztosan syphili­ses bántalomhoz agyi tünetek társulnak és ezek alapján az orvos p. p. fennforgására gondol, pedig nem erről van szó. Különösen két bántalom az, melyben ily tévedés le­hetséges és pedig a gerincagysorvadás és az aortitis lue­­tica. A tabeshez csatlakozó elmeműködés zavara a gya­korló orvos szemében a p. p. hozzácsatlakozását jelenti, pedig elég számos esetre tudok reámutatni, melyekben dacára a tüneti hasonlatosságnak, nem p. p., hanem vas­cularis, vagy interstitialis agylues volt társulva a gerinc­agysorvadáshoz, amit a látszólag súlyos tüneteknek, an­­tilueses kúrára beállott prompt gyógyulása kétségtelenül bizonyított. Az elkülönítő kórjelzés sokszor igen nehéz, de törekednünk kell azt megejteni, mert a beteg sociális helyzete, egész jövője forog kockán akkor, midőn rásüt­jük a p. p. bélyegét. De még az a veszély is fenyegeti, (mire nem egy példát tudnék felemlíteni­ az ily egyént, hogy a többnyire expansív tünetekben, tobzódásban, nagy­zási téveszmékben jelentkező elmezavartság miatt zárt intézetben helyezik el. Elkülönítés szempontjából a klinikai jelek közül csu­pán két apró mozzanatra hívom fel a figyelmet. Az egyik az, hogy az igaza p. p- eseteiben a beszédet jel­legzetes ajak és nyelvbeidegzési zavarok kísérik, míg a tabes dorsalishoz csatlakozó említett esetek­ben a beszéd folyékony, szótagbotlás nincs jelen, sem ajak-nyelvremegések. A másik elkülönítési jel abban ta­lálható meg, hogy az igazi p. p. esetekben értelmi hiányok állapíthatók meg, míg a másik esetben ezek teljesen hi­ányzanak. Az aortitis lueticához csatlakozó elmeműködés­beli zavarokat mutató egyéneket kevésbbé érheti az a sors, hogy p. p.-nek nézve, zárt intézetbe kerüljenek, mi­vel az elmebeli zavaraik múló természetűek, egy-két nap alatt lezajlanak. Klinikai megjelenési alakjuk a p. p.-ot utánozzák. Visiók, helyről, időről tájékozatlanság, eupho­ria jellemzi ez állapotokat. Hátterüket azonban nem képezi spirochaetosis, hanem nézetem szerint agyhártya vize­­nyőről van szó, mely épúgy kísérője lehet az aortitisnek, mint a közismert gyomornyákhártya oedemák, melyek teljes anorexiához vezetnek. Oedema fugaxok ezek, me­lyek hol az arcon, hol a bokákon, gyomorban stb. jelent­kezve, az illető testrész működési zavarát múlóan hozzák létre. A gyorsan változó viselkedés jellemző az agyi tü­netekre is. Az általam észlel idetartozó esetekben a psy­chotikus tüneteket kisfokú, ajakfaciális bénultság is kísér­te és ez a szintén gyorsan elmúló jelenség jogosít fel ar­ra a feltevésre, hogy agyhártyavizenyőre gondoltak, mint a tüneteket létrehozó háttérre. Elkülönítő kórjelzés szempontjából a legnagyobb ne­hézségeket az idősebb lueses egyéneken fellépő agyi tüne­tek okozzák. Az arteriosklerosis az, melynek szerepét kell ilyenkor kizárni, illetve tisztázni. Az esetek túlnyomó ré­szében mind a két tényező szerepel. Ez esetek a jód im­périuma alá tartoznak. Végül egy rendkívül ritka eshetőségre akarok reá­mutatni. Ismeretes, hogy a fájdalmas tabes, mily gyak­ran kényszeríti a beteget a morphium használatára, a ha­tás erősítése , céljából atropint is keverjen hozzá, már ORVOSI HETTLAR 1933. 44. sz.

Next