Orvosi Hetilap, 1934. április (78. évfolyam, 14-17. szám)

1934-04-07 / 14. szám

298 ORVOSI HETILAP 1934. 14. sz. pedig — 2 Y novatropinnal — a bélmozgások teljes meg­szűnését okozza. Hasonlóképen a papaverinből és eupave­­rinbő­l 0.10—0.15 mlg­ — 2.0—4.0 Y atropinmethylbromid­­dal, vagy atropinsulfattal együtt adva —­ olyan erős hatást fejt ki, mint egymagásban 0.30 mg. Tehát ezen kísérletek újból azt bizonyítják, hogy a papaverin és atropin-származékok között fokozódó Syner­gismus van. Azon törekvésünk azonban, hogy ezen combi­­natiók hatását más görcsoldó hozzáadásával erősítsük, ne­gatív eredménnyel jártak, sem diallylbarbitursavval, sem sevenallal, sem pyramidonnal, sem novocainnal vagy theo­­phyllinnel nem sikerült a hatást növelni. Ebben a tekin­tetben némi eredményt csak a codeintől és narkotintól láttunk, amennyiben a perparint és a novatropint tartal­mazó combinatio­n ezen alkaloidáknak önmagukban ha­tástalan adagjával együtt adva — a kísérletek nagy részé­ben, de nem mindig, erősebben hatott, mint ezek nélkül. A második kísérletsorozatban 1.0 mg pilocarpinnal és 0.5 mg physostigminnel a bélkacsán a vagusvégződések izgatásával maximális görcsöt okoztunk s vizsgáltuk a görcsoldók hatását. Ezt a görcsöt a perparinból 0.20— 0.25 mg, az eupaverinből és papaverinből 0.50—0.55 mg képes 80—100%-nyira oldani. Természetesen erre a görcsre a novatropin igen erősen hat, 4—5 Y is teljesen oldja, 1.5 Y azonban egymagában hatástalan. S ez a kis adag mégis­­képes erősen fokozni a perparin hatását, amennyiben ezzel együtt adva a perparin hatóanyagának 14 része, 0.05 mg, is teljesen oldja a görcsös állapotot. Egyéb anyagoknak elősegítő hatását itt nem sikerült ész­lelni: a perparin 0.10—0.50 mg diallylbarbitursavval, se­venallal, vagy pyramidonnal együtt adva,, rendszerint nem hat erősebben, mint egymagában. Hasonlóképen nem ja­vítja a hatást lényegesen az ephedrin, a coffein, a nar­­kotin sem, úgyhogy a legerősebb hatást a perparin—nov­atropin combinatio adja s ennek hatását további anyagok hozzáadásával fokozni nem sikerült. Teljesen azonos viszonyokat találtunk a papaverin, vagy eupaverin és atropin combinatiókra vonatkozólag is; az atropin sulf. 4.0—5.0 V adagban oldja el görcsöt, 0.1 mg papaverin vagy eupaverin jelenlétében — amelyek maguk­ban hatástalanok — azonban már 1.5—2.0 - atropin is teljesen megszünteti a görcsös állapotot. Tehát igen jelen­tékeny hatásfokozódás mutatkozik ezen synergismusban, melyet azonban tovább erősíteni, pl. diallylbarbitursavval nem sikerült. A harmadik sorozatban 5.0 mg BaCk-al idéztünk elő bélgörcsöt. Ezt a papaverinszármazékok kb. ugyanazon adagokban képesek oldani, mint a pilocarpin-p­hysostigmin görcsöt. Természetesen azonban az izomzatra ható BaCh-al szemben a tropeinek legalább 100-szor gyengébben hatnak, mint a pilocarpinnal szemben: a görcsös állapotnak, több­nyire nem is tökéletes oldódását, csak 0.d.0.8 mg atro­pinnal tudtuk elérni. Ennek ellenére igen jelentékenyen fokozzák a papaverinszármazékok hatását, így: 0.08 mg perparin 0.8 Y atropinnal teljesen oldotta a görcsöt. Ha­csak akkora adagot vettünk, hogy a görcs csak 70—80%­­nyira oldódott, akkor ezt a hatást codeinnek és narkotin­­nak (0.15 mg) hozzáadásával sikerült 100%-ra kiegészíte­ni. Hasonlóképen a görcsoldást teljessé tudta tenni 0.2 mg diallylbarbitursav, vagy sevenal hozzáadása is. De ha a perparinból és atropinból olyan kis adagot vettünk, hogy hozzáadásukra a görcsös állapot csaknem változatlan erősségben fennmaradt, akkor ezt sem a narkotin, codein, sem diallylbarbitursav, vagy sevenal erősíteni nem volt képes. A papaverinből 0.2 mg 20—30%-kal 0.4 mg 60—100 %-kal oldja a BaCh görcsöt. Ezt a hatást is fokoza az atropin, amennyiben 0.10—0.20 mg papaverin 1.0—10.00 atropin jelenlétében teljesen oldja a görcsöt. Minthogy az egyes bélkacsok érzékenysége között igen nagy különbsé­gek vannak , csakis egyidőben, párhuzamosan végzett kí­sérletek hasonlíthatók valamennyire biztosan össze, de még így sem lehet teljesen egybevágó eredményeket kapni. Éppen ezért, ha arról akarunk meggyőződni, hogy egy har­madik anyagnak van-e elősegítő hatása a papaverin-atro­­pincom­binatio görcsoldására, akkor legbiztosabban úgy já­runk el, hogy előbb az atropint és papaverint hozzáadjuk a bélkacshoz, megvárjuk, hogy ezek mennyire oldották a görcsöt s azután hozzáadva a harmadik vizsgálandó anya­got, nézzük, hogy volt-e képes az előbbiek hatását meg­javítani. így győződhetünk meg arról a legjobban, hogy pl. diallylbarbitursavval (0.1—0.2 mg) a hatást elősegíteni vagy egyáltalában nem lehet ,vagy csak egészen korlátolt mértékben. Bár sokféleképen megismételtük a kísérletet, variál­tuk az adagokat — megpróbáltuk azokkal is, melyeket Gordonoff ír elő —, fokozódó synergismust csakis az atro­pin és papaverinszármazékok között találtunk ,ezen combi­­naticik hatásának javítását további anyagok hozzáadásá­val jelentősebb mértékben elérni nem sikerült. Végül az utolsó kísérletsorozatban az újabban for­­galomba került keverékeket hasonlítottuk össze a normális bélmozgásokra és az 5.0 mg BaCk által előidézett gör­csös állapotra gyakorolt hatásuk erőssége tekintetében. Az alábbi táblázatban azokat a concentratiókat tüntettük fel, melyek a normális bélmozgások amplitúdóját 50%-kal csökkentik és azokat, melyek a BaCk görcsöt 90—100%­­nyira oldják. A kísérleteket perparin, papaverin és eupaverin L% novatropint, illetve atropint tartalmazó keverékével, to­vábbá gastrettennel (25.0 mg papaverin + 20.0 mg dial­lylbarbitursav + 0.5 mg. atropin sulf.) és eupaconnal (30.0 mg eupaverin + 150.0 mg pyramidon + 0.3 mg atropinmethylbromid) végeztük. Az öt keverék közül a perparin—novatropin bizonyult a legerősebbnek, a papaverint és eupaverint tartalmazók kb. 2.5-szer voltak gyengébbek. Ez megfelel annak a hatékonyságbeli kü­lönbségnek, mely a perparin és papaverin-eupaverin kö­zött fennáll. A gastretten és eupacon az előbbieknél kb. annyival voltak gyengébbek, amennyivel csökkent a ké­szítmények százalékos papaverintartalma. Ez is tehát azt bizonyítja, hogy a görcsoldó keverékek­ben lényeges szerepet csak a papaverin és atropin deriva­­tumok játszanak, ezek mennyiségével és hatékonyságával arányos a praeparatumok erőssége, ellenben egyéb anya­gok, melyeket az ilyen praeparatumok tartalmaznak, a hatást lényegesen nem segítik elő. Ezt valószínűleg csak olyan gyógyszertől várhat­nék amely a sympathicus idegvégek izgatásával erősen képes a bélműködést gátolni, anélkül, hogy a vérnyo­mást fokozná. Az ilyenszerű hatású ephedrin, mely Dir­­ner kísérleteiben mint a bronchusizomzat görcsét oldó Normális bélműködést gátló conc. Relatív hatás erőssség BaCb görcsöt­­ oldó conc. Relativ hatás erősség A készítmény papaverin deriv.tar­talma Perparin novatropin 1 : 1,000.000 14.1 1 :600.000 12.0 99% Papaverin -f- novatropin 1 : 400.C 00 5.7 1:250.000 5.0 99% Eupaverin ~b atropin 1 :400.000 5.7 I : 250.000 5.0 99% Gastretten 1 :250.000 3.G 1 : 150.000 3.0 55% Eupacon 1 : 70.000 1.0 1 : 50.000 1.0 16.4%

Next